Fülsüketítő csörgésre keltem fel, ami nem volt éppen kellemes. Hunyorogva emelem fel a fejemet a puha párnáról, s fordítom oldalra fejemet, ahonnan a zaj forrása ered. Érdeklődve veszem kezeim közé a telefon készüléket, amin meg is látom Jimin nevét villogni a kijelzőn, így felveszem.

-Igen? - szólok bele rekedtes hangon, ami miatt krákogok párat.

-Taehyung? - kérdezi, amire válaszul hümmögök és körül nézek a szobában, ami ismételten nem ismerős. Most meg hol vagyok? - Izé... oda tudnád adni Jungkooknak?

-Nem... nem tudom hol van és azt se, hogy én hol vagyok.

-Hát, szerintem nála vagy. Miután elég rendesen egymásnak estetek, rosszul lettél és azt mondta hazavisz, de úgy látszik eltévesztette a házat - Egymásnak estünk? Veszekedtünk volna? De nincs időm megkérdezni, ugyanis folytatja. - Na, mindegy... mond meg neki, hogy hívjon vissza, mert beszélnem kell vele, szia!

És ezzel már le is tette. Lassan ülök fel az ágyban, de azonnal a fejemhez kapok, ami azonnal lüktetni, sajogni kezd, na, meg eléggé ki vagyok száradva. Tekintetemet végigvezetem a félhomályban lévő szobán, de még csak egy kicsit sem ismerős. Tényleg Jungkooknál lennék?

Óvatosan kelek ki az ágyból, és döbbenten veszem észre, hogy csak egy alsógatya van rajtam, meg egy kétszer nagyobb póló. Lassan kinyitva az ajtót, lecsoszogok a lépcsőn, le egészen az előszobába, ahol megcsapnak az ételek aromái. Bátrabban veszem utamat a konyha felé, ahonnan halk szitok szavak hallatszódnak, így bedugom fejemet az ajtón, és meg is látom a félmeztelen Jungkookot, aki éppen süt. Vagyis sütni próbál, de nem megy neki.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezem, amint beljebb léptem, Jungkook pedig ijedten fordult hátra.

-Már fent vagy? - vakargatja meg a tarkóját zavarában. - Én csak reggelit akartam neked csinálni, de őszintén fogalmam sincs mit kell tennem. Azt sem tudom hol kell bekapcsolni ezt az izét... - mutat a tűzhelyre.

-Engedj ide  - sóhajtok fel, odébb lökve Jungkookot, aki nem ellenkezett, csak leült a székre, onnan figyelve engem.

Éppen a tükör tojást csináltam, amikor megéreztem derekam körül két kart, majd egy hozzám feszülő testet.

-Eltudnám viselni minden reggel ezt a látványt...  - búgta fülembe mély hangon, amitől kirázott a hideg. Sajnálatos módon, nem rossz értelemben.

-E-elengednél? Így nem tudok sütni... - Jungkook halkan elkuncogta magát, majd egy apró puszit nyomott nyakamon feszülő bőrömre, és eleresztett.

Mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire zavarban voltam, ez pedig azután se változott meg, amikor elé raktam a reggelit, ugyanis elég huncut tekintettel figyelt engem.

-Jimin keresett reggel, azt mondta majd hívd vissza - motyogom halkan, folyamatosan a tányéromat figyelve.

-Ennyit mondasz csak?

-Miért, mit kellene? - emelem fel rá kíváncsi tekintetemet, amitől hitetlenkedve megrázza a fejét.

-Nem emlékszel semmire sem? - szemében hamiskás fény csillan meg, mintha csalódott lenne.

-Jimin említett valamit... összevesztünk?

-Hát, ha te így veszel össze valakivel, akkor én mindennap össze akarok veled veszni - húzta félmosolyra ajkait, amit nem tudok hova tenni.

-Miről beszélsz?

Nem válaszolt, csak felállt a székéből és eltűnt. Éppen utána akartam menni, amikor visszajött, majd felém hajította telefonját, amit a levegőben kaptam el, szerencsére.

-Nézd meg a galériát - ült le velem szemben mosolyogva, megrögzülten figyelve.

Én pedig tettem amit mondott, megnyitottam a galériát és rámentem az első videóra, amit megláttam, de azt hiszem erre nem voltam felkészülve, a reggelimet is majdnem félrenyeltem.

A videóban Jungkook ölében ülök, míg az ő keze a fenekemet markolja, és szenvedélyesen csókolózunk. Csókolózunk? Ez már smárolás... Sokkolódva követem figyelemmel a videót,  magamon pedig, egy apró jelet sem látok, hogy ne élvezném, sőt! Én kapok Jungkook ajkai után, és markolom meg éjfekete hajzuhatagját. Döbbent szemekkel nézek fel az ónix fekete hajú fiú íriszeibe, de semmit sem tudok kiolvasni belőlük.

-Ez...mármint...hogyan...vagyis... - dadogtam össze-vissza, de egy értelmes mondatot sem tudtam megfogalmazni. Egyszerűen nem értettem semmit sem. Miért nem emlékszem erre?

-Jaj, ez csak csók, mit vagy úgy oda? Élvezted, sőt! - húzta huncut mosolyra ajkait.

Igazad van... végül is csak az első csókomat loptad el.

-Nyugi, éreztem, hogy ezelőtt még sosem csókolóztál, de elég hamar belejöttél, mint láttad, szóval nincsen semmi baj.

-De a videón, az nem én vagyok... én nem tudom mi ütött belém ez...ez...

-Dehogynem. Ez is te vagy, csak rejtegeted. Volt önbizalmad, és borzasztóan jó veled csókolózni, ez van.

-Miért nem haza vittél? - térek ki, hogy ne kelljen erre válaszolnom.

-Te mondogattad, hogy nem akarsz haza menni. Azt mondtad, idézem; 'Veled akarok lenni ,és érezni azt a kikúrt jó illatodat!' Rajtam csüngtél, és mivel én jószívű voltam, eleget tettem a kérdésednek - vont vállat, én pedig elképedve néztem rá.

Hát akkor tényleg igaz, hogy a részeg emberek őszinték és folyton olyanról beszélnek, amiről nem kéne.

-Viszont, most én kérdezek - váltott hirtelen komoly hangnemre - Mi az a folt a bordádon?

Nekem befellegzett. Ha elmondom, hogy Wooshin miatt van ott, akkor neki esik és akkor tényleg kicsinálnak.

-Tudod, hogy milyen szerencsétlen vagyok... - nevetek fel kínosan. - Megbotlottam a lépcsőn otthon, és ez lett az eredménye.

-Most hinnem kéne neked? - húzta fel szemöldökét, amitől idegesen haraptam be alsó ajkamat.

-Igen, mivel az igazat mondom.

-Taehyung, kérlek légy őszinte velem. Nem fogok semmit sem tenni, ígérem.

-Ígéred? - néztem fel rá hatalmas szemekkel, ő pedig bólintott egyet, halvány mosoly kíséretében. - Wooshin tette még a hét elején. Lekéstem a buszomat, és berángattak egy sikátorba. Azt mondta, hogyha elmondom neked, kicsinál...

-Ezért nem jöttél iskolába? - kérdezte, de én rá se nézve bólintottam. - Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz? Ha legközelebb is kezet emel rád, ne félj elmondani nekem. Majd én lerendezem, jó? -kérdezte nyájas hangon, amivel elérte, hogy ráemeljem íriszeimet és bólintsak egyet.

-Most már haza kéne mennem - keltem fel a székből és indultam fel a lépcsőn, hogy összeszedjem a cuccaimat, amiket nagy nehezen, de megtaláltam.

Őszintén, nagy kő esett le a szívemről, hogy elmondtam neki mi is történt, de még mindig félek, hogy valamit tenni fog, hiába ígérte meg, hogy nem tesz semmit sem.

Miután újra a saját ruháimban voltam, lebattyogtam a lépcsőn, ahol Jungkook várt, még mindig félmeztelenül.

-Nem szoktál felöltözni? - kérdeztem meg, miközben a cipőmhöz sétáltam.

-Minek öltözzek fel, ha tudom, hogy élvezed a látványomat?

Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam vigyorog, és neki sem kellett látnia az arcomat, hogy tudja, piros színben pompázik.

-Még jó, hogy nem vagy egoista - mormogtam a nem létező bajszom alatt, de tudom, hogy tisztán, tökéletesen hallott engem.

-Még jó... egy ilyen tökéletes embert, mint engem, csak elrontana - vigyorgott rám, amitől halkan elnevettem magamat, majd kiegyenesedtem.

-Na, én megyek, anya biztosan vár már - tettem kezemet a kilincsre, de még nem nyomtam le.

-Ennyi? - kérdezte, megtámasztva magát a fal mentén.

-Miért, mit akarsz?

-Nem is tudom. Egy csókot, talán - mosolygott rám.

-Na, arra várhatsz! - húztam fel felső ajkamat, idegesen nézve rá.

-Ugyan már! Valld be, hogyha én lennék az utolsó ember a Földön, rám vetnéd magadat - villantotta rám szokásos vigyorát.

-Ha te lennél az utolsó ember, én nem lennék, nem gondolod? - forgattam meg szemeimet.

-Szeretem, amikor okoskodsz.

-Szia, Jungkook! - fordítottam gyorsan hátat neki, és terveim szerint kislisszantam volna az ajtón. Terveim szerint. Jungkook sokkal gyorsabb volt nálam, és mielőtt kiléptem volna az ajtón, becsukta azt előttem, s a falapnak lökött -  persze, óvatosan.

-M-mit csinálsz?

-Szerinted? A csókomat követelem - mosolygott rám, mélyen a szemembe nézve.

-Arra várhatsz! - sziszegtem, akár egy kígyó.

-Kérlek, had mutassam meg, hogy igenis jó. Az a bajod, hogy nem emlékszel rá. Arra, hogy milyen jó is volt, ahogyan a nyelvünk szenvedélyes keringőt járt, ahogyan a testünk egymáshoz feszült. Ha emlékeznél rá, másképpen gondolkodnál.

Őszintén nem tudom mit mondhatnék erre. Lehet igaza van, sőt, de ez akkor is abszurd. Talán tényleg nem így vélekednék a dolgokról, ha emlékeznék, de aish...

-Na? - Jungkook hangja hoz vissza, miközben gyengéden államra simít, hüvelykujjával.

Az összes szó a torkomra égett, amikor tekintetem összeakadt övével, s megéreztem másik kezét derekamon. Hirtelen nagyon száraznak éreztem a torkomat, miközben hatalmas szemeket meresztettem Jungkookra.

Amikor elkezdett lassan felém hajolni, előtörtek a tegnapi este emlékei, hogy mennyire megrészegített már csak a forró lehelete.

Szemhéjamat lassan csuktam le, de azonnal fel is nyitottam, amikor megéreztem Jungkook puha párnácskáit enyémeken, de ő csak lehunyt szemekkel csókolt, miközben oldalamat simogatta, államat pedig magabiztosan tartotta.

Egy idő után felszusszantottam, majd feladva elveimet, kezemet nyaka köré fontam, viszonozva gesztusát. Éreztem, ahogyan belemosolygott a csókba és kicsit szenvedélyesebbre vette a figurát. Kicsit meglepődtem, hogy nem bénáztam, csak úgy csókoltam, mintha egész életemben ezt csináltam volna.

Amikor megéreztem síkos nyelvét, kicsit megijedtem és össze is rándultam, de Jungkook csak tovább mozgatta ajakit, immáron mindkét kezével engem simogatva, arra ösztönözve, hogy elfogadjam a keringőt.

Amint ez megtörtént, ismét belemosolygott a csókba, majd fenekem alá nyúlva felemelt, amitől megijedtem, így azonnal dereka köré kulcsoltam lábaimat. Szinte kifulladásig faltuk egymás ajkait, s szégyellem, de én voltam az ismét, aki a másik ajkai után kapott.

******

Az iskola padjában ülök, hajnalok-hajnalán és Jungkook sehol sincs. Őszintén, nem is bánnám, ha nem jönne, mivel eléggé zavarban vagyok a tegnap történtek miatt. Talán jó bő egy órát tölthettem még nála... vagy inkább a szájában. Fájt magamnak bevallanom, de piszkosul élveztem... mintha egy tiltott gyümölcsbe kóstoltam volna.

Elmélkedésemből a csengő hangja hozott vissza, miszerint hamarosan belép az ajtón Szörnyella. Még akkor neveztük el így, amikor elsősök voltunk, azóta pedig rajta maradt ez a gúnynév.

Nem is kellett sokat várni, szinte feltépte az ajtót és szigorú tekintettel mért végig minket, majd ült le a tanári asztalhoz, azonnal maratoni diktálásba kezdve. Hát akkor, ínhüvelygyulladás hajrá!

Talán negyed órája írhatunk úgy, mint az őrültek, amikor valaki kopogás nélkül nyitotta ki az ajtót. Felnézve a füzetemből meg is látom Jungkookot, aki nyugodtan csukta be maga után az ajtót, majd intett egyet a tanárnak, köszönés gyanánt, majd elindult felém.

-Maga kicsoda? - állt fel hirtelen Szörnyella, az asztalon támaszkodva meg két karjával, ezzel megállásra késztetve Jungkookot.

-Jungkook, bocs a késésért. Elaludtam, tetszik tudni mozgalmas napom volt tegnap - kacsintott rám, amitől azonnal zavarba jöttem, és összébb húztam magamat.

-Talán bocsánat, nem a haverja vagyok!

-Ugyan, semmi baj, nem haragszom - mosolygott rá, és nyugodt szívvel ült le mellém. Az egész osztály tátott szájjal nézte Jungkookot, ugyanis még sosem volt senki sem ilyen tiszteletlen ezzel a tanárral.

-Mégis mit képzel magáról? Szaktanárit szeretne?

-Nekem édes mindegy. Nem oszt, nem szoroz - vont vállat, amiért nagy szemekkel néztem rá, csakugyan a tanárral együtt.

Szörnyella puffogva ült vissza a székébe, és sebesen kezdett el valamit írni a naplóba.

-Te megőrültél? - suttogtam halkan, hogy csak Jungkook hallja.

-Neked is jó reggelt! - mosolygott rám, majd hátradőlt a széken, karját átvetve vállamon.

Az óra további részében kisebb monológot hallgattunk végig arról, hogy milyen a mai fiatalság, és mit meg nem engedünk magunknak. Amikor kicsöngettek, mindenki egy emberként sóhajtott fel, és leszarva, hogy a tanár még beszél, kimentek szünetre.

-Hány óránk lesz ma? - kérdezte Jungkook, aki az óra felénél feladva, leborult az asztalra és aludni próbált.

-Azt hiszem hét - válaszoltam, miközben előpakoltam a reggelimet.

-Az túl sok hétfőre. Miért nem lehet lazásan kezdeni? Nem akarunk ellógni? - nyitotta ki szemét, egyenesen rám szegezve.

-Nem szokásom lógni. Neked sem kéne - néztem rá kissé szúrósan, miközben nagyot haraptam szendvicsemből.

-Sok mindent nem kéne csinálnom - vigyorgott rám, majd kezét combomra helyezte, és lassan kezdte cirógatni az említett felületet.

-Mint ezt - fogtam kezére, szúrós tekintettel illetve, de nem nagyon hatotta meg.

-Nevelj meg akkor, Hyung - szélesedett ki vigyora, miközben óvatosan végig nyalt ajkain, amik úgy vonzották tekintetemet, mint valami mágnes.

~~~~

Meg is érkeztem a 11. résszel, egy kis kihagyás után.

Remélem elnyerte a tetszéseteket és sajnálom, hogy kicsit később hoztam, de az előző hét kész katasztrófa volt. Mindennap dogákat írtam, pénteken Block B koncerten voltam, szombaton moziban, szóval az írás eltolódott.

Na nem rizsázok, a következő résszel próbálok sietni, de nem ígérek semmit sem, mert magamat ismerve úgy is lesz valami, ami közbe jön. XD

xxMinHeezixx