Mindenek előtt hatalmas köszönet nektek!Elértük a 100K megtekintést,amiről még álmodni sem mertem volna!Hihetetlenül boldog vagyok,és ez nektek köszönhető!

-Elment...-suttogtam összetörve,ameddig Landon lihegve utolért.
-Kelsey,én annyira...
-Istenem Landon,tönkretettél mindent!Azt akartad,hogy ez legyen?
-Dehogy akartam,nem láttam,hogy ott állt.-emelte fel a hangját.
-Akkor sem kellett volna,a legjobb barátod én pedig a húgod vagyok!Együtt akartam vele lenni,mert tudom,hogy mindent meg tudott volna adni nekem,de te mindent elrontottál!Mire volt ez jó?
-Sajnálom.Nem gondolkoztam,csak te...
-Nem Landon.Most nem te leszel a középpontban.-mondtam mérgesen,majd elindultam a parkoló felé.

Az estémnek már lőttek,de mikor azt hittem,nem lehet rosszabb,elkezdett szakadni az eső.Remek.
Elmentem oda,ahol Calum leparkolt,de a kocsi már nem volt ott.Sejtettem.
Remegő kézzel felhívtam aput,aki szinte azonnal felvette a telefont.
-Szia Kels!Minden rendben?
-Kérlek gyere értem.
-Baj van?Történt valami?Ugye jól vagy?
-Persze,csak...Nem érzem jól magam.

[...]

Miután hazaértem,egyből a szobámba rohantam.
Lemostam a sminkem,felvettem egy kényelmesebb ruhát,majd készen álltam,hogy elmondjak apának mindent.
Vagy ha nem is mindent,akkor azt,hogy mi történt ma este.Landon nélkül.
-Mesélj.-ült le mellém,és magához húzott.
A vállán pihentettem a fejem,és megvártam,ameddig lenyugszom.
-Szerinted rossz ember vagyok?-kérdeztem.
-Nem vagy.Mindenki követ el hibákat,ezt csak fel kell ismerni.
-Egy másik fiú megcsókolt.Calum pedig látta.-sóhajtottam.
-Ohh...
Néma csendben ültünk egymás mellett.

-És neked tetszik ez a fiú?
-Nem.Nem tudom.-fogtam a fejem.
-Mindenek előtt dönts.Szerintem pontosan tudod,melyiket akarod.-simította meg a hajam.
-És ha nem?
-Gondold át.
-És ha a fiú,aki megcsókolt...Mi van,ha őt nem választhatom?
-A szerelemben nincs ilyen dolog...Mindketten szeretnek.Mostmár csak döntened kell.Egyedül hagylak.Ha kell valami,a nappaliban leszünk.-nyomott egy puszit a fejemre,majd egyedül hagyott a gondolataimmal.

Vettem a bátorságot,és írtam Calumnak,hogy jöjjön ide és beszéljünk át mindent.
Ameddig a válaszára vártam,visszaírtam Summernek.Muszáj voltam azt hazudni,hogy minden rendben.
Itthon ülök,mint egy lúzer.Talán nem kellene hagynom,hogy Landon vagy bármilyen fiú elrontsa az estém.Vissza kellene mennem?
De mielőtt válaszolhattam volna magamnak,hosszú csengőszót hallottam.
-Calum...-suttogtam magam elé.

Lerohantam a lépcsőn,egészen az ajtóig.Kinéztem a kukucskálón:tényleg ő volt.
-Calum...-nyitottam ki az ajtót.
-Kelsey...
-Gyere,menjünk a szobámba.-vezényeltem fel,és biztatásképp apura lestem,aki magabiztosan rám kacsintott.
Kínos csendben ültünk egymás mellé.

-Calum,én annyira...-kezdtem,de félbeszakított.
-Nem kell,Kels.Szeretlek.
-Ezek után is?-kérdeztem meglepve,és éreztem,hogy el fogom sírni magam.
-Igen.Mindegy mit teszel,az érzelmeim nem múlnak csak úgy el.És a tieid sem...-fogta a fejét.
-Persze,hogy nem.Calum,én is szeretlek.
-Úgy értettem,az érzelmeid nem múlnak el Landon felé...-sóhajtott.
Maga elé meredt.Rám sem tudott nézni.
Kerestem a megfelelő szavakat,de fogalmam sem volt,mit mondhatnék.

-Calum...Szeretlek.Nagyon szeretlek,és fontos vagy nekem.És sosem akarnálak megbántani.De már megtettem.Jobbat érdemelsz nálam.-suttogtam,majd hagytam,hogy a könnyeim folyni kezdjenek.
-Mindig is szeretted,igaz?-kérdezte,hangja a mondat végére elcsuklott.
Szégyelltem magam.Meg sem tudtam szólalni,így csak aprót bólintottam.
-De nem lehettek együtt,basszus Kelsey...-akadt ki,mire én még jobban elkezdtem sírni.
Utáltam magam.Calum a tökéletes fiú,akire mindig is vágytam,aki éppen bevallotta,hogy mindig is szeretni fog,én pedig nem tudtam kiverni a fejemből Landont.Szörnyű ember vagyok.

-Jobb lesz,ha megyek...-állt fel.
-Mi lesz velünk?-kérdeztem,hatalmas gombóccal a torkomban.
-Kell egy kis idő,hogy felmérjem a helyzetet.
-Nem érdemellek meg.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Mindenki követ el hibákat,Kels.Az,hogy beleszerettél Landonba...Nem tehetsz róla,de nem lesz jó vége.Az egy olyan hiba volt,aminek nem szabadott volna bekövetkeznie.

Mosolyogva felém lépett.Megcsókolt,és letörölte a könnyeimet,én pedig szorosan átöleltem.
-Szeretlek.-suttogtam,majd hagytam,hogy válasz nélkül elhagyja a házat.