A nevem Kelsey Scott,és az életem sosem volt érdekes.Kiskorom óta az édesapámmal élek,aki az én kicsit idősebb változatom fiú kiadásban.
Napbarnított bőr,barna haj és égkék,szinte szürke szemek.A Scott család jellemzői.
Az édesanyám elhunyt,amikor én 9 éves voltam.
A leggyönyörűbb,legkedvesebb nő volt,akit valaha ismertem.
A teljes ellentétem:Tejföl szőke haja erősen kiemelte mogyoróbarna szemeit.Magas volt,ellenben velem,mivel én alig érem el a 160 centit.Neki szép,sima volt a bőre,én viszont tele vagyok szeplőkkel.Senki sem mondta volna meg,hogy a lánya vagyok.

A halála óta apukámmal,(Alec Scott) erősebb lett a kapcsolatunk,mint valaha volt.Egyikünk sem tudta teljesen feldolgozni,ami történt,de el kellett engednünk.
Sosem fogom megérteni,mi történt.
Azon a napon,mint mindig,bement a munkahelyére,leült az asztalához és elkezdett pötyögni a gépen.Semmit nem mondott arról,hogy van valami problémája,egyikünknek sem.
Agyvérzéssel vitték kórházba,amire az orvosok azt mondták,valamilyen inger hatására következett be.
Nem élte túl.

Ennek már 8 éve,és azóta is minden nap a nyakamban hordom a fehérarany nyakláncát,amit akkor vettem le a nyakából,amikor utoljára láttam.

17 évesen már jobban felfogom,hogy mi történt és teljesen túlléptem ezen (vagy amennyire lehetséges).Az édesapám is találkozgat egy új nővel.
Boldog vagyok,mivel azt akarom,hogy ő is az legyen.És anyu is azt akarná.Nem akarnánk,hogy emiatt a szörnyű eset miatt örökre egyedül maradjon.
A mai estén megyünk megismerni az új barátnőjét,és annak a fiát.

Semmit sem tudok róluk azon kívül,hogy a nevük Anastasia és Landon Black.A srác 1 évvel idősebb nálam,és állítólag ugyanabba az iskolába járunk.
Még sosem láttam,legalábbis nem tudtam róla...