Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Tizenötödik rész

Nyakamat finom puszikkal kényeztette,én pedig felhúztam a pólóját.
Ez most tényleg megtörténik...
Izgatottan,mégis feszengve hagytam,hogy vezesse az utat.
-Nagyon kívánlak.-suttogta a fülembe.
-Teljesen a tiéd vagyok.
Éreztem,ahogyan belemosolyog a nyakamba.

Letérdelt az ágy elé,és a lábaimnál fogva húzott magához.
Felnézett rám,mintha engedélyt kérne,én pedig megadom neki.
Nem tudtam,mi fog történni,mert még sosem voltam ehhez hasonló helyzetben.
Hirtelen megfogta a csípőmet és végignyalta nemi szervem.
Hangosan felnyögtem.
-Kelsey,csendesebben,vagy mindenki fel fog kelni.-nézett rám,majd visszatért.
Nyelveivel finoman kényeztette csiklómat,amire úgy éreztem,a fellegekben járok.
Nem tudtam,hogy ilyen érzések léteznek,és amikor azt hittem,ennél nem lehet jobb,bekapcsolódtak az ujjai.

Beharaptam a számat,olyan erősen,amennyire csak tudtam,nehogy újra felnyögjek,és belemarkoltam a párnámba.
Egyre gyorsabban vettem a levegőt,a szívem pedig kiugrott a helyéről.
Néha felnézett a szemembe,amire még jobban beindultam.
Az ujjai és a nyelve tökéletes összhangban mozogtak bennem,és úgy éreztem,ennél már nem lehet jobb.
De aztán hirtelen remegni kezdtek a lábaim,és egy görcs rántott össze.
Feküdtem,és átadtam magam az érzésnek,amivel nem tudtam betelni.

Landon nem hagyta abba,megvárta,ameddig munkája beteljesedik,majd lenyalta a megmaradt váladékot is.
Életem első orgazmusát éltem át...a mostohatestvéremmel.
Biztos vagyok benne,hogy ő is beindult,mivel a nadrágja eléggé megduzzadt.
-Landon...-suttogtam.
Megcsókolt,majd elment lezuhanyozni,én pedig hamar mély álomba merültem.

[...]

Másnap reggel későn keltem,és egyből a telefonomhoz nyúltam,ami nagy hiba volt.
Szeretnél még segíteni Kelsey? :)
A számot elolvasva felfordult a gyomrom.Tudtam,hogy ki az.
Emily valami újabb szemétségre akar rávenni.
Eldöntöttem,hogy a legjobb talán az lenne,ha megpróbálnék elmondani Landonnak mindent.

Az ajtaja előtt idegesen tördeltem az ujjaimat.
-Gyere be!
Halkan benyitottam.
Egy szál bokszerben feküdt az ágyán,felsőtestét pedig egy vékony,fehér póló takarta.
-Ennyire jó volt a tegnap este?-állt fel mosolyogva.
-Beszélnem kell veled valamiről...-ignoráltam a beszólását.
Az ágy felé biccentett,hogy üljek le.
De mielőtt megmozdulhattam volna,újra pittyegett a telefonom.
Én a helyedben nem tenném.
Ijedten néztem körbe.

-Van nálad valaki?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett furán.
-Emily?Nincs itt?-fordultam körbe újra.
-Nincs Kels.Minden rendben?
-Igen.Minden.-motyogtam,majd kisétáltam az ajtón.

Fogalmam sem volt,mit tegyek,így szomorúan tárcsáztam Summert.
-Halihó.Tegnap eltűntél,ugye nem esett bajod?Mert Landon felhívott,de nem voltam benne biztos,hogy...
-Át tudnál jönni?-kérdeztem erőtlenül.
-Persze.-mondta,majd lerakta.
Semmit sem kellett kérdeznie,mert elég jól ismer.

De még egy valakivel szembe kellett néznem:apa.
Átmentem a szobájukba,és kopogtam.
Amikor beléptem,Anaval találtam szembe magam.
-Szia Kelsey.Hogy vagy?-mosolygott.
-Jól,köszönöm.
Kínos csendben néztük egymást
-Apu merre van?
-Lent van a nappaliban,keres valamit.
Aprót mosolyogtam,majd elindultam kifelé.
-Figyelj...-szólt utánam.
Érdeklődve néztem vissza.
-Tudom,hogy nem annyira erős a kapcsolatunk,de tényleg szeretném,ha tudnád,hogy itt vagyok neked.Bármi van.
Nagyon jól estek a szavai,és gyenge pillanatomban szorosan magamhoz öleltem.

Megsimította a hajamat,épp úgy,mint ahogy anya csinálta régen,amitől az emlékek hatására egy könny szökött ki a szememből.
Magamba szívtam kellemes parfümjét,majd elindultam a nappali felé.

-Kelsey.
-Landon.-fordultam vissza.
-Biztos minden rendben van?Nagyon fura vagy.
-Ne aggódj miattam.-mosolyogtam.
Közelebb lépett,amitől szaporábban vert a szívem.
-Csak mert a tegnap este azt hiszem,nagyon jó volt.Nem rontottam el semmit,ugye?
Landon,ideges?Soha.
-A tegnap este volt életem legjobb estéje.-vallottam be vörös fejjel.
Mosolyogva puszilta meg a fejemet.
-Khm...

A vér megfagyott az ereimben,ahogyan egy ismerős köhintést hallottam a lépcső felől.
-Apu?-fordultam oda.
Furcsán nézett ránk,amit megértek,mert eléggé szokatlanul nézhettünk ki.
-Van valami mondanivalótok nekem?-nézett ránk felváltva,amitől legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
Ha most rájön valamire,nekünk végünk...

Sziasztok!Amikor elkezdtem írni ezt a sztorit,álmomban sem gondoltam volna,hogy ennyien itt lesztek és követitek az eseményeket.
Ti vagytok a legfontosabbak❤️
Szeretném megköszönni a sok szavazást,a hozzászólásokat és hogy olvassátok ezt.
Remélem végig maradni fogtok.😄

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro