Miután mindketten visszatértünk a valóságba,a plafont kémlelve feküdtünk egymás mellett.
-Rémisztő az esküvő gondolata...-mondta Landon,megtörve a csendet.
-Ne rontsd el a pillanatot...-kértem.
-Mit fogunk csinálni?Nem tudlak csak úgy elfelejteni.
Mélyen egymás szemébe néztünk,és elgondolkoztunk a közeli jövőnkön.

-Arra gondoltam,elmegyek...-pattant fel.
-Mi?Hova?-értetlenkedtem.
-Elmegyek a Washingtoni egyetemre.Nem kellene mindennap látnom.Mondjuk nem tudom,melyik a jobb...
-Nem akarom,hogy elmenj.-suttogtam,ő pedig mosolyogva megcsókolt.
-Jobb lenne úgy.Mindenkinek...
-Landon!Megjöttünk.Kelsey hazajött már?-hallottunk egy kiáltást lentről,amire azonnal bepánikoltunk.

Felpattantunk,és mindketten magunkra kaptuk,amit tudtunk.Nagyjából megigazítottam Landon takaróját,de mielőtt ő fel tudott volna teljesen öltözni,nyílt az ajtó és apuék léptek be rajta.
Landon bebújt a takaró alá,eltakarva a derekától lefele mindent,amit látni lehetne.

-Kelsey!Végre hazajöttél.
Boldogan siettem,majd apu nyakába ugrottam.Nagyon hiányzott már.
-Beszélni szeretnék veled.-húzott maga után a szobámba.
-Apu,én tudom,hogy mérges vagy rám...-kezdtem,miután helyet foglaltunk az ágyon.
-Mérges?Dehogy.Örülök,hogy visszajöttél.

Csendben ültünk az ágyon.Az íróasztalomon lévő családi képet néztem.Apu ezt észrevette,így szomorú mosollyal hozta oda a képet.
-Gyönyörű nő volt...-suttogta.
-Igen.A legszebb.
-Remélem tudod,milyen büszke rád.Tudom,hogy itt van velünk mindig.
Letöröltem egy könnycseppet,apu pedig erősen magához szorított.

A fájdalom,amit a hiánya keltett,hangosabb zajt csapott,mintha ordítottam volna.Azon gondolkoztam,milyen lenne,ha itt lenne.Ha csak egy napra találkozhatnék vele és elmondhatnék mindent,ami velem van.Hogyan reagálna?Mire bíztatna?
De ezt már sosem tudom meg.

-Mikor lesz az esküvő?-törtem meg a csendet.
-Egy hónap múlva.Nemsokára itt van,arra gondoltam,hogy Ana-val elmehetnétek nézni neked valami szép ruhát.
A gondolattól is felállt a szőr a hátamon,de nincs más választásom.
-Az remek lenne.-varázsoltam egy mosolyt a számra.
-Holnap pedig kimegyünk anya sírjához.Tudom,hogy régóta szeretnéd.

-Most inkább maradjunk az esküvőnél...-sóhajtottam.
-Rendben.Igaz is.
-Helyszín?
-A tengerparton lesz,egy nagyon kedves ismerősünk nyaralójában.Egy héttel előtte utazunk,hogy legyen időnk mindenre felkészülni.

-Ez jól hangzik.Meghívhatom a lányokat?Summert meg Rileyt?
-Persze.És azt a fiút nem akarod?Hogy is hívják...-gondolkozott el.
-Calum?
-Igen.Calum.Nem vagytok együtt?-nézett rám meglepődve.
-Nem.Nem tudom,mi van velünk.Beszélnem kellene vele.-gondolkoztam el.
Az esküvő közeledtével egyre gyakrabban jön rám a tudat,hogy mégsem lenne annyira rossz,ha lenne köztünk valami.Tényleg beszélnem kell vele.

-Miért nem hívod el holnap valahova?Miután voltunk a sírnál.Jól esne beszélni vele,nem gondolod?
-Lehet.Igazad van.Írok neki.-néztem szét,a telefonom után kutatva.
-Akkor most egyedül hagylak.Holnap pedig ha felkeltél,megyünk.-puszilta meg a homlokom.
Felálltam,és elmentem a telefonomért.Miután hozzám került az eszköz,írtam Calumnak.

Holnap 13:00 Part Café?

És két percen belül jött is a válasz.

Csak ha utána eljössz velem sétálni is :)

Halkan felnevettem a válaszon.Aztán nagyot sóhajtva gondoltam vissza arra,amit apu mondott.Nemsokára itt az esküvő,én pedig a mai napon vesztettem el a szüzességem...A mostohabátyámmal.
Gyorsan tárcsáztam legjobb barátnőmet.
-Nem fogod elhinni,mi történt ma.
-Biztos valami nagyon érdekes dolog,ha így hívtál fel.-nevetett.
-Igen.Behívom Rileyt,neki is hallania kell...

[...]

A lányokkal hajnali háromig beszéltünk,így nagyon fáradtan keltem fel.A szemeimet alig bírtam kinyitni,de nehezen megtettem,és lebotorkáltam a konyhába,hogy készítsek magamnak egy kávét.
Apu és Ana már lent voltak és valamit éppen megbeszéltek.
-Jó reggelt.-ásítottam.
-Szia Kelsey.Jól vagy?-kérdezte Ana aggódva.
-Persze,jól.Mit néztek?-kérdeztem,majd a tablet felé hajoltam.
Esküvői ruhák sorakoztak a képernyőn,minden színben.
-Mit gondolsz,neked melyik tetszik?-kérdezte Ana.
-Ez a fehér szép.-mutattam egy nagy szoknyával rendelkező ruhára.-De ez a rose gold is gyönyörű.
-Nekem is ez tetszik.-mosolygott.
-Szerintem  jobb lenne valami fehér.De persze te döntsd el.-szólt bele apa.

-Milyen legyen a hajam?-nézett rám Ana.
Hosszasan elgondolkoztam,majd halványan elmosolyodtam.
-Az a fátyoltól függ...