- Most gondoljon bele, hogy milyen lehet az élet napsütés nélkül - az új betegem mindenféle vicces dologgal szórakoztatott engem, ezért nem unatkoztam a vizsgálat során. Miközben vicceket mesélt, próbáltam a lehető legjobb vizsgálást csinàlni és minden észrevételt alaposan, odafigyelve rögzíteni. Megtudtam, hogy az új betegen cukor szintje elég magas, illetve a vérnyomása is instabil. - Maga egyébként régóta dolgozik itt? - fehér egyenruhában ültem az ágy szélén, miközben ezt a kérdést kaptam. Csupán egy napja ismerem, de rájöttem arra, hogy ő tipikusan az a beteg, aki mellett nem unatkozik az ember.

- Igazából az egyetem befejeztével itt kezdtem a pályafutásomat - mappámat a combomra helyeztem, majd a szemébe nézve folytattam. - Olyan ez nekem mint egy sport amit szenvedéllyel csinálok. Szeretek itt lenni, mert az emberek kedvesek.

- Szeret másokon segíteni, igaz? - száját összeszorítva feltornázta magát az ágyon, én pedig megigazítottam a puha párnáját. Nem festett túl jól. Sápadt volt. Le volt fogyva, illetve a szeme alatt is szürke karikák húzódtak. Ekkor bólintottam.

- Szeretem másokon segíteni. Különben nem választottam volna ezt a területet - mosolyogva felálltam, majd tájékoztattam a fejleményekről. - Továbbítom a mintákat a laborba. Ott a munkatársaim megvizsgálják és holnapra kiderül, hogy mi a problémája. Arra viszont készüljön fel, hogy három óránként visszajövök vérnyomást mérni!

- Nagyon kedves tetszik lenni! De remélem, hogy a kórházi kosztból nem kapok - rekedtes hangon nevetett, aztán szája elé tette a kezét. - Sajnálom, de nem szeretem a kórházi konyhát. Mosogatószivacs íze van - mikor suttogva közelebb hajolt hozzám, én szórakozottan elnevettem magam.

- Meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben, Richard. De addig is azt tudom tanácsolni, hogy pihenjen - mielőtt kiléptem volna az ajtón, eszembe jutott egy fontos dolog, ezért az ajtóban vissza fordultam. - Mielőtt elfelejtem! - mosolyogtam. - Van hozzátartozója vagy legközelebbi családtagja akit értesíthetek a honlétéről? - furcsa módon azonnal a fejét rázta, majd sóhajtva az ablak felé pillantott.

- A feleségem és a fiam elhunyt. Egyedül maradtam - láttam rajta, hogy kellemetlen témát érintettem, ezért szorosan lehunytam a szemem. A bűntudat gyorsan utolért, pedig nem is tudhattam róla.

- Nagyon sajnálom, Richard!

- Nem tudhatta, aranyos. De nagyon kedves. Köszönöm!

Üveges tekintettel kiléptem a szobából és sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót. Hihetetlen számomra az, hogy egyedül legyek a nagy világban. A szívemnek és a lelkemnek is szüksége van támaszra és törődésre. Elképzelni nem tudom, hogy egymagam vagyok, mint ez a bácsi. Az első pillanattól kezdve sajnáltam őt. Sajnáltam, hiszen idősebb és a szemében látni lehet a fájdalom szikráját. Ilyenkor nehéz elviselni a tudatot, hogy az ápoláson kívűl, lelki támaszt nem nyújthatunk. Megtenném én, de nem tudom. Egyszerűen azért, mert egy idő után meggyógyul és távozik a klinikáról. És attól a naptól kezdve újra egyedül van.

Gondolataimból egy ismerős hang szakított ki, ezért boldogan pillantottam Omar felé, aki zöld műtős ruhában és maszkban állt meg előttem. Mikor lehúzta magáról a maszkot, elmosolyodott. - Rég láttalak, Alicia! Mi van mostanában veled? - a friss kapcsolatom és a rohanós munkanapok miatt teljesen megfeledkeztem a legjobb barátomról. Omar egy ideje már nem nálam lakik, ezért a klinikán kívül nem találkozunk egymással. Örültem az új sikerének, bár azt hiszem, hogy Chase örül a legjobban. Tudtam, hogy bántja őt azt, hogy egy férfi lakik nálam. Ez miatt már nem kell félnie.

- Igen. Rég találkoztunk - sóhajtottam. - Igazából nagyon jól vagyok, csak most valamiért sok dolog összejött - fürkésztem az arcát. - A magánéletem és a munka egy kicsit sok nekem, ezért kicsit le vagyok terhelve - tudtam, hogy neki mindent őszintén elmondhatok, ezért tovább folytattam. - Az igazság az, hogy lett egy párkapcsolatom. És kicsit ijesztő számomra, mert...

- Mert Chase Collins lett a párod? - helyettem fejezte be, ezért meglepve pillantottam oldalra. - Figyelj, Alicia! - érintette meg a vállamat. - Én az első perctől kezdve tudtam, hogy ti ketten szerelmesek vagytok. Köztetek mindig lángolt az erotika és a vonzalom. Lehet, hogy ti ketten ezt nem vettétek észre, de én igen - vigyorogva összefonta maga előtt a karját. - És ha te boldog vagy azzal a beképzelt egoistával, akkor én nem szólhatok bele!

- Hé! - löktem meg a vállát. - Chase valójában teljesen más. De ezt csak az látja be, akit közel enged magához.

- Hát én tartozom és nem is fogok tartozni az ilyen emberek közé - fejem felett előre pillantott, majd feltette arcára a maszkot. - A lényeg, hogy ne bántson meg téged. Különben kitaposom a belét!

- Hű, ez kicsit erős, de átadom. Bár őt ismerve szerintem lepereg róla - sziszegtem, Omar pedig magához ölelt, majd megveregette a vállamat. - És te hogy vagy?

- Minden oké. Most egy fontos műtétre tartok, de úgy érzem, hogy menni fog. Tudod, hogy nem engedek át embereket a túlvilágra.

- Ezért lettél a csapatunk tagja - mosolyodtam el, majd intettem és a dolgomra siettem. Chase Collins hirtelen jutott az eszembe, ezért úgy döntöttem, hogy szabadidőmben felhívom őt. Annyira rohanós volt a mai napom, hogy a hangját még nem hallottam. Kiváncsi vagyok, hogy mivel tölti a szabadidejét.

- Kyle! Csinálj már valamit, mert szétrúgják az egész foci csapat seggét! - felálltam a padról, majd kiabálva az edző mellé álltam, aki szemét takarva figyelte, hogy a híres csapatom mit csinál. San Francisco49ers csapata a mai mérkőzésen kibaszottúl rosszul játszott. Lassan egy éve nem vagyok a csapat tagja, ezért sem akartam hinni a szememnek. A védők nem védték jól a futókat, a támadók pedig össze vissza ugráltak, mindenhova futottak, csak az ellenfél támadói felé nem. Néztem a csapatomat, de ezen a meccsen brutálisan össze voltak zuhanva. Mikor fél időt fújtak, a fiúk kimerülve futottak a pálya szélére. Sokan ledobták a sisakjukat, és egy vödör vizet öntöttek a nyakukra. A pad előtt állva közelebb léptem a fiúkhoz, akik izzadtan és mély levegőket szaporán véve szidták az ellenfél játékosait.

- Mi a szar van veletek, srácok?! - Kyle a kör közelére lépett, én pedig a háttérből figyeltem őket. Mikor a fülembe jutott, hogy a Buffalo Bills csapattal játszanak, tudtam, hogy ez egy kemény mérkőzés lesz. Nem azért, mert bénák vagyunk. Hanem azért, mert ők erősek. Tavalyi szezonban is kiemelkedően játszottak, rajtunk kívül mindenkit megvertek. A különbség csak az volt, hogy akkor még pályán voltam. Adam volt az, aki csípőre helyezett kezekkel mellém állt és a fejét rázva kifújta magát.

- Nagyon szarok vagyunk, mi? - a sötétbőrű csapatkapitány kimerülten nézett a szemembe. Soha nem hazudtam nekik. Nem tettem meg. Én mindig az igazat mondtam. A pálya szélén ácsorogva végig néztem az egész meccset. Tetszett amit csinálnak, de szét voltak csúszva. Látni lehetett, hogy hiányzik egy ember, aki teljessé teszi a csapatot.

- Nem vagytok szarok, csak nem vagytok összehangolva. Miután kikerültem a csapatból az összhang felborult. Végig néztem az egész meccset. A védők nem értik a dolgukat, és az egész csapat a pálya szélére csúszik - Adam mellé léptem, majd a pálya felé mutatva jó tanácsokkal láttam el. - Te, Lewis és Peter próbáljatok meg három szög formában közel maradni egymáshoz. A pontos, hogy Lewis maradjon elől, mert iszonyat magas. Az ő lábát senki nem futja le!

- Értem. Erre eddig nem gondoltam - törölte le az izzadt homlokát. - Azt gondolod, hogy ez működhet? - tekintetem a többiek felé siklott. Tanácsot vártak. Arra vártak, hogy számolják be  mindenről, amit külső szemmel tapasztaltam. A baj csak az volt, hogy nézőként jöttem. Nem szólhatok bele a taktikába, és nem irányíthatom őket. Mégis ragaszkodtak hozzám. Adam, Peter, Lewis és a többiek engem figyeltek. Egyszerre volt megtisztelő és szomorú az, hogy nem lehetek a csapat része.

- Működhet. Ti hárman tartsatok össze. Ez a lényeg, mert a védők akkor jobb rálátást fognak kapni az egész csapatra, a támadók pedig tiszta utat kapnak.

- Ezért nem vagyok jó kapitánynak - Adam végig törölte sötét arcát, majd köpött egyet a fűre. - Hallottad, hogy le akar cserélni? - Kyle felé pillantott, aki olyan nekem mint a nevelőapám. A baseball sapkámat piszkálva azt hittem, hogy nem hallok jól. Csípőre helyeztem a kezem, és amikor a csapat visszatért, én Kyle mellé álltam.

- Adam az imént azt mondta, hogy le akarod cserélni! - nem akartam kiabálni, de nem tudtam visszafogni magam. - Őt én választottam ki kapitánynak. Láttam benne potenciát, kitartást és csapatszellemet. Fiatal, de össze tudja tartani a csapatot. Ezt nem írhatod felül! - a játék elkezdődött, de mi nem oda figyeltünk. Kicsit indulatos lettem, ezért sem bírtam magammal.

- Chase, ebbe te most nem szólhatsz bele!

- Akkor tavaly miért engem kértél, hogy válasszak a helyemre egy új csapatkapitányt? - léptem elé. - Akkor miért számított a véleményem?! - láttam rajta, hogy kezdem felbosszantani, de pont nem érdekelt. - Nem teheted meg! A csapatnak nem lesz kapitánya!

- Igazából lenne egy ember - félve pillantott rám, ezért tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. A szívem zakatolt, a kezemet pedig ökölbe szorítottam. Tudtam, hogy valami nem oké. És a félelmem beigazolódott. Miközben javában ment a meccs, a lábam a földbe gyökerezett. Azt hittem, hogy nem látok jól, ezért levettem a napszemüvegemet. Szinte lassított felvételben láttam, hogy a lelátók felől egy ismerős arc jelenik meg. Csapat dzsekiben és baseball sapkában sétált felénk. Azonnal felment bennem a pumpa. Kezemet ökölbe szorítottam, az ujjaim ropogtak az erőkifejtés miatt. Mikor ő megállt mellettünk, Kyle levette a napszemüvegét, hogy a szemembe tudjon nézni. Na itt baj lesz. Kurva nagy baj lesz. - Nekem győztes csapatra van szükségem. Vagy én váltok csapatot, vagy a kapitány változik - szinte lassított felvételben láttam, hogy az ellenségem leveszi a napszemüvegét, majd mosolyogva kezet nyújt nekem.

- Üdv, Chase! Remélem, hogy nem haragszol a tavalyi sérülésed miatt. Így utólag be kell látnom, hogy kicsit durva voltam veled. De nézd a jó oldalát! - tárta szét a kezét. - A közel jövőben csapatodat nyerésre fogom vinni.

És itt eldurrant az agyam. Persze, hogy eldurrant.

*nézzetek be a Tulajdonom Vagy című történetembe is, ami izgalmas, új részekkel bővül. Aki szereti a "gyűlöletből szerelem" jellegű történeteket, annak garantáltan tetszeni fog.