- Srácok! - kiáltottam bizonytalanul az ajtó mögül.
Eltelt egy pár másodperc, de senki nem válaszolt nekem.
- Srácok? - próbálkoztam újra.
- SeYi? Mi a probléma? - hallottam meg MyungHee hangját.
Hatalmasat sóhajtva felnéztem a plafonra. - Hála Istennek, hogy itt vagy! Beakadt a cipzárom. - közöltem, miközben sikertelenül ráncigáltam a fürdőruhám hátulján lévő kis fémet.
Éppen Jimin szüleinél voltunk, mivel a fiúk kaptak egy kis kimenőt.
Maga Jimin javasolta ezt a helyet, mert volt egy kis magánstrandjuk Busanban a tenger mellett.
Volt egy kisebb nyaralószerűség is a telken, amiben pedig egy fürdőszoba, ahol épp szenvedtem a ruhámmal.
- Kinyitod az ajtót? És akkor segíteni is tudok. - kuncogott a másik szobában lévő lány.
- Uh, persze. - motyogtam, majd elfordítottam a zárat.

MyungHee először csak a felsőmet nézte. Aztán az alsó részt is.
- Csajszi, biztos, hogy ebben akarsz kimenni? Mert ahogy áll most a helyzet, lehet leszbikus leszek érted.
Megforgattam a szemem.
- Nem értem, miről beszélsz.
A kétrészesem nagyon egyszerű volt. Fehér alapon kék csíkos, semmi extra. Na jó, talán egy kicsit kivágott volt elől, de volt, akit le akartam nyűgözni...
- Ha Jungkook meglát ebben a szerelésben, elveszed az utolsó megmaradt kisfiúi ártatlanságát is.

Ezen muszáj volt felnevetnem.
- Ki tudja? Talán tényleg ez a célom. - incselkedtem, majd hátat fordultam neki és visszanéztem. - Na? Segítesz?
- Persze. Csak emeld fel a hajad.
Gyorsan fogtam és felemeltem az újabban hamvas szilva színű hajamat. Elég rég volt már narancssárga, úgyhogy úgy döntöttem itt az ideje egy kis változásnak.
Jungkook napokon keresztül könyörgött, hogy ne tegyem, mert ő szereti színét, de most az egyszer nem engedtem neki.

A cipzár szerencsére megmozdult és a helyére került.
- Köszi! - fordultam vissza. - És te mit veszel fel Yoonginak? - érdeklődtem ártatlanul.
Természetesen, MyungHee azonnal elvörösödött.
A kapcsolatuk még nagyon új volt, de iszonyatosan cukik voltak együtt, ami azért volt megdöbbentő, merthogy ugye ismerjük Yoongit...

Először mindannyian azt hittük, hogy a barátnőmet majd Hobival hozza össze a sors, főleg, hogy mennyire imádta őt, mikor még csak a rajongója volt a bandának. De nem, valamilyen furcsa módon, a csapat leghallgatagabb tagjának, bejön a lány minden lében kanál és lázadó stílusa.
- Nem akarok feltűnést kelteni, Yoongi nem az a típus. - vont vállat.
Felvontam a szemöldökömet. - De a tied igen.
- Jól van már! Yoongi is folyton ezzel zaklat, hiába mondom neki, hogy nem akarok szégyent hozni a fejére.
Erre elmosolyodtam.

Igen, tényleg nagyon aranyosak.

- Na húzás kifelé, én jövök! - közölte, majd bejött a fürdőbe és egyszerűen kitolt onnan.
- Hé! - csak ennyit mondtam, mikor csattant az ajtó az arcom előtt.

Megráztam a fejem, aztán elindultam kifelé, ahol a hét fiú már nagyban fürdött és labdázott.
Rögtön, miután kiléptem, kicsit elbizonytalanodtam.

Talán tényleg túl sokat mutat ez a fürdőruha.

De már késő volt. Jungkook meglátott és intett egyet.
- SeYi, gyere már, vesztésre... - kezdte, azonban megakadt, mikor észrevette mi van rajtam. A szája egy kisebb "o"-ra nyílt, miközben végigsiklott a ruhámon a tekintete.

A pillanat azonban nem tartott sokáig, mert hirtelen, egy röplabda oldalról, teljes erőből a fejének csattant, mire ő a sokktól és a lendülettől elvágódott a vízben.
- Te jó ég, Maknae! - ocsúdott fel először a leader, aki a labdát is küldte. - Azt hittem, elkapod!
Velem együtt a többiek is odarohantak a fiúhoz, aki épp akkor kecmergett talpra a térdig érő vízben.
- Jól vagy? - értem oda hozzá.
Egy olyan pillantást vetett rám, amitől egy pillanatra megrémültem. - Jungkook?
- Ez a te hibád. - közölte komolyan.
- Tudom, és sajnál... - mondtam volna, ha ezzel egy időben nem kapott volna fel hirtelen a vállára. És már nem is láttam mást csak az izmos hátát, fejjel lefelé.
Már majdnem tiltakozni kezdtem, mikor hirtelen megrázta a vizes fejét, így én is olyan lettem.
A meglepetéstől felsikoltottam, mert a víz úgy elég hideg volt, hogy előtte esélyem sem volt hozzászokni.
Ekkor elkezdett velem rohanni...befelé.
- Jungkook! - kiabáltam félig sikítva, félig nevetve. - Ne!

De már késő volt.

Velem együtt egyszerűen előredőlt, bele a tengerbe.
Amint kijöttem a hideg víz okozta két másodperces sokkból felrúgtam magam a felszínre.
A víz körülbelül a mellemig ért.
- Jeon Jungkook! Ezt nem csinálhatod a barátnőddel! - fenyegetőztem a felé tartott mutatóujjammal.
Ő nem szólt egy szót sem, csak pár másodperce a szemembe nézett, majd megragadta a felé tartott kezemet és szorosan magához rántva megcsókolt.

A csók kellemes volt és édes, szinte bocsánatkérő, ezért azonnal elfelejtettem neki az előző tetteit, és átfogva a nyakát én is visszacsókoltam.

Annyira belemerültünk a dologba, hogy csak akkor húzódtam el tőle, mikor a többiek hangos füttyögésbe kezdtek.
- Édes Istenem. - döntöttem a homlokomat az előttem álló fiú mellkasának, miközben a fejem égni kezdett, a csók óta dübörgő szívem mellett.
Ő csak kuncogott, és a derekamat ölelő kezével kicsit közelebb húzott.
- Csak irigykednek. Nekik nincsen Min SeYi-jük.
- Aha. Helyette MyungHee-jük és Annájuk van. - emeltem fel a fejem, miközben a szemébe néztem.
- Ez a ruha tényleg durva. Egyedül vetted? - simított végig a derekamon, amitől kirázott a hideg.
- Nem. Jiminnel. - feleltem.
- Mi? - nyíltak hatalmasra a szemei. - Te Hyung előtt parádéztál ebben?
Megforgattam a szemem.
- Az, azért túlzás, hogy parádéztam. Csupán kijöttem az öltözőből, majd megfordultam, és megkérdeztem tőle, hogy nem gondolja-e túl mélynek a kivágást. - vigyorogtam.
- Te most csak gonoszkodsz velem igaz? - szűkültek össze a szemei.
- Aha. - jelentettem ki vidáman, majd felvisítottam, mikor az oldalamba bökött. - Ne, kérlek! Csak csikit ne! - próbáltam nevetve kiszabadulni, miközben ő kíméletlenül kínzott tovább.

- Srácok, kész a japchae! - hallottuk meg Anna kiáltását a partról, aki egy fürdőruhában és egy kötényben álldogált a víz mellett.
Még integetett is nekünk, ami miatt megcsillant az ujján lévő, drágaköves eljegyzési gyűrű.
Valóban, Jin már jó ideje készült a leánykérésre, sokszor az előkészületek idején, annyira ideges lett, hogy Anna netán nemet mond, hogy egy egész éjszakán keresztül főzött, amit másnap alig bírtunk megenni. Szegény barátnője persze teljesen kiakadt és halálra aggódta magát miatta. Nekem kellett nyugtatgatni, de közben nem is mondhattam el neki az igazságot.

Szerencsére a lánykérés sokkal jobban sikerült, mint vártuk, mert mikor Jin letérdelt Anna elé a Han folyó partján, egy szót sem kellett szólnia, a lány azonnal igent mondott. Utána valahogy ennyi volt a beszélgetésük:
"- Tényleg hozzám jössz?
- Hát persze, te butus."
És aztán csak ölelkeztek.

- Most szerencséd volt, mert Anna megmentett és éhes vagyok. De legközelebb... - vonta fel Jungkook sokat sejthetően a szemöldökét, amivel visszarántott a jelenbe.
- Azt hiszed, hagyom? - kiáltottam utána, mivel már elindult kifelé.
Erre ő csak hátra hajtotta a fejét és felnevetett. - Majd meglátjuk. - intett hátra sem nézve.

Az ajkamba harapva bámultam, ahogy versenyezni kezdd a fiúkkal, hogy ki ér hamarabb partot.

Határtalanul boldoggá tett ez a fiú, aki már lassan férfivé érett. Az utóbbi időben, egyfolytában csak mosolyogtam.

Úgy éreztem, az egész banda mögöttem áll és megvédnek, de nem csak engem, hanem bárkit, aki fontos nekik.

És ez így is volt jól.
Mert ők a BTS.

___________________

HOGY TÖRTÉNHETETT EZ???

Úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna, hogy a rengeteg kis írogatás után, amit csak a barátnőimmel osztottam meg, eldöntöttem, hogy publikálom az első írásomat, ami egyben egy fanfiction is volt.

3 éve.

Egyszerűen nem tudom mit mondjak.
Mondhatnám, hogy köszönöm és tényleg köszönöm, de ez az egy szó nem képes kifejezni, azt a hálát, amit irántatok érzek és azért, mert szeretitek a történetem.

Az elején még csak gondolni sem mertem rá, hogy eddig eljut ez a könyv.

Képtelen vagyok felfogni, mivel még most is kapok olyan üzeneteket tőletek, hogy mennyire tetszenek nektek az írásaim.

Ezért is gondoltam, hogy hálám jeléül, kaptok még egy kis szösszenetet tőlem, hátha felidéződnek az emlékek, vagy az újonnan olvasóimnak, a könyv még egy fejezet erejéig tarthat.

Kész vagyok tőletek.

Már csak annyit tudok mondani:
Kedves Olvasóim!
Én csak megírtam.
Ti tettétek azzá, ami.

Love: Flaming_Crystal