Reggel korán kell kelnem,mivel a gimi tőlünk 30 percnyire van és,hogy őszinte legyek nem szeretek túl későn érkezni sehova sem,főleg nem a suliba. Különben is oda mindig jobb előbb érkezni a tanárok miatt. Elvileg 8:00-kor csengetnek be,de a tanár azért is bejön 7:50-kor és elkezdi az órát 5 perccel előbb és nem ám,hogy lerövidítené akkor,neeem neki 50 perces órát kell tartania. Ezen nagyon ki tudok bukni. A tanárnak elvileg diplomája van...na igen,amilyen magas szintű diplomája van,olyan buta is.

Szóval...reggel felkeltem,megmostam a fogamat,megittam a reggeli kávémat,felöltöztem és elindultam. Mint minden reggel felveszem Orley-t - a legjobb barátomat- előttük és így indul minden reggelem. Szeretek érte menni,mert cserébe ő korrepetál matekból és kémiából. Nem bántam meg mert így viszonozzuk egymásnak azt,amit egymásért megteszünk. Őszintén szólva ,érte bármit megtennék. Ő a mindenem a családom után. Lehet,hogy érzek valamit iránta? Jaj ne,nem szabad. Ezt a gondolatot azonnal ki kell vernem a fejemből...nem lehet,barátok vagyunk és ennyi. Nem több. Sajnos.

Beértünk a suli parkolójába. Mindenkinek kialakult a saját parkolóhelye az évek során,úgyhogy minden reggel oda parkolok be. Hozzáteszem,nincsenek is veszekedések emiatt. Kész csoda! Beparkoltam,kiszálltunk és bementünk a suliba a terembe. Mivel osztálytársak vagyunk nem válnak ketté útjaink,ugyan oda megyünk,ugyan azzal a céllal. A cél: több tudás szerzése. Reggel mi vagyunk az elsők. Ritka napok egyike az,amikor már vannak előttünk ott mások is.

Becsengettek. Latinnal kezdünk,amiből ráadásul 2 óránk van egymás után. Mit ne mondjak,imádom. Utána matematika,fizika,biológia,természet-tudomány (ami más mint a biológia nálunk) ,ezután előkészítő gyakorlat,informatika,könyvtártan és végül etika. És hogy a nap még ne érjen véget,suli után készülődés a szalagavató bálra,aminek természetesen,mint minden évben a szervezője vagyok. Így lesz a napnak este 6-kor vége. 7 órakor érek haza minden hétfőn,amíg a szalagavató le nem rendeződik.

Hazaérek,vacsizok (ami ez esestben az ebédem is) ,megfürdök. Ez tart este 9 óráig. És akkor még nem tanultam másnapra. Ilyenkor szinte semmi szabadidőm sincs. Se a Orley-re ,se a családomra nincs időm. Őket akkor látom,amikor reggel elmegyek vagy amikor este hazakeveredek és együtt megvacsizunk. Különben semmikor sem találkozok úgy össze velük. És nekem ez nagyon frusztráló érzés. Otthon vagy a családodnál,de nem találkozol velük. Szar érzés,de amit muszáj,azt muszáj.