A mekiben bő egy órát tölthettünk, és elég sok mindent megtudtam Jungkookról.

Például azt, hogy azért jött át hozzánk, mivel az előző iskolájából kirúgták verekedés miatt - ami nem annyira lepett meg. Azt is megtudtam, hogy az anyukája külföldön dolgozik, ezért nincs itthon, hogy Jimint és a többieket a suliban ismerte meg, és rögtön egy bandába verődtek, hogy a rock zenét szereti - amit leszűrtem a sok bandás felsője miatt. És még sok mindent mást, és észre sem vettem, de be nem állt a szám. Nem tudom, hogy hogyan tudott rávenni, de meséltem neki magamról, megnyíltam neki, úgy beszéltem vele, mintha régóta ismerném.

Most, pedig a pláza felé tartunk, mert Jungkook vásárolni akar magának pár ruhát. Bár nem értem, hogy ehhez én miért kellek.

Az első üzletben semmit se talált magának, elmondása szerint az itteni ruhák "gyíkoknak" valók. Az már más kérdés, hogy az ottani ruhák nekem tetszettek... A harmadik üzletben járunk, Jungkook épp egy kivágott gatyát néz magának, ismét.

-Szerinted? - mutatja felém a gatyát.

-Van már egy csomó ilyen gatyád, nem akarnál mondjuk... nem is tudom, normális gatyát venni? - kérdezem óvatosan, ő pedig végigméri a kezében tartott ruhadarabot. - Mondjuk egy ilyet megpróbálhatnál - mutatok felé, egy sima sötétkék színű gatyát.

Szemöldök ráncolva veszi azt el, és vizsgálja meg, majd megvonva vállát, karjára akasztja és tovább halad. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar bele megy.

Lassan követem Jungkookot, miközben én is nézelődni kezdek és tekintetem megakad egy kockás ingen. Odasétálva, végigsimítok az anyag kar részén, majd levéve, megnézem magamnak. Egész jól néz ki... mennyibe kerülhet? Érdeklődve kezdem keresni a cédulát, és amint megtalálom, hatalmas szemekkel nézem az összeget. Jó... mégse néz ki olyan jól. Lemondóan felsóhajtva megyek Jungkookhoz, aki épp egy hálós felsőt mutat felém.

-Nem akarod felpróbálni? - vigyorodik el, engem pedig pillanatok alatt önt el a düh.

-Mégis minek nézel? - sziszegek, összeszűkített szemekkel.

-Naa... csak a kedvemért - próbál győzködni, de amint meglátja tekintetemet, felsóhajt, majd visszarakja azt az állványra.

Végül, jó pár ruhát vitt be magával a próbafülkébe, én pedig a fotelban leülve várom, hogy végezzen. Már jó ideje várok, de semmi jelet nem ad magáról és már épp beszólnék hozzá, amikor leült mellém egy csapat lány vihogva. Ami a legzavaróbb volt, hogy leplezetlenül kezdtek el bámulni. Zavartan fordítom el a fejemet, és kezdem harapdálni az ajkaimat, hiszen nagyon zavaró, ahogyan egyszerre öt lány stíröl téged és pusmognak.

-Taehyung? - szól ki hirtelen Jungkook, majd elhúzza a függönyt, kérdőn nézve rám. - Szerinted? Nem fura ez? Nem nézek ki benne úgy, mint egy stréber? - nézi magát a tükörben szemöldök ráncolva, én pedig felállok és hozzá sétálok.

-Szerintem jól áll... így kevésbé vagy ijesztő - hümmögök, végigmérve újra a kék farmerban.

-Miért, eddig ijesztőnek találtál? - jött hozzám közelebb vigyorogva, én pedig zavartan hajtom le a fejemet.

-H-hát én nem... de valaki biztosan - motyogok halkan, míg ő elneveti magát.

Láttam, hogy mondani akart valamit, de a lányok vihogása megzavarta ebben, így érdeklődve nézett ki, majd amint meglátta a lányokat, elvigyorodott. Nem tudom miért, de valamilyen szinten szíven ütött... Legszívesebben elküldeném a francba a lányokat,de csak mérgesen kezdem el harapdálni a számat.

-Akkor megvegyem? - néz rám újra, én pedig megvonom a vállamat.

-Ahogy akarod - válaszoltam semlegesen, tömören, ekkor elnevette magát, majd behúzott a próbafülkébe, elhúzva a függönyt is.

Azonnal a falhoz préselt, mellettem támaszkodva meg karjaival, én pedig nagy szemekkel nézek rá.

-Most mi a baj? - kérdezi mosolyogva. Ne rám mosolyogjon, hanem azokra a cafkákra...

-Semmi, mi lenne?

-Ááá...már értem. - nevet fel. - Féltékeny vagy.

-Én nem vagyok az! Miért lennék? Na ne röhögtess... - nevetem el magamat erőtlenül, és kiindultam volna a fülkéből, de visszarántott.

-Dehogynem, féltékeny vagy - vigyorgott rám, megmutatva az összes fogát. - De nincs miért, jelenleg csak te érdekelsz - kacsintott rám, én pedig éreztem, hogy pirulni kezdek.

Nem válaszoltam semmit se, csak kibújtam karjai alatt, és kihasználva, hogy nem tudott reagálni, kislisszoltam a fülkéből.A lányok hirtelen elhallgattak és érdeklődve kezdtek el nézni, majd egyszerre mosolyodtak el. Nem értettem ezt, egészen addig, mígnem bele nem néztem a tükörbe. Konkrétan egy rák nézett vissza rám, esetlenül.

-Na mehetünk - szólalt meg hirtelen Jungkook mögülem, majd már csak azt éreztem, hogy a derekamra simít és a pénztár felé kezd el tolni.

-A többi ruha? - kérdezem érdeklődve, ugyanis csak a gatyát mutatta meg.

-Ja, azokat is megveszem - vonta meg a vállát, beállva a sorba.

-Miért nem mutattad meg? - ráncolom össze szemöldökömet.

-Majd holnap meglátod a buliban - kacsint rám, nekem pedig rossz előérzetem van.

Az üzletből kilépve, döbbenten veszem észre, hogy baromi sokan lettek hirtelen. Sok iskolás gyerek lézeng butikból-butikba, vagy csak sétálgatnak. Ekkor hirtelen Jungkook összekulcsolta a kezeinket és húzott volna maga után, ha nem kapom ki a kezemet az övé közül.

-Mit gondolsz, mit csinálsz? - kérdezem idegesen, amire megforgatja szemét, visszalépve hozzám.

-Szerinted? Nem azt mondtad nemrég, hogy mernél velem kézen fogva jönni? Vagy csak kamu volt? - mosolyodik el.

-Igen, azt mondtam, hogy mernék, nem azt, hogy szeretnék is - fröcsögöm idegesen a szavakat.

-A kettő nem ugyanaz? - vigyorodik el szemtelenül, én pedig hitetlenül megcsóválom a fejemet. - Ne ellenkezz állandóan. Emlékezz, hogy mit mondtam. Élj, Taehyung.

Időm sincs, hogy felfogjam szavait, újra összekulcsolja ujjainkat, és lazán indul el a tömegben, miközben nézelődni kezd.

Zavartan nézek körbe és nem csalódtam, jó páran megnéznek minket, de mintha ezt Jungkook észre se venné, csak tovább nézelődik, az én kezemet fogva. Látom, ahogy egy csapat fiú undorodva néz ránk, és szívük szerint beszólnának, de Jungkook miatt nem mernek. Megértem őket, hiszen elég rá pillantani. Lenézek összekulcsolt kezeinkre, és tanulmányozni kezdem azokat. Jungkook keze sokkal nagyobb, mint az enyém és férfiasabb. Igaz, hogy az én ujjaim hosszabbak, de az ő keze eres, ami számomra nagyon vonzó.

-Kérsz Bubble teát? - hoz vissza gondolataimból.

-Mondtam, hogy nem szeretem, ha rám költenek.

Jungkook csak megrántja a vállát, és a lányokhoz lép.

-Sziasztok, én egy cseresznyés teát kérek, neki meg egy epres lesz - mosolyog a lányokra, de én csak tátott szájjal bámulok rá. Mégis honnan tudta, hogy az epreset szeretem?

-Honnan...? - suttogom halkan, de ő tökéletesen hall engem, mintha minden érzéke rám fókuszálna.

-Követtelek - vigyorog rám, én pedig azonnal hatalmas szemekkel meredek fel, az ő íriszeibe. - De hiszékeny vagy... -nevet fel, ami miatt összeráncolom a szemöldökömet. - Igazából rájöttem, hogy az epres dolgokat szereted. Epres sütit ettél, epres teát ittál, van egy epres ceruzád, amin jót nevettem, de ez nem lényeg. Szóval igen...leszűrtem mit szeretsz.

Tátott szájjal meredek fel rá, hiszen ez eléggé ledöbbentett. Nem mindennap fordul ilyen elő az emberekkel.

-Köszönjük! - hoz vissza ismét vissza az élő világba Jungkook hangja. - Tessék - nyújtja felém a teát, amit lassan, de elveszek.

-Köszönöm - motyogom lehajtott fejjel, majd már csak azt érzem, hogy újra összekulcsolja kezeinket.

-----

A szekrényem előtt ülök és tanácstalanul nézem a benne árválkodó ruhadarabokat. Fogalmam sincs, hogy mit kéne felvennem. Tegnap, miután hazahozott Jungkook kora este(!), azt mondta, hogy újra azt a szűk gatyát vegyem fel, hozzá pedig,  egy nem olyan stréber felsőt, mint amit hordani szoktam. Mondanom sem kell, hogy még a kapunk előtt összevesztem vele, de ő csak jól szórakozva rajtam kinevetett, majd homlokon puszilt és haza ment. Az emlékre újra vörös leszek, és nyüszítve eldőlök a padlón. Feladom... inkább nem is megyek abba a vacak buliba.

-Bejöhetek? - hallom meg anyám hangját az ajtó túloldaláról, így csak hümmögök egyet, ő pedig kinyitja az ajtót, bedugva rajta a fejét. - Hát te?

-Nem tudom mit vegyek fel... - fordulok hátamra, hogy láthassam arcát.

-Amit a mamádtól kaptál tavaly, az nem jó?

-Az a nő személy minden, csak nem a mamám, és nem, nem fogom felvenni azt, anya... - dünnyögök.

-Tegnap is rajtad volt, nem? Minden fiatal ilyen gatyát hord, Tae - ül le az ágyra, miközben egy kisebb dobozt szorongat.

-Mi van benne? - fordulok hasra, majd lassan törökülésbe tornázom magamat, érdeklődve nézve anyára.

-Tudom, hogy még van egy hét a szülinapodig, de mivel tegnap mondtad, hogy buliba mész, ezért úgy gondoltam most már most odaadom - mosolyog rám, majd felém nyújtja a dobozt.

Kíváncsian veszem el, szinte azonnal neki esve a doboznak, hogy mihamarabb megtudjam, mi is lapul benne. Kinyitva meg is látom a benne rejtőző bordó bőrdzsekit.

-De anya... mondtam, hogy nem kell, mert drága - nézek fel rá döbbenten.

-Ugyan... mostanában úgy is sokat túlóráztam, szóval nem volt baj. Tetszik? - kérdezi rám nézve, én pedig válaszként a nyakába borulok, agyon puszilgatva arcát.

-Még szép! Egy életmentő vagy anya, tudsz róla? - vigyorgok rá.

-Még szép, hogy tudok róla! - nevet fel, velem együtt. - Lassan itt lesz Jungkook, szóval én azt mondom siess - néz rám vissza az ajtóból, majd becsukja azt, maga mögött.

Fintorogva nézek a széken heverő gatya irányába, majd felsóhajtva elveszem azt onnan, és a szekrényhez lépve kiveszek egy egyszerű fehér felsőt és a fürdőbe megyek, hogy felkapjam magamra a dolgokat, később pedig rendbe hozzam magamat.

Oké... most úgy nézek ki, mint a menő fiúk a sulimból. Ez nem én vagyok, de aish... Jungkook tuti megöl, ha megjelenek a kötött felsőmben és az egyszerű gatyámban. Mielőtt még meggondolnám magamat, feszengve megyek le a nappaliba, ahol anya váltogatja a csatornákat. Érkezésemre felkapja a fejét és szélesen rám mosolyog.

-Jungkook odáig lesz! - vigyorog rám, nekem pedig egy pillanat alatt lesz vörös az arcom és önt el a méreg.

-Befejeznéd anya? - kérdezem ingerülten, ő pedig csak halkan elkuncogja magát. - Visszavonom, amit fent mondtam. Nem vagy te életmentő - dörmögök halkan, az orrom alatt, de nem nagyon hatja meg,c sak tovább nevetgél rajtam. Ekkor viszont megszólal a csengő, így megindulok az ajtó irányába, hogy ne anyám nyisson újra ajtót, ami sikerül is, így egy vigyorgó Jungkookkal találom magamat szembe.

-Sziaa, hű... nem rossz - mér végig, rám kacsintva, amitől azonnal zavarba jövök, majd megköszörülöm a torkomat.

-Anya, majd jövök! - kiabálok be neki.

-Jó szórakozást! - kiáltja vissza, majd becsukom az ajtót és félve fordulok hátra Jungkookhoz, aki még mindig vigyorogva néz rám.

-Mi az? - kérdezem meg végül, és a motorját kezdem keresni, de nem találom sehol sem.

-Csak nézlek, tán nem szabad? - kuncog fel, majd átkarolja a vállamat és egy kocsi felé kezd húzni.

Amint odaérünk, kinyitja az ajtót, ígymeg is látom benne a többieket, akik hatalmas mosollyal fogadnak, köszöntenek. Jungkook beszáll a kocsiba, és szállnék utána, ha lenne hely. Kérdőn nézek rá, hogy most mi legyen, de ő csak mosolyogva húz be az ölébe és csapja be utánam a kocsi ajtót. Érzem, ahogy átöleli a derekamat, majd lapockámra hatja a fejét, amitől újra elvörösödök és az ablakon kezdek el kifele nézelődni, miközben Yoongi elindítja a terepjárót.

Az út felénél járhatunk, ami viszonylag csendben telt, de hirtelen Hoseok elkiáltotta magát, amitől nem mondom, eléggé megijedtem.

-Nézzétek má', esik a hav! - kiabál a kocsiban, miközben lehúzza az ablakot és kidugja a fejét.

-Az nem hav, te barom állat! - javítja ki azonnal Yoongi, fej rázva, amin a többiek jót derülnek. Hoseok meg sem hallotta, csak kinyújtotta a nyelvét  és ette az éppen leeső havat. Felkészültem én rájuk...?

~~~~

Kissé késve, de itt van a 9. rész, és innentől kicsit beindulnak az események.:)

A következővel próbálok sietni, bár magamat ismerve, ha buliról kell írni, csak úgy jönni fognak a szavak, de azért nem ígérek semmit sem. XD

Remélem tetszett nektek.:)

xxMinHeezixx