Igazán tudhatnám, hogy mikor nem kérdezősködöm, Zack belevisz a rosszba.

Bezzeg máskor be sem tudom fogni az arcom, most meg annyit se bírtam kinyögni, hogy "mukk", vagy ilyenek. 

Szóval, senki se ítéljen el amiatt, ami történt, amíg nem tudja a háttérsztorit. Nos.

Graffiti.

Tudom, tudom, tudom, hogy gáz, de isteneeem. Zack előtt azt gondoltam, hogy "tiszta gáz, ki csinál ilyet", de aztán.. Jó, először így is reagáltam.

- Nem, nem, nem, nem, nem, nem és ó. Nem.

- Beth, ne csináld már- Zack nevetve húzott a fűben, de én megvetettem a lábaimat.

Egészen a nagy hídig eljöttünk, aminek az alját már telenyomták festékkel a rakoncátlan kölkök. A bicikliket fentebb lezártuk, és egészen addig gondtalanul sétálgattam Zack mellett, amíg Nash előre nem ment, hogy kipakolja a sok színes palackot.

- De ez...- azt akartam rávágni, hogy csendháborítás, de hát az nyilván nem, szóval megálltam, míg eszembe nem jutott a helyes szó.- Rongálás.

- Nyugi, nem csukhatnak le érte- villantott rám egy mosolyt, én pedig felvontam a szemöldököm. Tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy tegnap is ugyanezeket a szavakat használta, és azt is tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy már egyszer kimondta ezt a mondatot.

- De nem.

- Csak színezünk egy kicsit- átkarolta hosszú kezeivel a derekam, de én újból megráztam a fejem.

- Azt nem az ovisok csinálják?- kezdtem el csipkelődni, aztán tökre megörültem a fejemnek.- Vagy, haha. A stresszelő felnőttek. Tudod, vannak azok a kicsi minták...

- Na, ebből elég.- a következő pillanatban azt vettem észre, hogy Zack már nem a derekamat, hanem a combomat fogja, pont ott, ahol véget ér a szoknyám. Már érdeklődtem volna afelől, hogy mi a halált csinál, mikor felemelt, én pedig arccal előre a hátára estem.

- Zack, jézusooom!- sikítottam, és ösztönösen csapkodni kezdtem a hátát, meg próbáltam valahogy kiszabadulni. Aztán, ahogy a fejem alá néztem, megláttam a kis aranyos köveket, és úgy éreztem, jobb lenne nem rájuk esni.- Le ne ejts!

- Ha nem ficánkolnál, könnyebb lenne- megigazított a vállán, hogy a szoknyám ne essen a nyakamba, és tovább bandukolt velem lefelé.

Lent aztán lerakott, én pedig igyekeztem olyan durcásan nézni rá, ahogy csak tudtam. Zack felvonta a szemöldökét, mire összefontam magam előtt a karjaimat. Ha ezt a játékot játsszuk, veszíteni fogsz, kispajtás.

- Akkor rajzolunk?- törte meg a "na idefigyelj" csendet Nash.

- Persze- válaszolta Zack, de még akkor is a szemembe nézett, amikor a barátja felé dobott egy palackot, ő pedig felrázta. Végül megcsóválta a fejét, és nekem hátat fordítva, nagy vonalakban elkezdett rajzolni.

Hogy őszinte legyek, olyan szívesen néztem volna ülve, ahogyan azzal az izmos kezével festeget, hogy az már fájt. De hát ugye meg voltam sértődve, és azt nem lehet olyan egyszerűen megszakítani. 

Viszont, ahogyan kezdett kibontakozni a falra pingált szívecske, legszívesebben magamhoz öleltem volna a kócos fiúmat, csakhogy először ő fordult meg, és félredobva a palackot, kicsit közelebb lépett hozzám. Oké, őszinte leszek, úgy a nyakába borultam volna, mint a Mikulásnak, mikor 5 éves voltam. Szóval nagyon. 

De könyörgöm, meg voltam rá sértődve. 

Olyan két másodpercig volt kőkemény ez az elhatározás, ugyanis olyan könnyedén tettem én is egy lépést felé, ahogyan levegőt vesz az ember. 

Zack kinyújtotta a karját, és az ujjaival közelebb húzott magához, én azonban próbáltam hű maradni az elhatározásomhoz. Átfogta a csípőmet, és elnevette magát, majd lehajolt, hogy meg tudjon csókolni. Mivel nem álltam lábujjhegyre, és nem is karoltam át a nyakát, újból egy csókot nyomott a számra. Ezután úgy gondoltam, hogy "oké, elég lesz ennyi megregulázás mára, holnap kapja a következő adagot", és felágaskodtam, hogy végre rendesen is meg tudjon csókolni.

- Nem hiszem el, hogy bedőltem neked- mormoltam a szemeimet forgatva, Zack pedig nevetve megpuszilgatta a halántékomat.

- Na, most már kötelező valamit rajzolnod.

Odahúzott a beton híd alaphoz (vagy mi az), és egy fehér szóróspray-t nyomott a kezembe. Mellettem Nash valami eszméletlent alkotott, cigivel a szájában, én pedig kezdtem felbátorodni.

Jó, hát végül rajzoltam, de na. Nyilván senki sem hagyta volna ki. Próbálkoztam valami békejellel, de konkrétan úgy nézett ki, mintha egy olcsó kínai táskán lenne, ezért átalakítottam virággá, ami még szarabb lett, szóval inkább vállat vontam, és a fiúk műveibe rongáltam bele, hogy ne csak az enyém legyen olyan fostalicska. Kis dög vagyok, tudom. 

Mielőtt elmentünk volna, suttyomban Zack szíve mellé pingáltam valamit, hátha nem veszi észre a barátom, de egy óvatlan pillanatban mégis megláttam a fekete írást az én fehérem mellett. 

"Sz."         "Sz."

Ez ilyen. ☺