4.rész
Szombat van és fél nyolc, ami azt jelenti, hogy lassan itt lesz Jungkook. Tegnap nem jött iskolába, szóval nem tudtam hogyan lemondani ezt az egészet, hiszen félek vele elmenni. Tudom, hogy itt lakik a szomszédban, de nem mertem átmenni hozzá. Akárhonnan is nézem, alig ismerem és igaz, hogy megvédett, de attól még zaklat engem. Kitudja hova vinne engem, és mit csinálna velem. Újabb sóhajt eresztek meg, miközben folyamatosan a kattogó órát nézem. Nem. Tutira nem fogok el menni vele sehova sem. A-a.
Mit vegyek fel? - Motyogok magamban a szekrényem előtt állva, tanácstalanul. Ez most komoly...?
Eddig egy cseppet sem érdekelt, hogy mit veszek fel, hogy hogyan fogok kinézni, most mégis, miért válogatok?
Dühösen szusszantva nézegetem a szekrényemet, végül kiveszek egy sima, fekete farmert és egy szürke felsőt. Nem fogom magamat miatta kicsípni... arra várhat!
A tükörhöz lépve, bizony rájövök, hogy a hajammal se ártana valamit kezdeni, mert szanaszét áll. Amint minden hajszálam a helyén van, lebattyogok a lépcsőn, és a konyhába veszem az irányt, ahol anya főz.
A boltív alatt megállok, és a falnak dőlök, majd úgy szuggerálom anyát, azon gondolkozva, hogy mit is mondjak neki.
-Tudod, elég zavaró, ha így bámulnak - hallom meg anya hangját, és rákapva tekintetemet látom, ahogyan elmosolyodik, és a válla felett néz hátra rám. - Mit szeretnél? Baj van?
-Nem, dehogyis... csak mondani szeretnék valamit - tördelem ujjaimat.
-Mit törtél el megint? - kérdezi csípőre tett kézzel, szinte rutin szerűen.
-Hé! Attól, hogy gyakran török el dolgokat, nem kell rögtön ezzel jönni! - nézek rá durcásan, ami nevetésre készteti.
-Hát akkor? - kérdezi újra miközben elzárja a tűzhelyet, és teljes testével fordul felém.
-Hát izé... tudom, hogy korábban kellett volna szólnom, de ma este elmegyek valahova, az egyik bar... ismerősömmel - Javítom ki magamat gyorsan.
-Ismerősöd? Mégis kicsoda? - ráncolja a szemöldökét és tudom, hogy nem rázhatom le, hiszem ő is a makacs, mindent tudni akaró szülőkhöz tartozik.
-Az osztálytársam - legyintek.
-Aha... osztálytársad. Ismerem?
-Nem ismered, még új. Szóval izé... elmehetek?
-Mikor jössz haza? - Ó, hogy az a...
-Nem tudom... későn? - néztem rá boci szemekkel.
-Mennyi az a késő?
-Jajj anya, nem tudom, de nem vagyok már gyerek, te is tudod! - fújom fel az arcomat mérgemben, anya pedig elém lép.
-Tudod, ilyenkor nagyon is az vagy. - ütögeti meg az arcomat. - És amúgy is, te mindig az én kicsikém maradsz - Csípi meg arcomat.
-Jajj, anya, hagyjál már! - nevetek fel, miközben kezére fogok, amit elhúzok az arcomtól, és ekkor csöngetnek.
Így elszaladt az idő...? Pedig azt hittem késni fog.
Ám mire kettőt pislogok, anya már eltűnt előlem ,én pedig riadtan nézek az ajtó felé, és bizony meg is látom, ahogy anya siet az ajtóhoz, hogy bizony, Ő üdvözölhesse Jungkookot.
-Anya! - kiabálok utána, de mintha süket lenne, csak halad előre, én pedig utána rohanok, de már késő. Hamarabb ér oda, és nem tétovázva, kinyitja az ajtót.
-Na cicám készen á...? - kérdezi Jungkook nekünk háttal állva, ám ahogyan megfordul, és meglátja anyámat, rögtön ledermed, és hatalmas szemekkel néz rá. - Őm... csókolom... Taehyungért jöttem.
Anya, egy mindent sejtető mosollyal néz rám hátra, majd Jungkookra, aki csak zavartan áll az ajtóban, hol rám nézve, hol az apró anyámra.
-Nincs kedved bejönni? -Dobja be az aduászt anyám, én pedig megszüntetve a maradék távolságot is, anya mellé lépek.
-Nem, anya, nincs kedve bejönni! Viszont mi megyünk is. - nyúlok a kabátomért, amit a kezembe fogok, és úgy nézek vissza anyára. - Majd jövök, ne várj meg! - Nyomok egy puszit homlokára, majd Jungkookot meglökve, becsukom a bejárati ajtót.
Felsóhajtok, miközben magamra kapom a kabátomat, és félve pillantok fel Jungkookra, aki hatalmas vigyorral néz le rám.
-Ezt jól megcsináltad! - nézek rá mérgesen.
-Mit csináltam már megint? - kérdezi mosolyogva, miközben a járda felé kezd el sétálni.
-Még kérdezed? - sziszegek. - Cicám? Hogy mondhattad ezt? És amúgy is, ki engedte meg neked, hogy így hívj?
-Jajj, Taehyung... cuki vagy, amikor durcizol, de jobban áll az, amikor zavarban vagy - nevet fel, én pedig hatalmas szemekkel nézem a hátát.
-Egyébként -hagyom figyelmen kívül, amit mondott. -, hova megyünk?
-Bemutatlak pár embernek - áll meg egy motor mellett, majd egy sisakot nyújt felém.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy felülök mögéd erre az izére? - kérdezem a motorra mutatva, Jungkook pedig már rá is ült.
-Dehogynem. Ha nem ülsz fel magadtól, majd én felültetlek - kacsint rám, én pedig dühösen meredek a szemébe, miközben felveszem a sisakot.
Amint becsatoltam, félve ugyan, de felülök mögé. Oké... és hova kapaszkodjak? Kíváncsian kezdek nézelődni, valami kapaszkodó után, de nem találtam semmit.
-Tessék, kapaszkodj ide - húzza fel a bőrdzsekijét, ami alatt egy fehér póló van.
-Biztos nem! - kezdek azonnal tiltakozásba, és azt latolgatom ,hogy le-e esnék, ha nem kapaszkodnék.
-Ugyan már, ne szégyenlősködj, különben leesel, vagy azt akarod?
Dühösen fújtatok egyet, majd lassan átkarolom hasát, ujjaimat pedig összekulcsolom.
Jungkook másodpercek töredéke alatt beindította a motort, majd az útra kikanyarodva, azonnal elindul. Gyorsan. Nagyon gyorsan.
Szemeimmel folyamatosan az elmosódott tájat figyelem. Nagyon szép a város így este, főleg, ahogy a fények kissé elhomályosodnak, a gyorsaságnak köszönhetően.
Észre sem vettem mikor, de teljesen Jungkookhoz préseltem saját testemet, és a fejemet is a hátára hajtottam, miközben kezeimmel szorosan ölelem.
Annyira jó így... ahogy érzem finom, férfias illatát, ahogy pólón keresztül is érzem kockáit.
Nem is tudom meddig gondolkoztam, de már csak arra leszek figyelmes, ahogy lelassít, majd megáll egy ház előtt.
Hatalmas szemekkel figyelem a házat, ami a gazdag negyedben van. Még sosem jártam itt.
-Elengedsz, vagy szeretnél egész este így lenni? Nekem nincs ellenemre, csak már várnak... - néz rám hátra, egy nagy mosollyal, én pedig kapcsolva elengedem, és zavartan kapom el a tekintetemet róla.
Leszállva a motorról, leveszem a bukósisakot, majd hajamat össze borzolom.
-Minek jöttünk ide? - kérdezem, feszengve állva meg mellette.
-Mondtam már, hogy bemutatlak pár embernek - mosolyog rám, miközben átöleli a vállamat, és az ajtó felé kezd el húzni.
Mielőtt komolyabban is reagálhatnék, megnyomja a csengőt, és pár pillanat múlva, egy viszonylag alacsony fiú nyit ajtót.
-Nem rendeltem langyikat - köszönt bájosan, Jungkook meg csak elneveti magát.
-Menj már az útból, Yoongi! - löki félre óvatosan a fiút, majd maga után húz a házba.
Szorosan Jungkook mögött közlekedek, ám nem számítottam arra, hogy hirtelen megáll, így nekiütköztem a hátának. Aprót nyekkenek, miközben Jungkook hátra néz rám, majd maga mellé húzva, átkarolja derekamat. Épp ellenkeznék, hogy most azonnal engedjen el, de amikor felnézek, hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy hogyan hívnak.
Négy fiú nézett rám rezzenéstelenül a kanapén ülve, én nekem pedig kedvem támadt volna elbújni Jungkook nagy válla mögött.
-Skacok, ő az akiről beszéltem. Bemutatom Taehyungot, - fonta körém erősebben karját, ami miatt hatalmas szemekkel néztem magam elé. - Taehyung, ez a törpe itt Yoongi - a fiú csak egy káromkodással kommentálta, és egy középső ujj bemutatásával. -, a még kisebb fiú Jimin, az a nagy cula Namjoon, és az akinél portörlő van, pedig Hoseok.
Esetlenül intettem nekik, és köszöntem halkan, amit ugyan viszonoztak, de nagyon furán és zavarba ejtően méregettek.
-Cuki - vigyorgott a narancssárga hajú, azt hiszem Jimin.
-Ja, nem rossz bőr - nézett rajtam végig Hoseok, én pedig zavaromban, csak Jungkook oldalához préseltem magamat. Nem nagyon akartam, de nem tudtam hova máshova bújhatnék el.
-Szemedet le veszed róla! - mutatott egy ujjal Hoseoknak, akit meg sem hatott, csak tovább vigyorgott rám.
-Hát Taehyung - lépett mellém Yoongi. -, érezd magadat itthon, kaja és pia van a konyhában, mosdó az emeleten, és isten hozott a szektában.
-Szektában? - kérdeztem hatalmas szemekkel, Jimin pedig melléérve tarkón csapta őt.
-Ne ijesztgesd már! - morogta neki. - Nyugi nem vagyunk szekta, bár belőle kinézném, hogy sátánista - röhögött fel, én pedig csak azon tudtam gondolkodni, hogy mégis hova kerültem.
Félve néztem Namjoon felé, aki csak ült a kanapén, és a plazmát bámulta, üveges tekintettel.
-Látom Namjoon már kellően ellazult - nevet mellettem Jungkook, miközben a kanapé felé húz engem is, és ültet is rá.
-Megint balhézott az ősökkel, szal' azt mondta őt nem érdekli semmi, és benyomott a picsába - vihog hangosan Hoseok, egy sört tartva kezében.
-Kérsz valamit inni? - kérdezi Jungkook, én pedig csak megrázom a fejemet. - Jó, akkor hozok egy sört neked is - indul a konyhába.
Nos... nem tudom, hogy járt-e eddig suliba, de a fejrázás szerintem egyenlő a nemmel.
Pillanatok alatt visszatér kezében két sörrel, az egyiket a kezembe adja, majd felhúz az eddigi helyemről, ahol ő foglal helyet.
Éppen kérdőre vonnám, hogy ezt mégis hogyan gondolta, amikor is nemes egyszerűséggel az ölébe húz, és átkarolja hasamat.
A levegő is bennem reked, és az eszem szerint azonnal heves tiltakozásba kezdenék, de a szívem... valamiért azt mondja, maradjál csak a picsádon, Taehyung.
Zavartan sütöm le a szemeimet, ahogy meglátom, hogy Jimin minket bámul, majd velünk szemben foglal helyet, és nagy mosollyal néz rám.
-Mi az? - kérdezem meg egy idő után halkan, ugyanis eléggé zavarba ejtő az, hogy Jungkook ölében ülök, ráadásul ő még bámul is.
-Jajj, bocsi - nevet fel. -, néha elbambulok a szép dolgokon. Hihetetlenül cuki vagy, tudsz róla? - kérdezi a tenyerébe fektetve arcát.
-Jimin, csak óvatosan a bókokkal, könnyen zavarba jön - nevet fel mögöttem Jungkook. - Ugye, cicám?
-Már mondtam, hogy ne hívj cicának! - fordulok hátra mérgesen Jungkookhoz, aki csak felnevet.
-Sokkal találóbb lenne neki a tigris, vagy a vadmacska, nem gondoljátok? - kérdezi nevetve Yoongi. - Úgy is olyan kis harcias.
Te jó ég... hova kerültem én? És mit tartogat még az éjszaka...?
~~~~
Meg is érkeztem a 4. résszel, ami tudom, hogy nem túl nagy durranás, de valahogy muszáj felvezetnem a dolgokat. xd
Azért remélem elnyerte a tetszésedet:3
A következő résszel megpróbálok sietni majd, és előre is Boldog Új Évet kívánok minden olvasómnak. :3♥
xxMinHeezixx
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro