Kedveskék...nem, nem felejtettem el ezt a könyvet, bármennyire is tűnik úgy, hogy de.

Szóval a témánk mára a sulitól való félelmem. Most kérdezhetitek, mi történt?
Hát, a gólyatáborban csücsülök most (augusztus 18). Őszintén eléggé aggódok, mivel kissé magányos vagyok...

Sajnálatos módon nem sok ember van itt, akiket a barátaimnak nevezhetnék. Ez nem a legjobb...

Az alapvető közösségünk nem rossz! Ellenben meg kell hagyni, a legtöbben teljesen mások négyszemközt és egyes társaságok között. És ez az, ami a legidegesítőbb!!! Én tökre elvagyok személy szerint a kis társaságommal, ha nem együtt vannak, különben nekem annyi, nem foglalkoznak velem, elvannak magukban. Ez nem csak rájuk, hanem tényleg a tábor nagyrészére igaz, mint például a népszerű gang!

Ha teljesen őszintének kell lennem, akkor valahogy arra számítottam, hogy nagyon mások lesznek. Olyan, mintha egy csoporton belül is klikkesedés lenne, ami mondhatni már nevetséges! De ezt hagyjuk...

És miért félek, hogy egyedül maradok a suliban? Egyszerűen azért, mivel ha már most se vagyok úgymond a társaság tagja, akkor később se leszek, ez ilyen egyszerű. Annyit elmondhatok, hogy van pár lány, akik nagyon aranyosak, így bennük szerintem bízhatok, hogy jóban leszünk!

Kolis leszek, aminél talán még fontosabb, hogy egy (vagy több) eléggé jófej embit szerváljak valahonnan. Ők velem fognak élni nagyjából, ezért nem szeretnék bunkó emberek közt lenni, mivel akkor nem lesz a legkellemesebb az az időtöltés. 

Alapvetően amúgy szerintem megleszek. Mármint oké, igen, félek, viszont sokszor nem is vagyok túl társalgós hangulatomban. Nagyon szeretek chatelni, hívásozni, talán jobban is, mint a valóvilágban beszélgetni. Ellenben például virtuálisan megölelni valakit nem tudok, és mivel odavagyok az ölelésekért, így ez elég szomorú. Sokszor érzem azt, hogy átkarolnám a legtöbb online ismerősömet, mert olyan édik...

Valóságban nehezebb kapcsolatokat kiépíteni, jóval. Az első benyomás számít...ha azt elcseszed, akkor vége, goodbye. Ezzel szemben online jóval könnyebb. Ott elmondunk magunkról pár dolgot, és kész, meg van oldva, azonnal megtaláljuk a közös pontokat.

Most egyébként a gólyatábor utolsó napja van (augusztus 19., 8:30). Mindenki még pakolászik és beszélgetnek, de én készen vagyok már, emiatt kiültem az erkélyre. Jó érzés a hideg szellővel írni. Tegnap (augusztus 18-án) szeretemabrokkolit társaságában hívásoztam kint este 11 után. Olyan jó hűvös volt, nem zavart senki (jó, a vonat de, viszont az elkerülhetetlen, mivel konkrétan 50 méterre van a sín, talán még közelebb is). Kitalálhatjátok; nagyon is szeretek kint ülni a szabadban. A hideg levegő csak plusz pont. Itt, a helyszínen csomó fa vesz körül, és reggel, eső után (esőillat>>>>>>), ezzel a levegővel kelni...ÁLOM!!! Konkrétan jobb kedvem lett tőle, lehet azért, mert nagyon szeretem a tiszta levegőt, ahol lakok, ott is eléggé az, hozzá vagyok szokva, de ez még annál is jobb!

Kissé elkanyarodtunk a témától, viszont annyit akartam ebből kihozni, hogy mindenben meg lehet találni a jót, illetve hogy aggódok (ez igen), viszont nem annyira azért.

Na mindegy...akik most váltanak sulit, azok félnek? Ha igen, miért? Ha nem, akkor miért nem? Első benyomások milyenek? Várjátok a sulit? Meséljetek! <3

Legyen csodaszép napotok/estétek drága Bagettek! ❤️

Update: nagyban megyünk haza a MÁV-val és OMG!!! 2 nagyon cuki csajszival ülök, akik naon édik, illetve 1 sráccal, aki nem az eszéről híres, viszont jófej, nincs vele baj!