Tizenötödik rész
Nyakamat finom puszikkal kényeztette,én pedig felhúztam a pólóját.
Ez most tényleg megtörténik...
Izgatottan,mégis feszengve hagytam,hogy vezesse az utat.
-Nagyon kívánlak.-suttogta a fülembe.
-Teljesen a tiéd vagyok.
Éreztem,ahogyan belemosolyog a nyakamba.
Letérdelt az ágy elé,és a lábaimnál fogva húzott magához.
Felnézett rám,mintha engedélyt kérne,én pedig megadom neki.
Nem tudtam,mi fog történni,mert még sosem voltam ehhez hasonló helyzetben.
Hirtelen megfogta a csípőmet és végignyalta nemi szervem.
Hangosan felnyögtem.
-Kelsey,csendesebben,vagy mindenki fel fog kelni.-nézett rám,majd visszatért.
Nyelveivel finoman kényeztette csiklómat,amire úgy éreztem,a fellegekben járok.
Nem tudtam,hogy ilyen érzések léteznek,és amikor azt hittem,ennél nem lehet jobb,bekapcsolódtak az ujjai.
Beharaptam a számat,olyan erősen,amennyire csak tudtam,nehogy újra felnyögjek,és belemarkoltam a párnámba.
Egyre gyorsabban vettem a levegőt,a szívem pedig kiugrott a helyéről.
Néha felnézett a szemembe,amire még jobban beindultam.
Az ujjai és a nyelve tökéletes összhangban mozogtak bennem,és úgy éreztem,ennél már nem lehet jobb.
De aztán hirtelen remegni kezdtek a lábaim,és egy görcs rántott össze.
Feküdtem,és átadtam magam az érzésnek,amivel nem tudtam betelni.
Landon nem hagyta abba,megvárta,ameddig munkája beteljesedik,majd lenyalta a megmaradt váladékot is.
Életem első orgazmusát éltem át...a mostohatestvéremmel.
Biztos vagyok benne,hogy ő is beindult,mivel a nadrágja eléggé megduzzadt.
-Landon...-suttogtam.
Megcsókolt,majd elment lezuhanyozni,én pedig hamar mély álomba merültem.
[...]
Másnap reggel későn keltem,és egyből a telefonomhoz nyúltam,ami nagy hiba volt.
Szeretnél még segíteni Kelsey? :)
A számot elolvasva felfordult a gyomrom.Tudtam,hogy ki az.
Emily valami újabb szemétségre akar rávenni.
Eldöntöttem,hogy a legjobb talán az lenne,ha megpróbálnék elmondani Landonnak mindent.
Az ajtaja előtt idegesen tördeltem az ujjaimat.
-Gyere be!
Halkan benyitottam.
Egy szál bokszerben feküdt az ágyán,felsőtestét pedig egy vékony,fehér póló takarta.
-Ennyire jó volt a tegnap este?-állt fel mosolyogva.
-Beszélnem kell veled valamiről...-ignoráltam a beszólását.
Az ágy felé biccentett,hogy üljek le.
De mielőtt megmozdulhattam volna,újra pittyegett a telefonom.
Én a helyedben nem tenném.
Ijedten néztem körbe.
-Van nálad valaki?-kérdeztem.
-Nem.-nevetett furán.
-Emily?Nincs itt?-fordultam körbe újra.
-Nincs Kels.Minden rendben?
-Igen.Minden.-motyogtam,majd kisétáltam az ajtón.
Fogalmam sem volt,mit tegyek,így szomorúan tárcsáztam Summert.
-Halihó.Tegnap eltűntél,ugye nem esett bajod?Mert Landon felhívott,de nem voltam benne biztos,hogy...
-Át tudnál jönni?-kérdeztem erőtlenül.
-Persze.-mondta,majd lerakta.
Semmit sem kellett kérdeznie,mert elég jól ismer.
De még egy valakivel szembe kellett néznem:apa.
Átmentem a szobájukba,és kopogtam.
Amikor beléptem,Anaval találtam szembe magam.
-Szia Kelsey.Hogy vagy?-mosolygott.
-Jól,köszönöm.
Kínos csendben néztük egymást
-Apu merre van?
-Lent van a nappaliban,keres valamit.
Aprót mosolyogtam,majd elindultam kifelé.
-Figyelj...-szólt utánam.
Érdeklődve néztem vissza.
-Tudom,hogy nem annyira erős a kapcsolatunk,de tényleg szeretném,ha tudnád,hogy itt vagyok neked.Bármi van.
Nagyon jól estek a szavai,és gyenge pillanatomban szorosan magamhoz öleltem.
Megsimította a hajamat,épp úgy,mint ahogy anya csinálta régen,amitől az emlékek hatására egy könny szökött ki a szememből.
Magamba szívtam kellemes parfümjét,majd elindultam a nappali felé.
-Kelsey.
-Landon.-fordultam vissza.
-Biztos minden rendben van?Nagyon fura vagy.
-Ne aggódj miattam.-mosolyogtam.
Közelebb lépett,amitől szaporábban vert a szívem.
-Csak mert a tegnap este azt hiszem,nagyon jó volt.Nem rontottam el semmit,ugye?
Landon,ideges?Soha.
-A tegnap este volt életem legjobb estéje.-vallottam be vörös fejjel.
Mosolyogva puszilta meg a fejemet.
-Khm...
A vér megfagyott az ereimben,ahogyan egy ismerős köhintést hallottam a lépcső felől.
-Apu?-fordultam oda.
Furcsán nézett ránk,amit megértek,mert eléggé szokatlanul nézhettünk ki.
-Van valami mondanivalótok nekem?-nézett ránk felváltva,amitől legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
Ha most rájön valamire,nekünk végünk...
Sziasztok!Amikor elkezdtem írni ezt a sztorit,álmomban sem gondoltam volna,hogy ennyien itt lesztek és követitek az eseményeket.
Ti vagytok a legfontosabbak❤️
Szeretném megköszönni a sok szavazást,a hozzászólásokat és hogy olvassátok ezt.
Remélem végig maradni fogtok.😄
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro