Gyorsan felugrottam a kanapéról.
- Jungkook...

Miért érzem úgy magam, mint akit rajtakaptak?

- Kook! Pont mondani akartam neked, hogy ma én alszom a kanapén. - mosolygott Jimin, és ő egyáltalán nem látszott meglepettnek.
- Aha... És ti most...? - kereste a szavakat Jungkook.
- Pontosan! - kiáltott fel Jimin.
Jungkook annyira elsápadt, hogy attól féltem itt esik össze előttünk.
- Hé, kérsz vizet? - pillantottam rá.
- Nem, csak le kell ülnöm. - motyogta majd levágódott a kanapéra.
- Biztos? - mentem oda hozzá. Már épp megakartam érinteni az arcát, de elhúzta a fejét. - Jungkook, mi a baj? - ráncoltam a homlokom.
- Semmi. - morogta, majd félrenézett és véletlenül sem pillantott a szemembe.
- Maknae. Minden oké? - kezdte vizsgálni Jimin is.
- Persze. - mordult fel, majd egyszerűen felpattant, és felviharzott az emeletre.

Mondjuk azt nem tudom hova, mivel a szobáját én foglaltam el...

- Hát ezt meg mi lelte? - ráncoltam a homlokom.
- Nem tudom, de én most lepakolok, mivel úgy is én alszom lent. - magyarázta Jimin, majd mielőtt ő is felment volna, visszapillantott a háta mögött. - Barinőm.

Szem forgatva intettem neki, hogy inkább menjen fel, mire nevetve távozott.

Pár pillanat múlva Anna jelent meg a lépcsőn.
- Hát te? - néztem rá mosolyogva. - Nem Jin mellett lenne a helyed?
Sóhajtott. - Igen, csakhogy egyszer csak berontott hozzánk Jungkook puffogva, és közölte, hogy beszélnie kell Jinnel, majd egyszerűen kiküldött.
- Remélem nem látott semmit. - nevettem fel.
- Mi? - nézett rám, majd leesett neki és ő is nevetni kezdett. - Hát...remélem. - vigyorgott sejtelmesen.

Miután abbahagytuk a nevetést, eszembe jutott mit is mondott az előbb.
- Berontott hozzátok? Miért? - húztam össze a szemöldököm.
- Azt nem tudom. - rántotta meg a válátt Anna. - Ahogy bejött ki is mentem.

Elgondolkoztam. Jungkook csak úgy egyik pillanatról a másikra tök fura lett.

Felmentem a szobámba, és láttam, hogy anyáék írtak nekem.

Anya: Minden rendben? Mikor látogathatunk meg?

Én: Minden rendben, ne aggódjatok. Mostanában biztos nem tudtok jönni, még nem ült el a botrány.

Anya: Jól van, de majd tájékoztass ha van valami fejlemény.

Én: Oké. Szia!

Anya: Szeretlek, szia.

Mikor letettem a telefont ránéztem az előttem lévő íróasztalra.

Rengeteg papír és kotta volt ott, plusz egy ceruza, meg egy CD.

Ki használ mostanában CD-t?

Kíváncsi lettem, így megnéztem mi van rá írva.

Begin

Betettem a CD-t a lejátszóba, majd felvettem a fejhallgatóm és megnyomtam az indítást.

Aztán...
Aztán megszólalt Jungkook hangja, kristálytisztán.

A szöveg annyira szép volt, hogy egy kósza könnycsepp is kicsordult a szememből, ám azonnal le is töröltem.

Jungkook az újrakezdésről énekelt, és a bátyjáról, hogy mennyire szereti és köszön mindent amit adott neki.
Ez egyáltalán nem egy szerelmes vagy fájdalmas dal. Ez a háláról szól.

Annyira belemerültem az egész dalba, hogy észre sem vettem, hogy valaki bejött, csak akkor amikor gyengéden megérintette az arcomat és letörölte a könnycseppeimet.

A hirtelen érintésre összerezzentem, majd levettem a fejhallgatót és a "támadómra" pillantottam.
- Mit csinálsz? - guggolt le mellém Jungkook, és rám nézett. Mintha aggodalom villant volna a szemében.

Észbe kaptam és gyorsan letöröltem a maradék könnyeimet.

- Bo-bocsi, ha a valami olyanhoz nyúltam, amit nem kellett volna.
- szabadkoztam.
- Semmi baj. - mosolygott lágyan. A korábbi feszült Jungkook most teljesen eltűnt, helyébe pedig egy teljesen újat kaptam. Egy furcsán gyengédet.
- Én csak megláttam itt, ezt a CD-t és kíváncsi lettem....
- És tetszett? - állította meg az ömlengésem. - Vagy azért sírtál mert ennyire borzalmas volt?
Olyan abszurd kérdés volt, hogy muszáj volt elnevetnem magam.
- Egyáltalán nem. Sőt...Jungkook. - néztem rá komolyan, mire kíváncsian rám vezette tekintetét. - Ez a dal annyira szép és megindító, hogy...ezt muszáj megmutatnod a világnak. - bólogattam hevesen a saját zseniális ötletemre.

- Köszi. - mosolygott. - Nem gondoltam, hogy ennyire tetszik.
- Pedig eszméletlen. - bizonygattam a véleményem.
- Akkor érezd magad megtisztelve... - lassan végigsimított az arcomon, és rögtön az a nap jutott eszembe, mikor először láttam őket koncertezni, mivel pont ugyanezt csinálta. - Mert te vagy a legelső, aki ezt hallotta. - húzta félmosolyra a száját, de közben folyamatosan a szemembe nézett, és mintha az egész lényéből sugárzott volna valami különleges gyöngédség.

Csak most vettem észre, hogy milyen szép szeme van. Sötét barna, amibe itt-ott fekete pöttyök vannak.

Szótlanul bámultuk egymást, de igazából nem is akartunk mondani semmit, olyan meghitt volt ez a csend.

Végül ő pukkasztotta ki a buborékunkat, úgyhogy felállt, egy lágy csókot lehelt a homlokomra, majd kisétált a szobából.

Jó ideig bámultam az ajtót, és egy ideig fel sem fogtam mi történt az imént. Szívem össze-vissza kalapált, mint aki ki akar ugrani a helyéből, és hirtelen melegem lett.

Kezemet az arcomra simítottam, ahol korábban megérintett.
Megmagyarázhatatlan érzések kerítettek hatalmukba, és tudtam, én még sohasem éreztem ilyet.

- Hé, barinőm úgy gondoltam... - nyitott be hirtelen Jimin, de aztán észre vette az arckifejezésem. - Minden rendben? Olyan vörös vagy.
- Aha, csak kicsit melegem van. - mosolyogtam és éreztem hogy a korábbinál még vörösebb lesz az arcom.
- Biztos? - gyanakodott Jimin, mire én inkább elfordultam mintha valami érdekeset vettem volna észre a falon.
- Teljesen. - motyogtam, aztán mikor "jobbnak" éreztem a helyzetet, visszafordultam hozzá. - Mit akartál mondani? - tértem vissza az eredeti kérdésre.
- Ja igen. Mivel már kész az új számunk...
- Kész? Tényleg? - csodálkoztam.
- Igen, már oda is adtuk a menedzser Hyungnak és ő azt mondta tuti siker lesz. - mosolygott Jimin. - Szóval, nincs kedved eljönni a videó klip forgatására?
Leesett az állam. - Mármint a forgatásra? Amikor lefilmezitek meg minden? - pislogtam döbbenten.
- Igen. - nevetett Jimin.
- Persze! - vigyorodtam el. - De...jöhet MyungHee is?
- Természetesen.
- Úristen köszönöm! - ugrottam fel a székről és Jimin nyakába vetettem magam.
- Nincs mit. - viszonozta az ölelést.
- Egyébként... - bontakoztam ki a karjából. - Mi a szám címe?
- Young forever.
- Ez cím tényleg illik hozzá. Meg hozzátok is. - mosolyogtam.
- Hát igen...az ember belül örökké gyerek marad.

Teljesen feldobódva hívtam fel MyungHee-t aki egy enyhe szívroham után rögtön rábólintott. Miután végeztem a hívással, annyira tele lettem energiával, hogy örömömben lerohantam a lépcsőn, befutottam a nappaliba, és kanapéra vetettem magam.

Az életem egy furcsa fordulatot vett, és nagyon remélem, hogy jó irányba.

Hűha!
Egyre többen és többen vagyunk, aminek nagyon örülök. ^^
Egyébként imádtam ezt a részt írni,
szóval légyszíves hagyjatok nyomot, ha elolvastátok.

Köszi!😃