A szoba hatalmas volt,így idegesen forogtam körbe.A biztonság kedvéért bezártam az ajtót,hogy senki se tudjon benyitni.
Elkezdtem kotorászni az íróasztal polcai között,feltúrtam a szekrényeket,de drogot sehol sem találtam.
Landon:Kels,hol vagy?
Kezdek kifutni az időből.Meg kell találnom,vagy meg fognak találni.
És mi van,ha a drogot nem is itt tartja?

Idegesen ültem le a földre a könnyeimmel küszködve.Miért én?
Aztán megláttam egy kis ládikát,ami a ruhásszekrény jobb alsó sarkában foglalt helyet.
Utolsó esély.Közelebb kúsztam,és magamhoz vettem az apró,fehér kövekkel kirakott dobozt.Lassan felnyitottam és megláttam a tömérdek zacskót,amiben mindenfajta illegális drog foglalt helyet.
Remegő kézzel lefotóztam,majd visszatoltam a dobozt a helyére.
Megnyitottam az anonym sms-t.

Kelsey csatolt fájlt küldött.

Remélem,mostmár békén fog hagyni.
A lelkiismeretemmel szembenézve indultam el az ajtó felé.

Rendben van Kelsey,köszönöm,hogy bepiszkoltad a kezed helyettem.Még találkozunk...

Értetlenkedve olvastam újra meg újra a mondatot és próbáltam értelmezni,ami szerepelt benne.
Szóval nem lett ennyivel vége.Nem úsztam meg.
Nem akartam senkivel sem találkozni,csak haza akartam menni.Nem akartam végignézni,hogy mi fog történni,ha a rendőrség megérkezik.

Tárcsáztam apu számát,remélve,hogy nem alszik még.
-Kelsey...Minden rendben?-kérdezte fáradtan.
-Apu,értem tudnál jönni?
Hallotta a hangomon,hogy valami nincs rendben,és ez elég volt ahhoz,hogy ne kérdezzen semmit,csak elinduljon.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és amikor megbizonyosodtam,hogy senki sincs a közelben,elindultam.
Gyorsan a kabátomhoz léptem,hogy senkinek se kelljen a szemébe néznem.
Kimentem a hidegbe,ahol mindenki nagyon jól érezte magát.Ha tudták volna,hogy nemsokára hatalmas káosz lesz...

Dideregve figyeltem,ahogyan apu kocsija villám gyorsan megáll a ház előtt.
És akkor hallottam a szirénákat.
Gyorsan odafutottam az autóhoz,bepattantam és szorosan magamhoz öleltem apát,aki értetlenkedve,de erősen szorított magához.
Átnéztem a válla felett,és láttam,ahogyan a rendőrök bemennek a házba.A sok meglepődött szempár között pedig nem tudott elbújni Landon,aki kellemetlenül figyelte az eseményeket.Mert tudta,miért vannak itt.

-Menjünk,kérlek.-suttogtam.
Apa aprót bólintott,és beindította a motort,majd magunk mögött hagytuk a káoszt,amit okoztam.
Csendben tettük meg az utat.Tudtam,hogy ezer meg ezer kérdése lenne,de nem tette fel,mert azt is tudta,hogy nem akarok róla beszélni.

[...]

Hazaérve biztosítottam,hogy minden oké,majd elmentem lefeküdni,de a telefonom fájdalmasan kezdett csörögni.
-Hol vagy?-kérdezte Landon.
-Itthon.-suttogtam.
-Hazamentél?De hogy?Szólnod kellett volna,azt hittem eltűntél.
-Bocsánat.
-Basszus Kelsey...-csapta le a telefont.

Semmivel sem törődtem,csak bekuckóztam a jó meleg ágyamba,de nem kellett sok idő,hogy valaki hangosan csapja be maga után a szobám ajtaját.
-Kelsey,hogy gondoltad,hogy...-kezdte nagy hanggal,de oda sem fordultam.
Néhány másodpercre elhallgatott,próbálta kitalálni,hogy mi lehet a baj.
-Jól vagy kislány?-enyhült meg.

Az adrenalin dolgozott,a mai nap eseményeit nem tudtam feldolgozni.Csak fáradt voltam.Hirtelen felálltam,odasétáltam Landonhoz és szorosan magamhoz húztam.
Megcsókoltam.Igen,megcsókoltam és nagyon élveztem,akkor is,ha nem a józan eszemmel cselekedtem.
Megfogta a derekam,és éreztem,ahogyan mosolyog.
-Nagyon sok volt ez az éjszaka.-mondta ki,amire mindketten gondoltunk.
-Itt az ideje lenyugodni.-suttogtam ajkaira.
-Nem vagyok benne biztos,hogy jól értettem.-nézett a szemembe.
-Azt akarom,hogy csinálj velem valamit.Valami nagyon jót.-csókoltam meg újra és újra.

Meglepődött,de pimasz mosolyra húzta a száját.
-Ezt akarod?-kérdezte.
Aprót bólintottam.
-De lassan haladjunk.-kértem.
-Feküdj az ágyra.-mutatott mögém.
Eleget tettem parancsának.
Lassan lehúzta a ruhám finom anyagát.Kissé szégyelltem magam,mivel sosem látott még így.
Megfogta a vékony tangámat,majd éhes szemekkel nézett rám.

-Ezt sosem fogod elfelejteni baby..-suttogta,ahogy letépte rólam az alsóneműt.