Orley-vel két hete nem beszèlünk egymással,főleg,hogy nem is akar,ahogy hallottam a pletykákból.
Egy osztályba járunk,de mégis el tud kerülni...úgy kerül,hogy véletlenül se kelljen rám néznie,se megszólítania.

Kedd volt 7. óra,matek,amikor a tanárnő gondolt egyet és valamiért egymás mellé ültetett minket. Nem mondom,hogy nem hiányzott a közelsége,de a tudat,hogy látni sem akar,se hallani rólam,se beszélni velem...eléggé furcsa érzést sugároz felém.
Egy olyan feladatot kaptunk,amit megoldunk ès majd az óra végefele be is kell majd az osztály előtt mutatnunk közösen,egymásra utalva. Nem tudom,hogy hogyan fogom megoldani,azt,hogy ne beszéljek vele,amikor csak az ő érdekeit nézem most is,ezügyben. Ohhh Orley,sokkal egyszerűbb lett volna,hogyha múltkor végighallgattál volna. De te tudod...remélem még kibékülünk. Hiányzol...

Megcsináltuk a feladatot ès hála istennek annyira együtt tudtunk dolgozni,hogy mind a ketten ötöst kaptunk a munkánkra. Ami most nekem elèggè jól jön,annyi kettes-hármas után.

-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-

Utolsó óráról is kicsengettek,amikor megláttam Orley-t a haverjaitól búcsút intve. Gondoltam,odamegyek hozzá,mert van mit megbeszélnünk,ès ha nem most,akkor mikor!?

-Orley,várj! Szia. Rég beszéltünk. -mondtam izgatottan,és heves szívveréssel.

-Szia Lars! Rég bizony,hogy vagy?-kérdezte érdeklődően,miközben átölelt.

-Jól vagyok,köszi. De megmondom őszintén,hiányzott már ez az ölelés! De te sokkal jobban. -mondtam,és visszahúztam magamhoz,újra meg kellett ölelnem. Zavarodottan nézett.

-Te is nekem,de kellett egy kis távolság...valamiért össze voltam zavarodva. Figyi Lara,nem akarom elrontani a barátságunkat...tudod én...én nagyon sokat gondolkodtam ezidő alatt és... -ès itt abbahagyta,mert megjött érte anyukája.

-Ès ezidő alatt,mi? Orley folytasd kérlek...én...ahh...

-Majd beszélünk,mennem kell. Puszi Lars.

És ezzel a mondattal befejezte a beszélgetést. Tudja,hogy kíváncsi típus vagyok ès ezt most direkt....felkeltette az érdeklődésemet a dolog iránt.
És mit akart mondani,azzal,hogy nem akarja elrontani a barátságunkat,de?
Talán,hogy ő is többet érez irántam,mint én ő iránta!? Ez nekem most nagyon magas.