Vakuemlék:Így hívják.Amikor évtizedek múlva és valószínűleg örökre pontosan emlékszel,hol voltál,és mit csináltál abban a pillanatban.

-Szóval...-nézett ránk apu furcsán.
Hatalmasat nyeltem.Nem tudtam,mivel kéne kimagyaráznom a helyzetet.
-Csak megdícsértem Kelseyt,mert...annyira sokat tanul,és kissé..elragadtattam magam.-motyogott Landon idegesen.
Belenéztem a szemébe,és láttam,hogy nem teljesen hisz ennek.
-Kelsey,menj a szobádba.

Először mozdulni sem tudtam,annyira beparáztam az előttünk álló beszélgetéstől.
Lassan indultam,és becsuktam apu után az ajtót.
-Ez nem az,aminek látszik.-kezdtem.
-Nem vagyok hülye,komolyan azt hitted,hogy át tudsz verni?-fogta a fejét.
Mindketten elhallgattunk.

-Tudom,hogy mostanában kissé kevesebbet vagyunk együtt,mint ezelőtt...Ez a baj?
Furcsán néztem rá.
-Nem,semmi baj nincs,Landon csak kedves akart lenni.-győzködtem.
Látom rajta,hogy még mindig nem győztem meg.
-Nehogy túl kedves legyen...
-Apa.-álltam fel.-Hova gondolsz?-ráztam meg a fejem.
-Nem gondolok semmire.Bízok benned.De tudod mennyit jelent nekem Ana.

A lelkiismeretem felemésztett,ahogyan a szemébe néztem.Ha tudná,mi folyik köztünk...El sem tudom képzelni,hogy reagálna.
Szorosan átöleltem,de még ez sem enyhített a kellemetlen érzésen,ami belül kitöltött.
-Egyébként Summer itt van.Felküldöm.-mosolygott rám.

Próbáltam összeszedni a gondolataimat,de annyira féltem,hogy még neki sem mertem elmondani,mire kényszerített Emily.
-Jöttem,amilyen gyorsan tudtam...Mi a baj?-lépkedett gyorsan felém.
Leültünk az ágyamra,és mindent elmondtam neki:ami Landonnal történt,amit apu mondott.

[...]

Összeráncolta a szemöldökét,majd nagyot sóhajtott.
-Kelsey,ezt be kell fejeznetek.Ez az egész kavarás nagyon veszélyes,és amúgy sem lehettek együtt.Próbáld meg valahogy elfelejteni,tudom,ez nem könnyű,és nem fog sikerülni azonnal,főleg,mivel minden nap látod.
-Tudom.-fogtam a fejem.-Mit kéne csinálnom?
-Mondjuk elmehetnénk bulizni,hogy ismerkedj.Vagy beszélhetnél Nate-tel.Még mindig nem békültetek ki?
-Azok után,amit csinált,nem.Nem beszéltünk,kerüljük egymást.
-De hát ő volt az első szerelmed.-nézett rám.
-De az ilyen dolgok elmúlnak.-motyogtam.

Hirtelen az íróasztalomra néztünk,ugyanis mindkettőnk telefonja egyszerre kezdett rezegni.
-Mi lehet az?-lépett oda Summer.
Láttam,ahogyan olvassa az üzenetet,egyre sápadtabb lett.
-Minden rendben?-álltam fel.
-Úristen.-nézett rám,miközben elkezdtek folyni a könnyei.

Gyorsan elindultam felé,majd kivettem a kezéből a telefont.
Szép estét mindenkinek!
Azt hiszen,mindenkinek ismerős Summer Brown.
Elég sokan szimpatizáltok vele,főleg a fiúk.
De vajon mit szóltok ahhoz,ha azt mondom,hogy ez a gyönyörű és édes lány valójában egy szörnyeteg?
Nem hisztek nekem,ugye?
De valaminek fogtok...Ennek a képnek itt:

Újra és újra megnéztem a képet,de nem tudtam felfogni,amit rajta láttam...
-Summer...
-Kérlek,hallgass meg...-mondta,miközben letörölte a könnyeit.
Még mindig értetlenkedve fordultam felé,várva valamire,de a sírásán kívül semmilyen választ sem kaptam.
-Kérlek mondd,hogy ez nem igaz.-suttogtam.
-Nem tudtam,hogy mondjam el anélkül,hogy elítélj.

Szorosan magamhoz öleltem,hiszen sosem tudnám megutálni.
Leültünk az ágyra,és elmondott mindent.
A legtöbbször nem értettem,mit mond,de a végére összeállt a kép.
-Az apámnak kellett a pénz.És Mr.Davidson egy régi ismerőse,de azt mondta,csak akkor ad neki pénzt,ha lefekszek vele.Apa persze nem ment bele a dologba,de aztán megfenyegette,hogy megöli.Mert tudott mindenről,és Davidson nem bízott benne,hogy tartja a száját.Muszáj voltam megtenni,hiába a tanárom.De nem hittem volna,hogy valaki látott.Vége az életemnek.-zokogott újra.
-Ha én is megkaptam,akkor gondolom...
-Az egész iskola.-szipogott fájdalmasan.

[...]

Sírva aludt el,és szörnyű volt látni,hogy tönkretették a legjobb barátnőmet.Azonban pontosan tudom,ki volt az.
Idegesen felvettem a ruháimat,majd halkan elindultam lefelé.
Már mindenki rég aludt.Legalábbis reménykedtem benne.

-Kelsey?Csak nem bulizni mész mackónadrágban?-röhögött ki Landon.
-Van egy kis dolgom...
-Ilyen későn?Szerinted megengedem,hogy elmenj egyedül?-nézett rám értetlenül.
-Muszáj leszel.Nem vagy az apám.

Megfogta a derekamat és benyúlt a pólóm alá,majd felfelé vezette a kezét.
-Úgy érzem,ebben fázni fogsz.-mosolygott rám.
-Erre most nem érek rá.Tényleg mennem kell Landon.
-De hova?-kérdezte.
-Emilyhez...-válaszoltam kínosan.