Az iskola minden faláról és a plafonról LED világítás lógott le,feldobva ezzel az épület unalmas fehér színét.
Az aulában hatalmas táblák mutattak a tornaterem felé,ahonnan dübörgött a zene.
-Ez jó lesz,érzem...-szorította meg Calum a kezem.
Beléptünk a terembe,és tátott szájjal figyeltük az ott zajló eseményeket.
Mint az aulában,mindenhol LED világítás dobta fel a helyet,illetve a legtöbb diák sötétben világítós karkötőt viselt,aminek köszönhetően a halvány sötétből kiszűrődtek a ritmusra táncoló alakok.

A színpadon,amely fel lett állítva,a suli bandája játszott ismert dalokat,néha pedig beraktak zenéket.
-Édesem,hát itt vagy...-ölelt át Summer szorosan hátulról.
-Csodálatosan nézel ki.-mondtam,amint végignéztem rajta.
-Hát még te.Tényleg itt vagyunk,a télbálon.-ugrándozott boldogan.
-Igen...Riley?-néztem körbe.
-Azt mondta,nemsokára itt vannak.Táncolsz velem egyet?-kérdezte,és a tánctérre húzott.

Boldogan ugráltunk a jól ismert szövegre,és torkunk szakadtából ordítottuk is.
-Ha nem gáz,megkeresem Calumot...-üvöltöttem túl a zenét.
-Rendben,még találkozunk.-mondta,majd folytatta a táncolást Brandonnal.
Én pedig a pultok felé indultam,mert gondoltam arra mentek el.
És meg is találtam őket.
-Miről maradtam le?-kérdeztem a fiúktól.
-Semmiről Kels...Csak beszélgetünk.-ölelt át Calum.
Landon feszülten végignézte,ahogyan a derekamat simogatja.
-A párod le is lépett?-cukkoltam.
-Csak mosdóba ment...De örülök,hogy mostmár hozzám szólsz.-mosolygott magabiztosan.

Egy percre elvesztem a szemeiben,és azon gondolkoztam,milyen lesz itt nélküle.
-Tudnánk beszélni gyorsan?-kérdezte,visszarázva a valóságba.
-Nem hiszem,hogy most kellene...
-Kelsey...-nézett a szemembe.
Sosem hív Kelseynek.
Nagyot sóhajtva belementem.Követtem,egészen kiment az aulába,majd meg sem állt az egyik matek teremig.
-Gyorsan mondd...-sürgettem.

De szótlanul állt előttem.
-Nem vagyok biztos,mit kellene mondanom...-szólalt meg végül.
-Szeretném végre jól érezni magam.Lehetne,hogy te is így teszel,és hagyjuk ezt?-forgattam a szemem.
-Nem akarok visszamenni.
-Emily pedig már vár.Hogy süllyedhettél eddig?
-Emily egy régi barát...-kezdte a védelmébe venni.
-Persze,akit ki tudja mennyiszer megkúrtál a hátam mögött,csak mert totálisan odavan érted.
-Azt hitted,nem voltam más lánnyal?

Aucs.Ez fájt.
-Igen.De nem is tudom,miért hittem ilyet.Elvégre neked senki sem fontos eléggé.
-Ezt gondolod?
-Ezt tudom.De elengedhetnénk ezt?Megfulladok,elegem van,hogy mindig mindennek rólad kell szólnia.
-Ez most rólunk szól.
-Még jobb.Nincs olyan,hogy "mi" vagy hogy "miénk".Mert nemsokára testvérek leszünk,te meg elmész,és én bánhatom életem végéig,hogy neked adtam mindenem.Neked adtam a szüzességem,az ártatlanságom,tied volt az első csók...-fogtam a fejem.
-Nem bántad meg.
-Ne mondd meg,mit érzek.Bárcsak végre lehetne egy olyan éjszaka,amikor nem minden rólad szól.-mondtam idegesen.

-Tudod,ha ennyire zavar,akkor örülhetsz,holnap ugyanis elmegyek...-vágta a fejemhez.
Kínos csend következett.
-És akkor most érezzem jobban magam?
-Lehet igazad volt,és a távolság lesz a legjobb megoldás...-támasztotta az asztalt.
Csendben végignéztünk egymáson...Hogy juthattunk idáig?
-Jobb lesz,ha most megyünk...-mutattam az ajtó felé.
-Várj.-húzott vissza.-Hiányzol...
-Landon...-fogtam a fejem.

-Nem mondhatod,hogy neked nem.Kettőnk közül te vagy a romantikus és érzelmes,akkor nem lehet,hogy csak én érzek így.
-Ne nyugtasd ezzel magad.
-Nem vagyok ideges.-mosolygott,mire halkan felnevettem.
-Mostmár tényleg...-indultam el újra.
-Várj!-állított meg.
-Mi van már...-kezdtem,de nem tudtam befejezni,mivel száját az enyémre tapasztotta,és nem engedett el.
Engedtem a csábításnak,miközben az agyam azon kattogott,hogy ez nem helyes.Mindketten mással vagyunk itt.

Eltoltam magam,és a szemébe néztem,utána pedig az ajtó felé,ahol egy nem várt személy figyelt csalódottan.
-Cal...
Mielőtt befejezhettem volna,behajtotta az ajtót.
Ellöktem magam Landontól,és kirohantam,de sehol sem találtam.
-Nem láttátok Calumot?-kérdeztem egy csapat negyedikest,akik először furcsán néztek rám,majd megrázták a fejüket.

Kiszaladtam a suli elé,Landonnal a nyomomban,de Calumot ott sem találtam,így hagytam,hogy elkezdjenek folyni a könnyeim.Ugyanis mindent tönkretettem....