Miután apáék kezet fogtak,illetve mindannyian kiválasztottuk a számunkra szimpatikus helyet,egy vékonyka lány sétált le a lépcsőn,kissé túlméretezett fiú ruhákban.
-Úristen,ugye ez most nem komoly?-kérdezte Ana.
Láttam rajta,hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
-Viszlát Ems.-kiáltotta Landon a szoba másik felébe.
A lány csak suttogta,hogy "Hívj fel!" majd kacsintott,és kiment.

Mind megszeppenten ültünk a helyünkön,kivéve L.Ő teljesen nyugodtan evett tovább.
-Landon,tudod,hogy milyen fontos nekem ez az este.És komolyan ezt csinálod?-kérdezte fáradtan az anyja.
-Mit?
-Ne játszd az idiótát.
-Talán magunkra hagyhatunk titeket,ameddig ezt megbeszélitek.-szólaltam meg.
-Nem kell kislány,csak élvezd a vacsorád.-mosolygott pimaszul.
-Tegyünk úgy mindannyian!

Elpirosodva néztem vissza a tányéromra."Kislány".Miért hangzott egy olyan jól az ő szájából?
-Bocsássatok meg a fiamnak,általában nem ilyen,csak most sok volt neki az éjszaka.
-Semmi baj,megértjük.-mosolygott kellemetlenül apu.Láttam,hogy kissé zavarta Landon viselkedése,de próbált kedves maradni.

A vacsora egész jól ment,Landon néhány beszólását elnézve kellemesen beszélgettünk,megismertük egymást.
-Mentek is?-kérdezte szomorúan Ana.
Apa csillogó szemekkel nézett rám.Maradni szeretne,de úgy lesz,ahogy én döntök.Tudtam,hogy sosem erőltetné ezt.
-Nincs sok dolgunk,még maradhatunk.-mosolyogtam.
Apa hálásan nézett rám.
-Rendben.Talán a mostohatestvérek megismerhetnék egymást.Ehhez mit szóltok?-nézett felénk Ana.

-Hát arra gondoltam,hogy én inkább...
-Nem érdekel Landon.Azt csinálod,amit mondok.
-Nem muszáj,ha nem akarja,leülhetek valahova olvasni is.-ajánlottam fel.
-Nem.Valószínűleg valami baromságot akar megint csinálni.Szerintem jó hatással leszel rá.-mosolygott Ana.
-Rendben van,akkor szedd a kis lábaidat Scott.-indult el felfelé L,én pedig értetlenkedve követtem.

-Ez egy vendégszoba,várj meg itt,ameddig elmegyek mosdóba.-vezetett be egy tágas,elegáns szobába.
Zavartan néztem körbe.
Nyitva hagyta az ajtót,ami miatt akaratlanul is beláttam a szobájába.
Innen is láttam,hogy hatalmas helység.De valamin megakadt a szemem:Joseph Conrad-A sötétség mélyén.
Ezt a könyvet nagyon régóta el akartam olvasni.Anyu kedvence volt.

Halkan átlopakodtam a szobájába.Biztos voltam benne,hogy nem örülne neki,ha itt találna.
A kezembe vettem a könyvet,és finoman végigsimítottam a gerincén.A lapokat pörgetve szívtam magamba a könyv illatát.
Elkezdtem beleolvasni az első fejezetbe.
Teljesen belemerültem Joseph Conrad írásába.
-Azt hittem,a vendég szobában leszel.
Összerezzenve fordultam hátra.
Az ajtónak támaszkodva figyelte minden mozdulatom.
-Sajnálom,csak...-dadogtam,ahogyan elindult közelebb.
-Csak?
-Ez a könyv...

Finoman végigsimított a kezemen,ahogyan visszarakta a könyvet.Vagyis visszaraktuk,ugyanis végig a saját keze alatt tartotta a tenyeremet.
-Ez itt az én könyvem,és nem szívesen adom kölcsön.Ugye nem haragszol meg?-suttogta.
Nem tudtam miért,de egy kellemes borzongás futott végig a gerincemen,ahogyan hozzámért.Ahogyan éreztem a lehelletét a bőrömön.

Hátraléptem,majd a fülem mögé tűrtem egy tincset.Eddig meg se figyeltem a szobáját.
A falak világoszöld színűek,és van benne minden,aminek egy ehhez hasonló luxus szobában lennie kell:Egy hatalmas franciaágy,tv,íróasztal a legmárkásabb géppel,szekrény,egy külön fürdőszoba és egy gardrób.
-Rendben van kislány,mit akarsz csinálni?-húzta pimasz mosolyra a száját.

-Nem tudom...-néztem körbe újra.
Éreztem,ahogyan ég a bőröm a tekintete alatt.
-Befejeznéd?-kérdeztem.
-Mit?
-Tudod te,miről beszélek.-forgattam a szemem.
-Nem igazán,világosíts fel.-cukkolt tovább.
-Hagyjuk.Ki volt az a lány?-kérdeztem hirtelen,majd egyből meg is bántam.
-Nem mintha bármi közöd lenne hozzá,de Emily,egy csaj a suliból.
-Eddig én is eljutottam.-értetlenkedtem.
Idegesen nézett rám.

-Akkor az érdekel,mit csinált itt?Vagy kit?-nevetett fel,én pedig undorodva fordultam el.-Mit ne mondjak,jó buli volt.Egyszer.