-Nem élvezem.Ez kellemetlen.
-Rendben van,csak vicc.Nem kell mindent komolyan venni.
A szavai hallatán valamiért egy hatalmas gombóc nőtt a torkomban.
-Különben is,neked ott vannak azok a lányok,akik bármikor lefekszenek veled.-vontam meg a vállam.

Mosolyogva lépett egyre közelebb és közelebb,én pedig próbáltam hátrálni,de nekiütköztem a falnak.
-Ha nem ismernélek,azt mondanám,féltékeny vagy.-mosolygott büszkén.
-Nem ismersz.És mire lennék féltékeny,néhány lányra,akiket egyszer használsz,utána pedig eldobod őket,mint egy használt papírzsepit?Inkább sajnálom őket.
-Nem kell.Nagyon jót tudok nekik tenni,hidd el.Élvezik.Nagyon élvezik...-suttogta.

Arcainkat csak néhány centiméter választotta el.
-Holnap reggel nyolckor indulunk,elviszlek suliba.Jóéjt hugi.Adjak egy jóéjt puszit?-mosolygott,majd kezeit a csípőmre téve megpuszilta a homlokom.
Vadul dobogó szívvel siettem vissza a szobámba.Nem normális,hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem.Nem vagyunk testvérek,igaza van,de a szüleink egymásba szerettek,ani azt jelenti,hogy közel állunk hozzá.
Tehetetlenül gondolkoztam azon,hogy vajon anyu mit mondana,ha ezt látta volna?
Biztos látta.Tudom,hogy figyel engem fentről.

-Kop kop.-lépett be apu mosolyogva.
-Szia.
-Van valami baj?-ült le mellém.
-Nem,semmi nincs,csak kissé fáradt vagyok.-hazudtam.
-Rendben.Csak azért jöttem,hogy elmondjam,nekem mindig te leszel a legfontosabb.És itt leszek neked,semmi nem változik attól,hogy új emberek jöttek az életünkbe.Tudom,hogy képes vagy ezt az évet is jó jegyekkel végigvinni,és ha kell,segítek neked.Vagy akár Landon is segíthet,hiszen egy évvel idősebb nálad.
-Azt hiszem,menni fog,de köszönöm apu.Szeretlek.-öleltem át szorosan.
-Énis nagyon szeretlek kicsim.

Egész éjszaka alig tudtam aludni.Forgolódtam,mire sikerült,és egy órával hamarabb keltem,mint kellett volna.Mivel tudtam,hogy nem tudok visszaaludni,lementem a konyhába,hogy készítsek valamit reggelire,de legnagyobb meglepődésemre Anat találtam a konyhában.

-Jóreggelt.-ásítottam.
-Szia Kels!Hogy aludtál?
-Egész jól.Hogy hogy ilyen korán fent vagy?
-Meglepetésből gondoltam,sütök néhány palacsintát,de kissé elrontottam,így nem tudom,mit csináljak.Már nem lesz időm újra elkezdeni.-fogta a fejét.
-De kettőnknek lesz.-mosolyogtam.
Így beálltam segíteni neki.
Jókat nevettünk,beszélgettünk,és a reggeli egész hamar elkészült.Nemsokára apu is megjelent,és egy-egy puszival köszöntött minket.

-Mit csináltok itt?
-Reggelit készítettünk,a lányod tényleg egy konyhatündér.-mosolygott Ana.
-Igen,nagyon ügyes.Landon?-húzta össze a szemöldökét.
-Bizonyára még alszik.Istenem,ez a gyerek.-nevetett fel.
-Megyek,felkeltem.-ajánlotta fel apu.
Így addig mi megterítettünk négy főre.Őszintén jó érzés volt,hogy most nem csak ketten ülünk az asztalnál.

[...]

A szekrényem előtt állva életem legnehezebb döntésén gondolkoztam:Mit vegyek fel?
Végül egy fekete garbó mellett döntöttem,amihez a kedvenc farmeromat társítottam.A hajamat egyenesre vasaltam,és felkentem magamra egy kis szempilla spirált.
A kocsihoz érve elállt a lélegzetem.
Az ajtónak dőlve szívott bele egy szál cigibe.
Egy fehér pólót,szaggatott farmernadrágot és magasszárú,fekete cipőt viselt.

Sötétszőke,barna haja lazán lógott élénk zöld szemeibe.
Szokás szerint eszméletlen dögösen néz ki.
Aztán szemügyre vettem a kocsit.Nagyon szeretem az autókat,így egyből mosolyra húztam a számat a matt fekete,Audi R8 V10 láttán.
-Szép a barátnőm ugye?-pillantott oda.
-A barátnőd?
-Igen.Ne legyél féltékeny kislány.-oltotta el a csikket.
-Nem vagyok az.Ez egy autó.
-Rendben van picikém,ne is hallgass rá.-simította végig az elejét.
-Beteg vagy.-nevettem,majd beültem az anyósülésre.

A 15 perces utat csendben ültük végig,ugyanis Landon idióta rock zenéit kellett hallgatni,úgyhogy halláskárosultan érkeztem az első napomra.
-Hánykor végzel ma?-kérdezte.
-Háromkor,harmadikban kettő plusz órám van.
-Szóval itt kell rád várnom három órát?-forgatta a szemét.
-Nem kell,elég közel vagyunk,haza tudok sétálni.
-Azt hiszem,el tudom foglalni magam.Vannak játékszereim.-mosolygott édesen.
Értetlenül csaptam be az ajtót.Csak később jöttem rá,mire is gondolt...

-Kelsey!
Bárhonnan felismertem ezt a hangot:Nate.Avagy az első nagy szerelmem.
Nevetve hagytam,hogy a levegőbe emeljen,majd értetlenül néztem a válla fölött,ahogyan Landon nevetve sétál az iskola épülete felé.