Az elkövetkezendő napok borzalmasan teltek.
Anaval elmentünk a wellnesbe,vettünk nekem koszorúslány ruhát,és az esküvőt intéztük,ami miatt jól kellett volna éreznem magam.Sőt,kicsattanóan boldognak kellene lennem.De az ellentettje vagyok.
Landonnal az utolsó beszélgetésünk azon a bizonyos estén volt,amikor kiderült,hogy elmegy.Azóta két hét telt el,és egy árva szót sem szóltunk egymáshoz.Általában kerültük egymást,sokszor Calumnál (vagy talán lányoknál) maradt,hogy ne kelljen látnunk egymást.Életem legkegyetlenebb két hete...

És a holnapi napon lesz a télbál.Cal elhívott magával,aminek örültem,és ezért megpróbálom teljesen jól érezni magam,bár ez elég nehéz lesz.
Riley és Summer ma korán eljöttek értem,hogy elmenjünk ruhát vásárolni.Nem volt túl sok kedvem,de ha már látnom kell Landont,akkor szeretnék a lehető legjobban kinézni.

-Milyen színre gondoltatok csajok?-kérdezte Riley,amikor beléptünk a hatalmas üzletbe.
-Ez nem csak színről szól:lehet a ruha testhez simuló,vagy olyan igazi hercegnős,rövid vagy hosszú,felvágott vagy...-kezdte Summer.
-Értjük,hova akarsz kilyukadni.Rengeteg a lehetőség.Kels,te mire gondoltál?-fordultak felém.

Eszembe jutott,egy kép,ahol anyu még régen egy nagyon gyönyörű ezüst ruhában volt,miután megválasztották bálkirálynőnek.Milyen büszke lenne,ha ez velem is megtörténne holnap.
-Ezüst.-mosolyodtam el halványan.
-Az teljesen kiemelné a gyönyörű kék szemeid.Jaj de szuper lesz.-tapsikolt Summer,majd mindenki elindult a ruhavadászatra.

Találtam egy csomó fajtát,de egyik sem fogott meg annyira.A többiek megtalálták a hozzájuk illő ruhát:Summer egy gyönyörű babarózsaszínt,Riley pedig egy...feketét.Hát igen,ő Riley.
-Kels,találtam egy tökéletes ruhát:nézd meg!
És igaza volt.Ez a ruha,amire álmaimban sem gondoltam volna.
Az ezüst szépség a fény alatt néhány helyen csillogva pompázott előttem.Elöl kicsivel rövidebb volt,és szép szabályosan hosszabbodott lefelé.
A mell részénél kissé kivágott,de nem kelt rossz hatást.
-Úristen...-mondtam ki,hetek óta először,igazán boldogan.
-Ez a te ruhád,én tudom.-mosolygott Riley.

Felpróbáltam,és elkápráztatott a látvány.Mindenki engem fog figyelni ebben a csodában.
-Megveszem.-léptem ki magabiztosan,majd a kijárat felé néztem,és minden bizalmam elszállt.
Emily sétált be,az oldalán Landonnal.
Számítottam rá,hogy együtt fognak a bálra menni,de reménykedtem benne,hogy talán mégsem.
-Azt hiszem jobb,ha megyünk.-húzott Summer a pénztár felé.
-Úgy beolvasnék nekik...-indult el Riley,én pedig éreztem,hogy ennek nem lesz jó vége.

-Riley,ne!-szólt utána Summer,majd a karjánál fogva elrántotta mellém.
-De miért nem?Hogy lehet Landon ekkora...argh.Hagyjuk,inkább csak fizessünk és menjünk innen.
De persze ez nem mehetett ilyen könnyen.

-Kiket látok...A kedvenc trióm.-nevetett gúnyosan Emily.
-Kussolj ribanc...-morogta Riley.
-A ribanc nem én vagyok...
Nem feltűnően Landonra pillantottam,aki ezalatt végig a szememet figyelte.
-Tudod mit,Emily?Higgy,amit akarsz,így is csak a legszánalmasabb emberek bírnak meglenni a közeledben.Csinálj,amit akarsz és tedd tönkre mindenki életét,de minket hagyj békén!Rendben?-akadt ki Riley.

Kínos csend következett,mi pedig menni készültünk,de a harcnak közel sem volt vége.
-Azt hiszed,annyira nagy emberek vagytok,hogy lenézhettek engem?Ha valaki szánalmas,azok ti vagytok!Elvégre nem én feküdtem le egy tanárral vagy fizettem azért,hogy én nyerjek meg valamit...De a legszánalmasabb te vagy,Kelsey...-nevetett.
-Rendben,elég lesz...-sóhajtott Landon.
-Ne merd befejezni...Komolyan mondom.-szuszogott Riley.

-Szerintem mindannyian nyugodjunk le,és menjünk a magunk útján.-szólalt meg Summer,aki belém karolva figyelte az eseményeket.-A holnapi nap alkalmából a mait ne rontsuk el.
-Miért?Talán fájna hallani az igazságot?
A szememet forgatva kihúztam Summert a boltból.Nem volt kedvem vagy erőm egy újabb konfliktushoz.
Bevártuk Rileyt,aki azt magyarázta,hogy mennyire pofán verte volna,de nem tette,mert fontosabb volt,hogy megnézze,jól vagyok-e.
Én pedig utoljára visszanéztem a szalonba,ahol Emily éppen ruhákat nézett,Landon pedig a telefonját leste.
Mintha megérezte volna,hogy figyelem,felnézett,és biztatóan rám mosolygott.
De nem tudtam visszamosolyogni,ezért inkább magam elé meredtem,és hallgattam,miről beszélnek Summerék.