Az egész napom abból állt,hogy hallgattam a pletykákat a barátnőmről.
Az emberi gonoszság csodákra képes.Úgy beszélik ki,hogy itt sincs,ezért meg sem tudja védeni magát.
Brendon érdeklődött,hogy merre van,de erre semmit sem tudtam mondani.

Aztán egyszer csak belépett az ajtón Calum.
Egy ideje nem is láttam,és őszintén kezdtem elfelejteni,milyen jó is volt vele.
Nem tudtam keresni,mert nincs meg a száma,de néha eszembe jutott,mi történhetett vele a bizonyos éjszaka után.
-Kels,hello...-ölelt meg,én pedig boldogan viszonzom.
-Úr isten,ezer éve nem láttalak,nem is kerestél...-szidtam le.
-Dolgom volt.Sajnos nem úgy alakult az élet,ahogy akartam.-mosolygott.
-Értem.
-De összefuthatnánk suli után.Mondjuk nálatok?
-Megbeszéltük.
Örültem,hogy Calum visszatért.Talán el tudja terelni a gondolataimat Landontól.
Az viszont nem hagy nyugodni,hogy miért is ment el.De biztos vagyok benne,hogy elmondja,ha itt az idő.

[...]

13:25.Itt kuksolok az egyik szekrény mögött és gondolkozok,hogyan csináljam meg a videót.
Amikor Riley megérkezik,előkészítem a telefonom.
Remegve tartom a kamerát,de túl kicsi rés van az ajtón,és semmi sem látszódik.
Kissé közelebb lépek,és megragadom a pillanatot.
-Ugye tudod,ha ez kiderül,akkor kirúgnak?Ez egy fontos hagyománya az iskolának,nem néznek el semmi ilyet...
-Nem fogják megtudni.
-Minek neked ennyi szavazat?
-Mert.Csak add a lapokat.

Leállítom a videót,és abban a pillanatban elkezd csörögni a telefonom.
Apu.Pont a legjobbkor.
Mire kinyomom,nyílik az ajtó és kettő meghökkent szempár figyel.
-Mit csinálsz itt?-kérdezi Riley.
Gyerünk,gondolkodj Kelsey...
-Csak...elhagytam a...kontaktlencsém.Igen.-motyogtam idiótán.
-Szerinted bedőlök ennek?-nevetett ki.
Basszus.
Ránézett a telefonomra,és megváltozott az arckifejezése.

-Levideóztad?Hallottad a beszélgetést?-kérdezte ijedten.
-Nem.
-Kérlek,ne mutasd meg senkinek...-akadt ki.
A számomra ismeretlen fiú megszeppenve állt.
-Én most megyek.-intett.
-Kérlek...-gondolkozott el.
-Kelsey.-segítem ki.
-Kelsey,miért?Beszéljük ezt meg,jó okom van,hogy miért csináltam.-könyörgött.

Tudom,nem kellene,hogy érdekeljen,de megsajnáltam.
-Nekem is jó okom van erre...-mutattam a telefonomat.
-Kérlek,csak hallgass meg!
Megszántam.Beültünk az ebédlőbe,ami az órák miatt ki volt halva.
-Mondd el,és meglátom,mit tehetek.-néztem rá.

-Te nem ismersz engem.Nem tudod,milyen ember vagyok.De hidd el,ezt nem azért csináltam,hogy nyerjek.Legalábbis nem saját célból.
-Ezt nem értem.
Nagyot sóhajtott és megdörzsölte a szemét,mintha a sírást próbálná visszafojtani.
-Az anyám ebbe az iskolába járt.Annak idején rendezték meg a tizedik Télbált,és megnyerte.Gyönyörű nő,és megérdemelte a díjat.
Most pedig azt akarja,hogy én is megnyerjem.
-Ennyi?-néztem rá értetlenkedve.
-Nem,nem érted.A szüleimnek sosem feleltem meg,nem tudod,milyen így felnőni.-kezdett sírni.-Nem tudom,miért ennyire rohadt fontos ez nekik,de az,és azt akarom,hogy végre egyszer elismerjenek.Kérlek ne vedd ezt el tőlem,ha megtudják,hogy csaltam,örökké szégyenkezni fognak,talán megvernek.-zokogott.

Ledöbbenve ültem,és nagyon megsajnáltam a lányt.
Azonban választás elé állított.Vagy őt árulom el,vagy magamat.
Reálisan kellett cselekednem.És nagyon fáradt voltam.Minden miatt,ami akkor épp történt.
-Tudod az édesapám beleszeretett Landon anyjába.És most együtt vannak.Viszont történt egy két érdekes dolog...
Elmondtam neki néhány dolgot,mert úgy éreztem,megbízhatok benne.Kitálaltam,hogy nem vagyok benne biztos,mit is érzek iránta.És hogy tényleg nagyon helyesnek találom,aztán azt is,hogy mi volt Emilyvel.

Nem tudott mit mondani.Csak megfogta a kezem.
-Ez nagyon bonyolult basszus.-gondolkozott el.
-Igen,mondhatni.
-Nem tudom,mit csinálj.
Láttam rajta,hogy fél.
-De a videóból semmi sem derül ki.Nem csókolóztok,vagy bármi és nem is történt semmi,így nem tudja rátok bizonyítani.

-Jól mondod.Viszont van valami,ami sokkal jobb.
Ahogy meghallottam a hangját...mintha egy kést vágtak volna a hátamba.
-Emily...-suttogtam összetörve.
-Elárulsz annak,akit neked kellett volna?Mennyire szerencsétlen vagy.
Felmutatta a telefonját.Mindent felvett,amit mondtam Landonról.
Felvette,ahogy szinte bevallom,hogy érzek iránta valamit,de nem tudom,mi az.

-Emily,kérlek ne...-éreztem,ahogy egy gombóc nő a torkomban.
-Beszéljük ezt meg...-állt fel Riley.
-Megvolt az esélyed.Elbasztad.-mondta,majd rányomott a küldés gombra.