Mindketten beültünk a kocsiba,de én továbbra is az arcát fürkésztem.
-Élvezted?-kérdezte.
-Nem tudom.
-Pedig hidd el kislány,sokkal jobb dolgokat is tudnék csinálni veled.
Vadul dobogó szívvel figyeltem.

-Ennek nem szabadott volna megtörténnie.-hibáztattam leginkább saját magam.
-Talán nem.Tudtad,hogy ez nem jelentett semmit,nem?-pillantott oldalra.
Bólintottam,de szavai mégis fájtak.Pedig nem kellett volna,hogy érdekeljen.
-De tolnálak.
-Landon!-szóltam idegesen.
-Viccelek.-nevetett,mire én idegesen bámultam ki az ablakon.

Utálom,hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem.
-Magyarázd meg,miért csókoltál meg.-követeltem.
-Minek kell neked mindenre egy magyarázat?-kérdezte.
-Mert ez nem normális.
-Oké,a pillanat varázsa volt.Így jó?
-Igen.-hazudtam sóhajtva.
Kegyetlenül fájt,amit mondott.Tehát tényleg egy cseppet sem hatotta meg,ami történt.
Kissé szomorúan csaptam be a kocsi ajtaját.
-Figyelj oda a barátnőmre!-akadt ki.
-Hagyjál már.-forgattam a szemem.

Az iskolába belépve Summer egyből a szertár felé húzott.
-Jóreggelt.
-Úristen!-visította.
-Mi az?
-Nem hiszem el,hogy végre megvilágosodtál,és rájöttél,hogy egy adonisszal élsz együtt.
-Ennyire nem kell túlozni.-nevettem.
-Nem túlzás.Nem hiszem el.Várj!Miért van rajtad sál?-mutatott a nyakamra.
-Mert...divatos.-motyogtam idiótán.
De abban a pillanatban letépte rólam a ruhadarabot.

Nagyra nyílt szemekkel nézett végig a nyakamon.
-Úristen...
-Add vissza!-kaptam a keze után.
-Akkor ti tegnap...
-Nem!Nem,nem,nem!-ismételgettem kiborulva.
-Pedig biztos jól kielégültél volna.-vágta hozzám a sálam.
-Lehetne,hogy elindulunk?Mindjárt kezdődik az óra.-csavartam vissza az anyagot a nyakam köré.
-Persze.De mesélj el mindent.Részletesen!
-Az kellene neked.-húztam nevetve magam után.

[...]

-Kelsey!-kiáltott az emeletre apu.
Fáradtan battyogtam le a lépcsőn.
-Ana és én elmegyünk vacsorázni egy étterembe.Csak szólok,ne várjatok ránk,mert későn jövünk.
-Rendben van,jó szórakozást!-adtam egy-egy puszit nekik.-Landon?
-A szobájában van valamilyen lánnyal.Ha nagyon zavarna,akkor szólj neki,hogy küldje haza.Azt hiszem,Landon sosem változik.-nevetett,majd bezárta maga mögött a bejárati ajtót.
A mondata hallatára hatalmasat nyeltem.Nem akartam belegondolni,ki lehet az vagy mit csinálhatnak,szóval bezárkóztam a szobámba,és a biológia könyvemet bújtam.

Néhány óra múlva lemerészkedtem,hogy töltsek magamnak egy pohár vizet.
Landon mellett egy gyönyörű,vékony lány állt és éppen a "drága testvérem" kapucnis pulcsijának a zsinórjával játszott.
-Akkor hívlak majd.Köszönök mindent.-kacsintott,majd kilépett az ajtón.
Landon fáradtan fordult meg,de addigra én már a lépcsőn szaladtam fel.
-Kelsey!-jött utánam.
Hiába csaptam be az ajtót,utánam jött.

Hatalmas puffanással az ágyamra dőlt és a plafont kémlelte.
-Ez a csaj kifárasztott.Ismered?-nézett rám.
-Nem.Nem is akarom.-dünnyögtem.
-Kicsit nehezen indultunk neki,de a végére belejöttünk.Egész jól csinálta...
-Landon!Engem ez nem érdekel!-szakítottam félbe.
-Rendben van,nem kell leharapnod a fejem.Mi a baj?-ült fel és érdeklődve kereste az arcom.
-Nincs semmi bajom,egyszerűen csak nem érdekel a szexuális életed.-fogtam a fejem.
Igazán élvezte a helyzetet,hangosan röhögni kezdett.

-Ez miért annyira vicces?-néztem rá értetlenül.
-Te tényleg ennyire naiv vagy?
-Mi van?
-Azt hiszed,azért volt itt,mert...-kezdett mutogatni.
-Miért lenne itt egy ilyen lány este nálad?-kérdeztem.
-Korrepetáltam.
-Mi?-kezdtem el nevetni.
-Igen.Korrepetáltam.
-Te.Őt?
-Igen.Segítettem neki irodalomból.Ez miért olyan vicces?
-Nem az,csak...-kezdtem,de félbeszakított.
-Csak azt hitted,egy tipikus rosszfiú vagyok,akinek semmi agya nincsen,és csak egy dolgon jár az esze.-állt fel,és az ajtó felé indult,de félúton visszafordult.

Mélyen a szemembe nézett,és pimasz mosolyra húzta a száját,amitől hevesen kezdett verni a szívem.
-Jól áll neked a féltékenység kislány...-nyalta meg a száját,majd elhagyta a szobámat.
-Nem vagyok féltékeny!-kiáltottam utána.
-Mondogasd csak ezt magadnak,de nemsokára újra a karjaimban találod magad!