Midoriya fáradtan lépkedett be az 1-a tantermébe. Komótos léptekkel közelítette meg padját, majd sárga táskáját a földre téve esett be a padba, fejét egyből a kemény falapra helyezte s lehunyta szemeit. Ismét megmutatkozott tettein, hogy előző éjszaka az idejét nem alvással töltötte, hanem valami teljesen más, haszontalan dologgal.Nem sokon múlott, hogy a zöldhajú fiú ne zuhanjon mély álomba. Perzselő tekintetet érzett magán, majd lassan felemelte fejét a padról és a mellette álló felrobbanni készülő Bakugo Katsukira nézett, aki nem leste jó szemmel, hogy Midoriya az iskolában próbált szunyókálni pár percet, ráadásul az ő helyén.
- Deku.. - mondta ki teljes utálattal a nevét, majd kezeit ökölbe szorította. - Megtennéd, hogy az idióta fejed nem ér hozzá a padomhoz?! - vágott rá az asztalra ideges fejjel, mire Izuku szeméből minden álom elszállt.
- T-tévedsz Kacchan, a te helyed eggyel előrébb van - mutogatott az előtte lévő padra, de mikor konstantálta, hogy Hagakure-san ül ott, egyből észbe kapott, és rájött, hogy Bakugonak igaza volt. Ő ült rossz helyen, és kivételesen nem Bakugo akadt ki fölöslegesen. - Jaj, Kacchan ne haragudj - nevetett zavartan. - Csak tudod, nagyon fáradt vagyok, lehet ezért kevertem össze a padokat--
- Nem érdekelnek a kifogásaid, hülye Deku. Csak takarodj a helyedre vagy megöllek - kiabált. Midoriya nagyot sóhajtott, majd megfogta táskáját, és hátrébb ült egy paddal. Amint leült az eredeti helyére ismét felvette az alvós pozícióját, de ekkor kivágódott az ajtó és Aizawa-sensei lépett be rajta.
- Bakugo, a folyosó végéről hallani lehetett hogy ordibálsz - sóhajtott nagyot sensei, majd belekezdett az órába.

Azon a napon nem történt ezen kívül semmi. Aizawa-sensei azzal búcsúztatta el őket, hogy másnap gyakorlati feladataik lesznek. Midoriya ismételten fáradtan esett be az iskolába. Kezében szorongatta hősruhájának táskáját, majd az öltözőt közelítette meg a többi osztálytársát követve. Az öltözőhöz érve külön mentek a fiúk és a lányok. A fiúk öltözőjébe mindenki elfoglalta a szokásos helyét, majd öltözni kezdtek. Midoriya laposan pislogott ahogy felvette a bakancsát. Borzasztó fáradt volt.
-  Midoriya.. hahó - rázta meg gyengéden Todoroki Midoriya vállát. - Fáradtnak tűnsz..
- Oh, Todoroki-kun - ásított nagyot Izuku, majd elmosolyodott. - Ami azt illeti, tényleg az vagyok.
- Nem aludtál eleget? Mit csináltál az éjszaka?
- Hát, nem is tudom.. - gondolkodott, majd fejéhez kapott. - A füzetembe írtam pár dolgot..
- Alvás helyett? - vonta fel szemöldökét Todoroki. - Éjszaka aludni kell, Midoriya. 
- Tudom.. De.. Lehet hülyén fog hangzani, de nem szeretek aludni.. - nevetett zavartan, mire Todoroki teljesen ledöbbent. Nem tudta, hogy komolyan vegye, vagy nevessen ezen az információn.
- Mi? Hogy nem lehet szeretni aludni?
- Szerintem időpocsékolás - rántott vállakat Midoriya. - Fölösleges.
- De ez nem tesz jót, Midoriya - kelt fel a padról Todoroki. - Nem tudsz rendesen figyelni, sőt az erődre is hatással lehet.
- Nem lesz semmi baj, Todoroki-kun. Nem lesz semmi baj - mosolygott álmosan a zöld hajú, majd Todorokihoz hasonlóan felkelt a padról. - Nem kell aggódnod.
De Todoroki ettől függetlenül aggódott Midoriya miatt. Nagyon fontos volt neki a zöld hajú fiú, még ha ezt nem is mutatta ki. Nem akara, hogy baja essen Midoriyának az alvás miatt.

- Midoriya fiú, hova figyelsz? - ugrott All Might a földön fekvő Midoriya mellé. Kis híján múlt, hogy ki tudott térni Todoroki támadása elől, s ezt követően elesett, és a földön kötött ki. 
- Bocsánat, All Might, kicsit elgondolkodtam - nevetett zavartan Midoriya, majd pillantásai az őt vizslató Todorokira siklottak. A felemás hajú aggódva nézte a zöld hajút. Sejtette, hogy történni fog valami a gyakorlati feladat közben, és igaza lett. Nem mehet ez így tovább - gondolta. Készen állt tenni valamit, hogy Midoriya felhagyjon ezzel hülye gondolattal, hogy fölösleges aludni. 
- Figyelj oda, jó? - sóhajtott All Might. - Ha egy valódi harcban leszel, ott nem gondolkozhatsz el. Oda kell figyelned, ha sikert akarsz elérni.
- Értettem - bólogatott hevesen Izuku, majd a hős tovább állt. Midoriya egy hatalmasat ásított, majd pillanásait Todoroki eltökélt tekintetébe fúrta.

Midoriya lassan vedlette le jelmezét az öltözőben. Hosszú és fárasztó napot tudott maga mögött, még se sietett levenni a ruháját. Csalódott volt, mert nem tudott úgy teljesíteni az órákon, ahogy szeretett volna. Rajta kívül még Todoroki tartózkodott az öltözőben, aki elhatározta, tenni fog valamit Midoriya alvás problémájával.
- Midoriya, nem öltözöl? - lépkedett mellé Shoto, immár utcai ruháiban.
- De, csak elgondolkodtam - nevetett halkan, tarkójára simítva.
- Úgy mint az órán? - emlékeztette a felemás hajú, mire Izuku nagyot sóhajtott. - Látod Midoriya, erről beszéltem. Ha nem alszol eleget nem fogsz tudni rendesen koncentrálni. 
- De az nem amiatt volt - füllentett Midoriya, oldalra pillantva. Todoroki csak nagyot sóhajtott, majd közelebb lépett hozzá.
- Nem vagyok hülye - mosolyodott el halványan. - Ha velem alszol, akkor nem fogod azt hinni, hogy fölösleges. Hidd el - fogta meg a zöld hajú karját, akinek arca  kezdett felforrósodni.
- Miről beszélsz, Todoroki-kun? A-aludjak veled? Micsoda? - habogott zavartan, amin Todoroki magában jól szórakozott. Édesnek találta Midoriya zavartságát.
- Pontosan. Vagyis.. Gondoltam ez egy jó megoldás lenne - ránott vállakat lazán, de azért remélte, hogy Midoriya is beleegyezik a dologba.
Midoriya nem tudta mit mondhatna erre. Furcsa volt, hogy Todoroki ezt mondta neki, de valahol mélyen örült neki. Még egy barátját se vitte el magához.
- Hát.. Anya nem lesz otthon este, mert dolgozik..
- Remek. Akkor.. Vagyis.. Öhm.. Nem akarok erőltetni semmit, Midoriya - szorította meg erősebben a zöld hajú kezét. - Csak.. nagyon fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy az alvás problémád miatt árts magadnak.
Midoriya szíve heves dobogásba kezdett. Sose hitte volna, hogy Todoroki Shoto, Endeavor fia ilyeneket fog neki mondani. Fontos vagyok Todoroki-kunnak? Vajon hogy érti ezt? - gondolkodott el magában Izuku.
- N-nem, szó sincs semmi ilyesmiről.. Egyáltalán nem erőlteted.. Örülnék neki, ha átjönnél.
Todoroki szíve is hasonló tempóban kezdett verni mellkasában. Úgy érezte sikerült elérnie célját. Nyugodtan sóhajtott egyet, majd elengedte Midoriya kezét.
- Ezt örömmel hallom. Akkor, öltözz át gyorsan, utána mehetünk - ült le Shoto a padra, s nézni kezdte, ahogy Midoriya folytatta az öltözést.
Csodálattal nézte Midoriyat. Nagyon boldog volt, hogy beleegyezett az együtt alvásba, de akkor még nem is sejtette, hogy ez nem fog olyan egyszerűen menni, mint ahogy eltervezte.

- Gyere csak be, nyugodtan - mondta félénken Midoriya, miután kitárta a bejárati ajtót. Idegesség terjedt szét a testében, ez volt az első alkalom, hogy egy barátja átjött hozzá. Vele ellentétben Todoroki egyáltalán nem érzett zavart. Levette a cipőjét, majd bentebb sétált a lakásban, mindent alaposan szemügyre véve. - Kérsz valamit esetleg? - szaladt be a konyhába Izuku, de nem kapott választ. Todoroki teljesen elvarázsolva nézett egy falon lógó képet, amin egy kicsi Midoriya mosolyog a kamerába.
- De aranyos... - motyogta, majd a konyha felé fordult, de arra nem számított, hogy Midoriya vörös arccal fogja nézni őt. - Mi a baj, Midoriya?
- S-semmi - rázta meg a fejét zavartan, majd megköszörülte torkát. - Kérsz valamit? - kérdezte meg ismét, de Shoto válasza csak egy fejrázás volt. 
Ezt követően bementek Midoriya szobájába. Todoroki teljes ámulattal nézett körbe. A szoba tele volt All Might-os holmikkal, poszterekkel, de valamiért nem lepődött meg. Valahogy így képzelte el a zöld hajú szobáját. Az időt beszélgetéssel, illetve filmezéssel töltötték el, egészen addig, míg este nem lett. Mindketten elmentek zuhanyozni, s mivel Todoroki nem hozott magával semmit, ezért egy Midoriyától kapott kinyúlt pólóban és alsóban akart aludni. Midoriya is hasonló szerelésben volt, de borzasztóan zavarba volt. Folyamatosan a pólóját húzgálta lefelé, hogy eltakarja alsóját. Todoroki úgy gondolta, hogy olyan volt mint egy lány, aki a szoknyáját húzgálta lefelé. Jól szórakozott magában. 
Tíz óra fele járt az idő, de Midoriya nem törődött vele. Egy új film keresésébe kezdett, de ekkor Todoroki kikapcsolta számítógépét.
- Hé, Todoroki-kun - nézett Midoriya a felemás hajúra, aki megragadta a zöld hajú kezét, és az ágyhoz húzta. - Még nem akarok aludni. Még korán van.
- Dehogy van korán, Midoriya. Én ilyenkor szoktam aludni - bújt be Izuku ágyába, s maga után húzta. Midoriya borzasztóan zavarba volt. Todoroki Shoto az ágyában fekszik. 
Szótlanul feküdtek egymással szemben. Midoriya arca paradicsom vörös volt, de mivel sötét volt a szobában Todoroki ezt nem láthatta. Todoroki is zavarban volt. Magához akarta ölelni Midoriyát, de félt. Nem tudta, hogy reagált volna rá az alacsonyabb.
Fontos vagy nekem. Ez a mondat járt Midoriya fejében. Kíváncsi volt, hogy Todoroki hogy értette ezt, de nem mert rákérdezni. Kínos csönd állt be közéjük. Csak halk szuszogásukat lehetett hallani.
- T-Todoroki-kun... - kezdett bele Midoriya mondandójába zavartan.
- Mondd, Midoriya - mondta halkan Todoroki.
- Gondolkodtam.. hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked?
Todoroki zavartan pislogott a zöld hajúra. 
- Fontos vagyok neked, mint barátod? - kérdezte Izuku halkan.
- Nem egészen - sóhajtott Todoroki nagyot, majd közelebb csúszott hozzá. - Kedvellek Midoriya. Nagyon kedvellek, és bármit megtennék érted - csúszott még közelebb, szinte annyira, hogy orruk összeért. Midoriya mellkasában melegség áradt szét. 
- Én is kedvellek, Todoroki-kun - motyogta zavartan, majd mélyen belenézett Todoroki felemás színű szemeibe. Todoorki arcán egy halvány mosoly foglalt helyet, majd egy apró csókot lehelt Midoriya ajkaira. Midoriya először habozott, de utána visszacsókolt. Mindketten a fellegekben érezték magukat, s semmiért nem szakították volna meg ezt a pillanatot. 
- Szeretlek Midoriya - suttogta Todoroki, majd röviden ajkaira puszilt. - De mostmár aludjunk, rendben?
- Rendben - bólintott Midoriya, majd szorosan Shoto karjai közé bújt, s lehunyta a szemeit. Mélyen beszívta illatát. - Én is szeretlek, Todoroki-kun - húzta mosolyra ajkait, s mély álomba  merült.

Másnap reggel Midoriya nem érzett fáradságot, helyette boldogság áradt szét testében a mellette fekvő fiú miatt. Igaza volt Todorokinak. Egyáltalán nem hitte azt, hogy fölösleges az alvás.