Tizedik rész
Izgatottan figyeltem,ahogyan leül mellém,beletúr dús hajába,majd unottan bekapcsolja a tévét.
Zöld szemei gyönyörűen ragyogtak a fényben.
-Min gondolkozol ennyire?-kérdezte,szigorúan a sportcsatornát figyelve.
-Sok mindenen.Hogyan juthattunk el idáig?
-A szőkével?Hidd el,a legtöbb fiú ilyen.Csak dugni akar.-vonta meg a vállát.
Meglepődtem a piszkos szavai hallatán.
-De sok mindenen mentünk keresztül.Azt hittem,talán működhet újra.
-Sosem változnak.
Szomorúan néztem a tévére.
-De tudod,én tényleg azt hittem...
-Túl sokat beszélsz.-mondta,majd egy határozott mozdulattal megcsókolt.
Nyelvével az enyémet kezdte masszírozni.
Kezével a hajamba túrt,aztán lejjebb indult,a derekamon keresztül a combomig.Ott kissé maga alá húzott,így teljesen fölém került.
Egyik kezét a fejem fölött tartotta,másikkal pedig a lábaim közé nyúlt,amire aprót nyögtem a csókunkba.
-Oh kislány...-suttogta két csók között.
A nadrágomon keresztül kezdett simogatni,amitől éreztem,hogy egyre melegebb lett odalent.
-Annyira kívánlak baby...
És az igazság,hogy énis kívántam.De pontosan mit is?
-Landon...Ezt nem...-sóhajtottam.
-Csak élvezd a pillanatot.
Egy mozdulattal áthúzta feje fölött a pólóját.Nem bírtam,muszáj volt végignéznem izmos felsőtestén.
Az egyik ujjamat végighúztam rajta,aztán le,majd a töbii ujjammal kezdtem simogatni a hasát.
Finom mozdulataimra gyorsult a légzése,én mosolyogva nyugtáztam,hogy énis ugyanolyan érzéseket tudok kiváltani belőle,mint ő belőlem.
Le kellett volna állítanom,de ahogyan kezével simogatott a nadrágomon keresztül,egyszerűen képtelen voltam rá.
-Gyertek vacsorázni!-kiáltott fel Ana.
Landon végigsimított az arcomon,majd felhúzott az ágyról.
Meg sem kérdőjeleztem,mit miért tett.Amúgy sem kapnék választ.
Kissé feszülten ültem az asztalhoz.
-Milyen napotok volt?-nézett ránk felváltva apu.
-Jó,emlékszel,hogy...-kezdtem,de hirtelen megálltam.
Landon finoman végigsimított a combomon.
Aprót sóhajtottam.
-Mire?-nézett rám apu.
-Öhm...Hogy...-dadogtam idiótán.
-Kissé nehéz napja volt,de segítettem,amiben tudtam.-mosolygott L édesen.
-Köszönöm Landon,ez igazán sokat jelent.
-Fejezd be...-suttogtam,majd rátettem a kezemet az övére,de egyre beljebb simogatott.
-Olyan jó látni,hogy végre így egymásra találtatok.-tapsikolt Ana.
-Igen,tényleg sok a közös bennünk.
Ha ő így játszik,akkor énis.Elvettem a kezemet és a lábára tettem.A körmeimet végighúztam a combján,majd amikor a lába közé értem,gyorsan elvette a kezét és lefogott.
-Köszönöm a vacsorát.Ha valaki keresne a szobámban leszek.-álltam fel,majd otthagytam őket.
Miután lezuhanyoztam,az ágyban fekve bámultam a plafont.
Emlékszem,hogy minden nyáron anyuval a csillagokat néztük.Mindig megmutatta a kisgöncölt,vagy más formákat talált ki
Néha elgondolkozok,hogy vajon büszke rám?
A gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Summer,mi történt?-szóltam fáradtan.
-Emlékszel a srácra,akiről meséltem?-kérdezte.
-Igen.
-Lefeküdtem vele.
-Mi?-kérdeztem döbbenten.
-Igen és nagyon jó volt.Teljesen kielégültem,ha tudnád...-kezdte.
-Nem kell részletezni,elhiszem.-nevettem.
-Egyszer te is el fogod veszíteni.
-Na nem mondod?-forgattam a szemem.
-Van rá esélyes jelölt?
-Nincs.Nem foglalkozok ezzel.
-És a szexi mostohatesód?Én tuti odaadnám neki.
-Summer!Miről beszélsz?-akadtam ki.
-Legalább az én számomat add meg neki.
-És Brandon?-értetlenkedtem.
-Mi van,már nem is szórakozhatok?-nevetett.
-Szörnyű vagy.
-De te így is szeretsz.
[...]
Végre eljött a hétvége,amit már nagyon vártam.Későn keltem,boldogan sétáltam le,hogy készítsek magamnak egy teát.
-Ki ez a csajszi?-hallottam egy hangot a hátam mögül.
Egy helyes srác mosolygott rám.
-A mostohatestvérem.Asszem.-ásított Landon.
-Örülök,hogy megismerhetlek.-kacsintott.-A nevem Calum.
-Kelsey.-mosolyogtam.
-Szóval Kelsey,te is jössz este a buliba?-karolta át a vállam.
-Buli?
-Landon,nem is mondtad neki?Az egyik haverunk házibulit tart,nagyon nagy lesz.Neked is jönnöd kellene.-mosolygott rám.
-Köszönöm,de programom van.Jó szórakozást nektek.
-Kár.Remélem még találkozunk,szépségem.
Félénken tűrtem hátra egy tincset.Mi volt ez?
A szobámba felérve írtam Summernek,hogy ha gondolja,jöjjön át.
De amikor küldtem volna el,valaki csengetett.
-Summer.-nyitottam ajtót.
-Csá bébi.Hiányoztam?
-Persze,nagyon.
-Térjünk a tárgyra:Van valami kaja?-kérdezte kétségbeesetten.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro