Nate és én elég régóta barátok vagyunk,illetve egy kicsit több.
Egy időben együtt voltunk,de nem alakultak jól a dolgok,így szakítottam vele.Mégis olyan,mintha ez sosem történt volna meg.Mindenkitől véd engem,és féltékeny lesz,ha mással lát.
Meséltem neki arról,hogy összeköltöztünk a Black családdal,de ennek nem igazán örült.Egy évvel idősebb nálam,Landon évfolyamán van.

Néhány perc beszélgetés után búcsút vettünk egymástól,beléptem a termünkbe,ahol szeretett osztályom nagy része már beszélgetve várakozott.
-Na végre ittvagy,azt hittem,nem jössz.Majdnem elindultam haza.-futott oda Summer (a legjobb barátnőm) mosolyogva.
-Azt hitted,kihagyom az első napot?Ahhoz túl stréber vagyok.-nevettem fel.
-Mindent el kell mesélned.Hogy ismerkedtek meg a szüleitek?Milyen ott élni?Még mindig nem hiszem ezt el.Tudod mióta próbálkozok,hogy észrevegyen?-hadarta.
-Feleslegesen,maximum csak meg akarna csinálni.-forgattam a szemem.
-Neki hagynám.

Mindig is tudtam,hogy Summer a teljes ellentétem:Nem érdekli a tanulás,lázadó és a legtöbb fiúnak beadja a derekát.Ettől függetlenül mindig megértjük egymást,bármi is van.

-Mi ennyire jó benne?-kérdeztem.
-Neked nincs szemed?Láttad már,milyen jó pasi?
-De attól még csak játszik a lányokkal.Neked ez tényleg bejön?-értetlenkedtem.
-Ismersz.-kacsintott,majd belémkarolva elindultunk a helyünkre.

Az első nap szokásosan unalmasan telt,de Summerrel az oldalamon túléltem.
Amikor elindultam ki,nagy meglepődésemre Nate-et találtam a folyósón.
-Szia!-mosolyogtam.
-Szia.Rád vártam.
-Hogy hogy?
-Arra gondoltam,hogy hazavihetlek.És akkor legalább tudunk beszélni.Nagyon fontos mondanivalóm van neked.-lépett ki a bejárati ajtón.
De aztán ennél is nagyobb meglepetésemre Landon az ajtójának támaszkodva figyelt minket.
-Most nem tudok,Landon megígérte,hogy hazavisz,és nem akarom visszamondani.Felhívlak otthonról jó?

Kissé szomorú volt,de megértett.Szorosan átölelte a derekamat,adott egy puszit a homlokomra,aztán integetve elment.
-Milyen volt az első nap?-kérdeztem.
-Pár furcsa lány,akik megadták a telefonszámukat,aztán bejelentették,hogy hívjam őket bármikor.-nevetett Landon.-Együtt vagy azzal a segfejjel?
-Nem.Csak barátok vagyunk.-forgattam a szemem.
-Persze,csak barátok.-figurázott ki.
-Szóval nem csak Summer van oda érted.-tereltem a témát.
-Ki?
-Summer,a legjobb barátom.Ő is az egyik hatalmas fanod.
-Érdekes.Jól néz ki?
-Nem tudom,neked mi az ideálod,szóval mindegy is.
Miközben végiggondoltam,hogy hány ezer csaj vetette rá magát,elfogott egy rossz érzés.

-És volt olyan lány,aki felkeltette az érdeklődésed?-mondtam ki hirtelen,de meg is bántam.
Lassan felém fordította a fejét.
-Talán.Miért,nem tetszik??-húzta pimasz mosolyra a száját.
-Mi?-erőltettem magamra egy nevetést.
-Ne félj baby,az én ideálom te vagy.-kacsintott,majd hangosan elröhögte magát.

A szívem hevesebben kezdett verni,miután a rekedtes hangjával "Baby"-nek szólított.Hiába próbálom tagadni,megmagyarázhatatlan érzéseket vált ki belőlem.Ami eléggé kellemetlen,azt hiszem,nem kell mondanom,miért.

Hazaérve megpróbáltam elfoglalni magam,hogy ne rá gondoljak:felhívtam Nate-et.
-Kelsey!Azt hittem,sosem érsz haza!
-Bocs,dugó volt.Miről is akartál beszélni?
-Ohh máris mondjam?-nevetett.
-Igen.Érdekel.
-Kelsey,nem tudlak kiverni a fejemből...
A szívem kihagyott egy ütemet a mondata hallatán.
-H-hogy érted?-dadogtam idiótán.
-Nagyon hiányoztál,egész nyáron.Folyton.Minden nap.

A következő pillanatban Landon lépett kopogás nélkül a szobámba.
-Öhm...-néztem rá idegesen.
"Ki az?" tátogta.
-Itt vagy?-szólaltak meg a vonal túlsó végén.
-Igen,bocsánat Nate,itt vagyok.De nem tudom,mit mondhatnék erre.Tudod...-kezdtem,de Landon kikapta a telefont a kezemből.
Hiába nyúltam utána,az egyik kezével képes volt teljes erővel lefogni.
-Szia Loki,bocsánat,de most fontos dolgunk van..Pá.-nyomta ki.

-Most ezt muszáj volt?-kérdeztem idegesen.
-Igen.Ez a srác annyira béna.
-Ez meg mit jelent?Szerinted érdekel a véleményed?Add vissza a telefonom!-nyúltam újra utána,de elvesztettem az egyensúlyomat,és magamra rántottam Landont.Szó szerint.
Kezeivel a fejem mellett tartotta magát,miután a telefonomat a zsebébe csúsztatta.
-Engedj el.-próbáltam eltolni magamról,de nem sikerült.
-Nekem tetszik ez a közelség.-suttogta,amibe az egész testem beleremegett.