Követtem Calumot,aki a szoba közepén megállt.Felém sem fordult,csak annyit kérdezett:
-Sikerült?
Nagyot sóhajtottam,és végiggondoltam a történteket.
-Még ezek után is velem lennél?
Felém fordult,majd szomorú mosollyal az arcán végignézett rajtam.
-Persze.
Mielőtt bármit válaszolhattam volna,Summer nyitott be az ajtón.
-Lassan kezdődik...

Visszanéztem Calumra,majd elindultam,hogy elfoglaljam a helyem.Ami történetesen Landon mellett volt.A ceremónián,és az ebéden is.
Kisétáltam a tengerpartra,és hatalmas levegőt vettem.Tiszta volt,és kissé elhessegette a gondolataimat.
Majd elindult a zene:Calum Scott,Leone Lewis-You are the reason.
Gyorsan leültem,majd hátranéztem,ahol apu szépen lassan kisétált,és elfoglalta a helyét.Útközben pedig rám kacsintott.

Teljesen boldog volt,talán évek óta először,így én is nagy mosolyra húztam a szám.Szívmelengető érzés volt így látni.
Aztán Ana jelent meg,oldalán az apukájával.Gyönyörűen nézett ki,szebben,mint általában.Lassan indult az oltár felé,de magabiztos lépésekkel.
És az egyik legboldogabb embernek éreztem magam abban a pillanatban.Véletlen hozzáértem Landon kezéhez,aki megfogta,és megszorította.

Elérzékenyülve figyeltük,ahogy elmondják az esküjüket,majd szerelmüket egy csókkal pecsételik meg,a halkan hullámzó tenger előtt.
Magamhoz szorítottam a nyakláncomat,és úgy éreztem,talán sikerül elengednem anyát.Hagynom,hogy a mennybe kerüljön,örök nyugalomba.
Letöröltem egy könnycseppet,majd odafutottam és szorosan megöleltem őket,mögöttem pedig Landon zárta a kört.Mint egy nagy,szerető család.
-Nagyon szeretlek titeket!-mondta Ana,miközben magához húzta a fiát.

Így én is apuhoz léptem,aki könnyezve puszilta meg a homlokom,majd cseréltünk.Szorosan megöleltem Anát,a válla fölött nézve,ahogyan apu ugyanezt teszi Landonnal.
Kéz a kézben indultak az asztalok felé,ahol együtt felvágták a tortát.
Helyet foglaltam Landon mellett,de a másik oldalamra Calum neve volt írva.
A terítő alatt Landon a combomra tette kezét,és simogatni kezdett.Hevesen dobogó szívvel rámosolyogtam,majd abban a pillanatban Calum ült mellém,és átölelte a vállam.Remek.

Kellemetlenül éreztem magam.Landon elhúzta a kezét,én pedig vörös fejjel kezdtem szedni magamnak az ebédből.
-Örülünk,hogy itt vagy Landon.-mosolygott apu.-Milyen az egyetem?
-Nagyon jó,befogadóak voltak,a tanárok is segítőkészek...-kezdte el mesélni.
-Kelsey,te mit gondolsz?Szívesen elmennél oda tanulni?-mosolygott rám Ana.
Majd egyszerre négy szempár szegeződött rám.
-Nem is tudom...-köhintettem zavartan.
-Muszáj elmenned!Ez egy páratlan lehetőség,ráadásul Landon ott lenne,hogy segítsen.-mondta apu izgatottan.
-Biztos sokat "segítene".-forgatta Cal a szemét.
-Bajod van?-fordult arra Landon,megfeszítve az állkapcsát.

-Nyugodjatok le.Ma nem azért vagyunk itt,hogy veszekedjünk.-morogtam.
A szüleink értetlenül néztek össze.
Hogy megmentsem a helyzetet,felemeltem a poharam,és finoman hozzákoccintottam a kanalam.Miután mindenki rám figyelt,belekezdtem a beszédembe.
-Szeretnék köszöntőt mondani,az újdonsült házaspárra!Nagyon örülök,hogy befogadtatok a családotokba...-mosolyogtam Anára.-és remélem,hogy ezer meg ezer ilyen boldog pillanatot élhetünk át így,családként.Mostmár teljes.
-Ez gyönyörű volt,szívem...
-Valóban nem semmi.-mosolygott Landon,én pedig zavartan hátratűrtem egy tincset.

[...]

Lassan sötétedett,de a buli még javában tartott.És egyre közelebb volt a pillanat,amikor döntenem kellett:Landon gépe hajnali négykor indul.Addig meg kell mondanom,hogy vele megyek-e.
Idegesen mocorogtam a széken,amikor Summer jelent meg.Leült mellém,fejét a vállamra hajtotta.
-Döntöttél,mi lesz?
Hosszasan végignéztem a két fiún:Landon Anával táncolt.Nagyon boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt,végig mosolyogva figyelte,el ne rontsa a keringőt.
Calum a pultnál állt,és az anyjával beszélgetett.Valamin hangosan felnevetett.Még a mosolya is tökéletes.
-Nem...-fogtam meg a fejem.
Summer végigsimított a kezemen,majd összekulcsolta az ujjainkat.

-Mindig is tudtad,kit fogsz választani.Tudod,ki az,aki mindig melletted állt,aki megvédett,aki vigyázott rád,és aki teljesen szerelmes beléd.Életed legnehezebb döntése talán nem is az.Mert tudom,hogy tudod,mi a helyes.Én pedig talán tévedtem...-vonta meg a vállát.
Magabiztosan ránéztem,ő pedig halkan bólintott.
Nagy levegőt vettem,felálltam,és elindultam.Talán életem legnehezebb döntése még sem nehéz.Talán mindig is tudtam,ki az igazi...
                                       Vége

(Mielőtt megijednétek,jönni fog egy epilógus,amiben kiderül,mi történt...)