M i d o r i y a

Egy eseménydús nap végéhez érkeztünk. Uraraka-sannal és Iida-kunnal közelítettük meg a kollégium épületét. Mindenféle jelentéktelen dologról beszélgettünk, míg egyszer valahogy eljutottunk a Todoroki-kunnal való kapcsolatomig. Tudtak róla, hogy én és Todoroki-kun együtt vagyunk és hogy szeretjük egymást. Egyikük se fogadta rosszul a dolgot, mindkét barátom örült a boldogságomnak, aminek én is nagyon örültem. Nem ítéltek el, és ez megnyugtatott.
- Furcsa, nem? - pillantott fel az égre Uraraka-san, majd gondolkodni kezdett. - Együtt vagy Todoroki-kunnal, közel álltok egymáshoz, még is ugyanúgy hívod, mint azelőtt hogy összejöttetek volna.
- Mire akarsz kilyukadni? - néztem rá értetlen pillantásokkal, mire halkan felnevetett.
- Jaj Deku-kun, látszik, hogy ez az első kapcsolatod - mosolyodott el játékosan, mire Iida-kun cinikusan horkant fel.
- Mintha neked annyi kapcsolatod lett volna, Uraraka-kun - igazította meg a szemüvegét, mire a lány zavartan megcsapta Iida vállát.
- De most nem rólam van szó Iida-kun!! - puffogott halkan Uraraka-san, mire halkan felnevettünk. - Arra gondolok Deku-kun - vedlette le magáról puffogó kifejezését, s ismét hatalmas mosoly foglalt helyet arcán. - Hogy ha valakivel igazán közel álltok egymáshoz, sőt szerelmesek vagytok, akkor a párok becézik egymást. Vagy legalább is a keresztnevükön szólítják egymást.
- Szóval.. Arra gondolsz, hogy nem kéne Todoroki-kunnak hívnom? - pillantottam rá zavartan.
- Nem - vont vállakat, majd elmosolyodott. - Csak annyit mondtam, hogy furcsa. De ebben semmi rossz nincs.
Ezután teljesen másról kezdtünk beszélgetni, de fejben továbbra is az előbbi témán gondolkodtam. Lehet Todoroki-kun is így gondolja, és bántja hogy nem becézem. Mondjuk egyszer se tette szóvá.. Lehet azért nem becézett egyszer se engem.

Miután visszaértünk a kollégiumba egyből a szobámba mentem, s a párnák közé dőlve vártam, hogy Todoroki-kun átjöjjön a szobámba. Lehet, hogy ha átjön akkor nem kéne azt mondanom neki, hogy Todoroki-kun. Shotonak kéne hívnom. Hiszen igaza van Uraraka-sannak. Ha szeretem őt, és közel állok hozzá akkor a nevén kell hívnom. Percekkel később kopogást hallottam az ajtó túloldalán, majd Todoroki-kun tompa hangja csapta meg a fülem.
- Gyere be nyugodtan - kiabáltam ki neki. Az ajtó lassan nyitódott, majd megláttam a felemás hajkoronát. Todoroki-kun aznap is remekül festett, egy egyszerű fehér pólót viselt és egy fekete melegítőt. Semmi extra nem volt rajta, de nekem még is tökéletes volt minden porcikája. Az ágyam felé közeledett, s leült a szélére egy apró mosolyt rám villantva.
- Hiányoztál, Midoriya - húzott magához, mire én szorosan hozzábújtam.
- Te is nekem Todo-- - egy percre megálltam és kijavítottam magam. - Te is nekem, Shoto.
Nagyon furcsa volt Shotonak hívni őt. Egyszer se hívtam így, ami látszólag meglepte őt, hirtelen még az ölelésén is engedett.
- Mi a baj, Shoto? - pillantottam rá, de arcáról nem tudtam levenni semmit. Döbbentség jeleit véltem felfedezni, de nem igazán voltam biztos benne.
- Hogy hívtál engem? - kérdezte halkan, mélyen szemeimbe nézve.
- Shotonak.. - néztem értetlenül. Nem éppen erre a reakcióra számítottam..
- Miért hívsz így? - sóhajtott nagyot.
- Mert ez a neved? - kérdeztem vissza továbbra is értetlenül pislogva rá.
- Eddig egyszer se hívtál így. És ahogy kimondod, hallom a fejembe, ahogy az idióta öregem is kimondja..
- Azért.. Mert azt hittem zavar, hogy mindig Todoroki-kunnak hívlak.. Még azután is, hogy összejöttünk. Azt hittem megbántalak ezzel - fejeztem be mondandóm, de erre nem kaptam választ. Közel hajolt ajkaimhoz, s egy apró csókot nyomott rájuk.
- Egyáltalán nem zavar. Sokan hívnak engem Todoroki-kunnak.. De a te szádból annyira különlegesnek hallom.. Szeretem mikor úgy hívsz engem. És nem szeretnék bármilyen más becenevet, Midoriya. Azt szeretem, ahogy most hívsz - ölelt magához, mire szorosan bújtam hozzá, mélyen beszívva illatát. - Vagy.. Téged zavar, hogy én se becézlek? Izukunak szólítsalak inkább? - tolt el magától, de csak annyira hogy szemeibe tudjak nézni.
- Ne - ráztam meg a fejem halványan mosolyogva. - Olyan jó a te szádból hallani azt, hogy Midoriya. Szeretem hallgatni - pillantottam szemeibe, s ajkaihoz közelebb hajolva adtam egy csókot párnáira.
- Szeretlek, Midoriya.
- Szeretlek, Todoroki-kun.