Az elkövetkező napot a sötét szobában töltöttem a legjobb barátnőm társaságában.Megnéztünk pár romantikus filmet,és epekedtünk,hogy bárcsak ilyen
életünk lenne.De sajnos közel sem olyan volt.
Summer kavart minden létező fiúval,de egy sem tetszett igazán neki.Én pedig ott ültem az ágyon,és minden szerelmes jelenetbe magamat képzeltem bele.
És bármennyire próbálkoztam,Landon láttam magam mellett.Ami szörnyen elkeserítő volt.

Írtam Calumnak,hogy elterelje a gondolataim,de nem válaszolt.Megértem.Kinek kellene egy olyan lány,aki beleszeretett a saját mostohatestvérébe?
A télbál közeledtével azonban örülnék neki,ha a párom lenne.Mivel Landonnal ezentúl nyilvánosan nem mutatkozhatok.Ami gyakorlatilag lehetetlen lesz.
Apropó,Landon:egész nap hívogatott,számtalan sms-t hagyott és nagyon aggódik értem.Ami persze jól esik,de most ésszerűen kell cselekednem.Távol akarok maradni tőle.

Talán jó lenne,ha egy kis időre ideköltöznék.Nem lenne egézséges visszamenni a zűrzavarba.

Rileyt is hívtam,és nagyon sokat beszélgettem vele.Örülök,hogy nem mártottam be,de félek,hogy Emily be fogja.
És persze igazam lett,mert alig csitult el a "szerelmes vagyok a mostohatestvérembe" téma,máris kaptunk egy új üzenetet,hogy mi is van a szavazatokkal.Úgyhogy mielőtt megnézhettem volna,Riley sírva hívott fel,és most itt ülünk hárman a sötét szobában és nézünk ki a fejünkből.

-Maradt még a sajtos chipsből?-kelt fel Summer a földről.
Unottan belenéztem a zacskóba és megráztam a fejem.
-Akkor a fagyiból?
Riley odadobta a dobozt,Summer pedig elkezdte felfalni az epres édességet.
-Nem kellene hagynunk,hogy ezt csinálja velünk.-mondta Riley.
-Már megtette.Tönkretette a jelenlegi életünket.
-Vissza kellene vágnunk neki.Elvégre miatta nem merek haza menni.És iskolába sem.
-És mit csináljunk vele?-kérdeztem halkan.

Mindhárman elgondolkoztunk,hogy mivel lehetne megfogni.És ugyanarra jutottunk.
-Nem.-álltam fel idegesen.
-Landon az egyetlen út hozzá...Gondolkozz.
-De mit akartok Landontól?-kérdeztem értetlenkedve.
-Például valamelyikünk elvehetné Emily telefonját,és írhatna Landonnak durva dolgokat.Biztos megutálná és akkor pá Emily.
-Milyen durva dolgokat?Nem olyan egyszerű megbántani.-forgattam a szemem.
-Ezt te tudod.Te ismered.Mivel bánthatnánk meg?

Hosszasan gondolkoztam.Kerestem a választ,de semmire sem jutottam.
Aztán hirtelen beugrott,amit mondott.Hogy mindenkiben engem lát és hogy nem tud elfelejteni.
Tudom mivel bánthatjuk a legjobban.Velem.
-Rendben van.Belemegyek.
-Mit találtál ki?-kérdezte Summer.
-Landon nem hiszi el,amit Emily tett.De hogyha rá tudnánk venni,hogy bevalljon mindent,és valaki videóra tudná venni,akkor mindenkinek elküldhetnénk.Hiába mondjuk,hogy ő volt,ha senki nem hisz nekünk.Kell egy vallomás.

Ha megtudja,hogy engem is bántott,akkor biztos nem áll vele szóba.
-Akkor benne vagytok?-kérdezte Riley.
Összeszedtük magunkat és elindultunk az iskolába.Nem foglalkozva azzal,hogy tanítás van.Csak meg kell találnunk Emilyt és annyira felhergelni,hogy bevalljon mindent.
Nem fogjuk hagyni,hogy egy ilyen csitri tönkretegyen minket.Kinek képzeli magát?
Nem tudja,hogy rossz emberekkel szórakozott.Most elkapjuk.

Leparkoltunk és mindannyian futottunk az épületbe.Meg kell találnunk.
Summer a táblához szaladt,és megnézte,hol van ilyenkor órája Emilynek.
-103.De hogyan fogunk vele privátban beszélni?
-Majd félrehívom.Bízd rám.-mondtam magabiztosan.
Kicsengettek,mi pedig igyekeztünk felfelé a lépcsőn.

Az utolsó fordulónál tartottunk,amikor hátulról megállítottak.
-Kelsey!
Összeszorítottam a fogaimat.Ezt az embert akartam elkerülni.
Lassan hátrafordultam,és elvesztem zöld szemeiben.
-Kérlek,beszéljünk.
Annyira elveszettnek tűnt,annyira magányosnak.Ott volt vele ezer haverja,de én láttam,hogy teljesen egyedül van.És nagyon megsajnáltam.
-Landon.-nyeltem egy nagyot.
-Kelsey,erre nem érünk rá.-rángatott Summer.

Mindenki minket nézett,és kezdtem kellemetlenül érezni magam.Eszembe jutott,hogy hallották,amit mondtam.
-Otthon találkozunk...-fordultam meg,de elkapta a karom.
-Beszéljünk.Tudom,hogy nem fogsz hazajönni.
-Landon eressz el.-mondtam idegesen,mert érdekesen nézett ki a jelenet.
De nem engedett el,megfogott és maga után húzott a takarítószertárba.

Próbáltam kitépni a karom,de erősen szorított,és nem sikerült.
-Landon,mi a szar van veled?Minek rendezel jelenetet?-kérdeztem idegesen.
-Mert tudom,hogy nem jössz haza.Hiába mondod,nem jössz és beszélnem kell veled.
Erősen a falhoz szorított.
-Pont,mint legelőször,ugye?-lehelte ajkaimra,nekem pedig elállt a lélegzetem.