Már bőven elmúlt éjfél is, én pedig az erkélyen ücsörögve nézem a csillagokat.
Nem nagyon tudok aludni a mai nap után, mivel borzasztóan piszkálja a fantáziámat, hogy ki lehetett az a fiú, aki ugyan nem miattam, de megvédett. Még soha nem láttam az iskolában, szóval ez azt jelenti, hogy új, ezért nem tudja, hogy bizony Wooshinnal nem érdemes szórakozni.
Bár, ahogyan elnézem, ő sem nem tűnik ijedősnek. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő is mindig benne volt minden balhéban. Ráadásul a kinézete se elhanyagolható. Valami menő címlapra illik az egész lénye.
Hát igen... ezt nem kéne hangoztatnom, mert kiderül az én „kis" titkom, hogy bizony nem a lányokhoz vonzódom. Ha ez kiderülne nem is tudom, hogy Wooshinék mit csinálnának velem...
Persze most is tesznek ilyen jellegű megjegyzéseket, de nem tudják biztosra, szóval ennek így is kéne maradnia.
Miután meguntam a csillagok nézegetését, és a bugyuta gondolataimat, bementem a meleg szobámba, majd azonnal az ágyamba vetődtem, be is takarózva. Kellemes sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogyan érzem, a testem már is felmelegszik. Így nem is kell több, szinte pár percen belül elalszok.

Reggel szokás szerint az ébresztőm kelt, én pedig morgolódva nyomom ki azt, miközben felülök az ágyban, hogy biztosan ne aludjak vissza. Csukott szemmel csoszogok a fürdőbe, és amint meglátom a tükörképemet, kedvem támad sírni. Borzasztóan karikásak a szemeim, a kevés alvás miatt, és a hajam se áll valami jól. Mondjuk nem mintha olyan sokan néznének rám, vagy állnának velem szóba, szóval nem is értem miért aggódok most azért, ahogyan kinézek. Megrázom a fejemet és a fogkefémet elővéve megmosom a fogaimat, majd kicsit meg is fésülködök, hogy azért még se úgy nézzek ki, mint aki most jött egy kiadós szeretkezés után. A szekrényemhez sétálva kiveszem az első ruhát, ami a kezem közé kerül és felveszem azt, miközben a táskát is a vállamra kapom, majd leindulok a lépcsőn, a konyhába.

Anya szokás szerint nincs itthon, így szokás szerint nem készített ki nekem reggelit. Oké, hogy már nem vagyok gyerek, de még a felnőtt korszakba sem léptem be, szóval szerintem még igazán kijárna nekem egy adag reggeli. Sóhajtva ülök le az asztalhoz kezemben a tejjel és a müzlivel, amit később kiöntök egy tálba és halkan hümmögve eszem azt. Olyan jó lenne, ha egyszer nem egyedül ennék, bár úgy se beszélgetnék evés közben, mivel nem szeretek, de akkor is... az érzés, hogy valaki ott van velem, megnyugtatna. Anyát se hibáztathatom, mivel Ő miattam dolgozik ennyit, hogy megtudjon nekem adni mindent, ha már az apám egy szó nélkül lelépett és kiléte azóta is rejtély. Engem nem nagyon érintett meg, hogy lelépett, mivel nincs sok jó emlékem róla, viszont anyát jobban érdekelte a dolog, így depresszióba esett, de elmondása szerint most már sokkal jobban van. Ugyan nem hiszek neki, de nem akarom ezzel is felzaklatni. A reggeli elmélkedésemnek hála már is elkéstem, így sietősen hagyom el a házat, hogy elérjem a buszomat, amit épphogy elérek, így lihegve ülök le egy üres helyre, és már rutinosan veszem elő a fülest.

A suliig ki se veszem azt, de a portán már kénytelen vagyok, amikor rám szól az egyik tanár. Fintorogva ugyan, de kiveszem a fülest, zsebre rakva és a telefonomat felnyitva megnézem, hogy milyen órám is lesz. Kémia. Hogy én mennyire utálom... mindig páros feladatok vannak, én pedig szokás szerint vagy azt kapom meg, akinek nem jutott pár, vagy akit a tanár mellém oszt be. A terembe belépve elmotyogok egy jó reggeltet, majd a szokásos helyemre leülök, és az óra kezdetéig mást se csinálok, csak a telefonomat bújom. Amint megszólal a csengő, a tanár azonnal belép, mögötte egy fiúval. Unottan nézek ki az ablakon miközben a tanár elkezd beszélni.

-Nos, gyerekek ő az új osztálytársatok, kérlek bánjatok vele jól! Mutatkozz be fiam, mesélj magadról - mondja a tanár nyájas hangon, amitől szinte azonnal kiráz a hideg.
-Jeon Jung Guk vagyok - szólal meg mély hangon a fiú, és ezután síri csend telepszik a teremre. Gondolom mindenki arra vár, hogy folytassa, de ő ezt nem teszi, én pedig kíváncsiságból rá nézek a fiúra, aki...
Nem hiszem el... tegnap ő mentett meg. Mit is mondott, hogyan hívják?
-Értem... nem vagy túl bőbeszédű, nem baj - mosolyog rá a tanár. - És hogyan szólítsunk?
-Jungkook. Egyéb beceneveket mellőzük, kösz - Ugyanolyan ridegen beszél, mint tegnap.
-Rendben Jungkook, a mai órán páros feladat lesz, szóval ülj le Taehyung mellé, a harmadik padba - mondja ki, én pedig kitágult szemekkel nézek a tanárra, majd lassan ugyan, de ránézek Jungkookra, aki érzéstelenül néz engem, majd ráérősen indul meg felém. A fejemet azonnal lehajtom, és a számat is harapdálni kezdem, hisz idegességemben mást nem tudok csinálni. Miért... miért ide kellett ülnie? Hallom, ahogyan helyet foglal mellettem, majd finom illatát is megérzem. Komolyan bugyiszaggató illata van.

Félve pillantok rá, de ő rám se hederít, csak előpakol, majd a ceruzát a kezébe véve, forgatni kezdi azt, én pedig nem tudom nem őt nézni. Aztán annyira bámulom, hogy már fel se tűnik, hogy a szemeibe nézek. Zavartan kapom el a tekintetem róla, amikor megemeli a szemöldökét, amolyan 'mit akarsz?' stílusban.
-Szia - mondom ki halkan ezt az egy szót, amit azonnal meg is bánok. Egyáltalán miért köszöntem neki? Még csak nem is ismerem. Aish, Taehyung, nyugodj le... lehet meg sem hallotta, olyan halkan motyogtál az orrod alatt, mint egy lány.
-Helló - szólal meg hirtelen, én pedig feladhatom azt, hogy halkan beszéltem. Komolyan miért kellett ezt csinálnom? Sürgősen beszélnem kell a tanárral, hogy keressen nekem másik párt. Annyira zavarban vagyok, hogy még levegőt se merek mellette venni.
-Mindenki megértette a feladatot? - teszi fel a kérdést a tanár, én pedig kétségbeesve pillantok fel, ugyanis nem figyeltem. - Remek, akkor álljanak neki.
Fél szemmel látom, ahogyan Jungkook kinyitja füzetét és írni kezd, de nem merem megkérdezni tőle, hogy mit kell csinálni..
Próbálom feltűnés nélkül kilesni, hogy mit is ír, így egyre feljebb és oldalra hajolok, mígnem a székem meginog,  ezáltal az én fejem Jungkook vállára kerül. Érzem, ahogy teste megfeszül és lassan emeli le rám a tekintetét, én pedig, mint akit kilőttek, úgy húzódom ki a pad szélére. Gratulálok Taehyung...
Látom, ahogy Jungkook továbbra is engem néz, és várja, hogy megmagyarázzam, hogy mi is volt az előbbi, de aish.
-Öhm... i-izé... mit kell csinálni? - motyogok lehajtott fejjel a füzetemet fikszírozva, miközben Ő felsóhajt.
-A kémiai kötésekről kell írni - mondja röviden, és már vissza is hajol a füzete fölé, hogy tovább írjon.
Mik is azok a kémia kötések...?
A könyvemet kinyitva, máris megkeresem az anyagot és írni kezdem azt, immáron síri csöndben.

Az óra baromi lassan és kínkeservesen telt el. Akárhányszor megmozdult Jungkook, mindig megéreztem férfias illatát, amivel nem tudtam betelni.
A csengő most igazi megváltó volt, és mire kettőt pislogtam, Jungkook már ki is lépett az ajtón, én pedig a tanárhoz léptem azzal a szándékkal, hogy most kerek-perec megmondom neki a véleményemet.
-Tanárnő! - szólítom meg, ő pedig felnéz rám a naplóból. - Esetleg nem lehetne, hogy izé... mondjuk, hogy soha többé ne legyen Jungkook a párom?
-Mégis miért? - kérdez vissza, én pedig csak pislogok rá. Most mi a fészkes fenét mondjak? Ó, tanárnő semmi említésre méltó, csak szimplán annyira zavarban vagyok mellette, mint egy szűz kislány!
-Hát... csak úgy - vonom meg a vállamat, a tanárnő pedig leveszi magáról a szemüveget, és összekulcsolja a kezeit.
-Nézd fiam... nekem ilyenekre nincsenek időm. Épp most csináltam meg az állandó párlistát erre az évre és sajnálom, de mindig vele leszel párban.
-Hogy mi...? - suttogom magam elé, ugyanis a tanár már elment, én pedig még mindig döbbenten állok az üres teremben.
Mégis hogyan fogom én kibírni a kémia órákat?
Végül csal felsóhajtva hagyom el a termet, és a sajátunkhoz sietek, de beérve döbbenten tapasztalom, hogy mellettem ül ismét.
Isten, miért büntetsz ennyire...?
Lassan, kimérten lépkedek a padom felé és Jungkookra se nézve ülök le oda, majd meredten bámulok ki az ablakon. Mély lélegzet Taehyung... ki fogod bírni.

-----

Végre itthon. Fáradtan dőlök le a kanapéra, lehunyva szemeimet. Még soha nem fordult elő, hogy nem figyeltem órákon, de ma másra sem tudtam koncentrálni, mint Jungkookra.
Ma is nagyon menőn nézett ki, szaggatott fekete gatyájával, bakancsával, és a tegnap látott bőrdzsekijében. Ha este sétálna velem szemben, tuti összeszarnám magamat... na nem, mintha nappal nem azt csinálnám.
-Megjöttél? - hallom meg mögülem anya fáradt hangját, így csak hümmögök egyet és hátamra fekszek, hogy láthassam is őt. - Milyen volt a napod? - kérdezi, miközben helyet foglal a lábamnál.
-Ugyan olyan, mint a többi, unalmas. - hazudok neki. - És a tied?
-Ugyan olyan fárasztó, mint a többi... Tényleg, meséltem már, hogy új család költözött a szomszédba?
-Nem, de nem is érdekel - vonom meg a vállamat, miközben bekapcsolom a televíziót.
-Tae... ne legyél ilyen. Csináltam sütit, kérlek vidd át. Minket is így üdvözöltek, szóval ennyit mi is megtehetünk.
Hangosan felnyüszítek, és megrázom a testemet, kifejezve nem tetszésemet, anya pedig csak szúrósan néz rám.
-Kim Taehyung! - Hív teljes nevemen, én pedig hatalmasat nyelek, hisz' ennél félelmetesebb nem lehet. - Azt akarod, hogy elvegyem a fülesedet? - És tessék... ott rúg belém, ahol a legjobban fáj. Tudja, hogy a gyenge pontom a fülesem.
-Olyan kegyetlen vagy... - biggyesztem le alsó ajkamat, majd felülök és durcásan nézek rá. - Hozd azt a nyamvadt sütit.
Hatalmas mosollyal kel fel, és megy el a konyhába a desszertért, én pedig felveszem a cipőmet addig.
-Kérlek légy majd egy kicsit bőbeszédűbb, és egy kicsit mosolyogj is, jó? - csípi meg az arcomat, én pedig csak grimaszolva nézek rá.
Amint kilépek az ajtón, megcsap a hűvös szellő, így dideregve lépkedek a szembe lévő házhoz. A kaput kinyitva haladok a bejárati ajtóhoz, majd az ajtó előtt megállva csengetek. Várok és várok, de nem nyílik az ajtó, és semmi neszt sem hallok, így már éppen fordultam volna meg, hogy magamévá tegyem az ágyamban a sütit, amikor is kinyílt az ajtó. Egy mosolyt erőltettem magamra, ám amikor felnéztem azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Ezt nem hiszem el...

~~~~

Meg is érkeztem az első résszel,ami szintén nem lett túl eseménydús,de igyekszek majd beindítani a ficit XD

A következő részt fogalmam sincs,hogy mikor fogom hozni,de igyekszek majd.^^

És a napokban rettenetesen beindultam..majdnem egyszerre hoztam két új résztXD