-Sissy,lassan készülődsz?-kiáltott fel apukám az emeletre.
Anyu halála óta Sissynek hív.A Kelsey név végződéséből jött ez a becenév,amit még anyu adott nekem.Jó újra hallani.
-Persze,már csak fel kell öltöznöm.
Szeretnék jó benyomást kelteni,ezért a legszebb ruháimat szedtem össze és vettem fel.
A hajam végét besütöttem,és smink gyanánt egy kis szempillaspirált kentem magamra.

Mosolyogva néztem végig apun:
Hófehér ingujját próbálta feltűrni.Fekete nyakkendője idétlenül lógott a nyakában.
Hosszú vászonnadrágjának végét pedig elegáns,vörös cipőjébe tűrte.

-Hadd segítsek.-léptem oda nevetve,hogy megkössem a hosszú nyakkendőt.
-Köszönöm.Mindent köszönök.Szerencsém van,hogy ilyen okos lányom van.Nagyon hálás vagyok,hogy beleegyeztél a találkozásba.-puszilta meg a homlokomat.
-Azt szeretném,ha végre igazán boldog lennél.-mosolyogtam őszintén.
-Hogy lehetnék ennél boldogabb?Nekem az is elég,hogy ilyen gyönyörű,okos,és kedves lányom van.

Elérzékenyülve öleltem meg.Tudom,hogy neki én vagyok a legfontosabb,és kellemetlenül beszél velem a témáról,hogy más jött a képbe.
Azt sem tudta,hogy mondja el.Nekem kellett kitalálnom az idétlen hablatyolásából.
-Indulhatunk?-hesegette el a gondolataim.
-Persze.Menjünk.

Körülbelül egy fél óra alatt értünk oda a hatalmas házhoz.Értetlenül szálltam ki a kocsiból.Ez a ház akkora,mint egy kastély.
Apu nem mondta,mit dolgozik Anastasia,de az biztos,hogy jól megy neki.
Kissé idegesen lépkedtem a bejárati ajtó felé.
-Készen állsz Sissy?-szorította meg a kezem.
Nagyot sóhajtva bólintottam.

Kettőt kopogott az ajtón.
-Végre itt vagytok!-ugrott apu nyakába egy szemkápráztatóan gyönyörű nő.
Hosszú,sötétbarna haja egyenesen hullott a vállára.A szemei szinte sárgán csillogtak,ahogyan rámnézett.A testére olyan ruhát vett,ami nagyon jól kiemelte az alakját.Mit mondhatnék,apunak jó ízlése van.
-És bizonyára te vagy Kelsey Scott!Végre megismerhetlek.-ölelt át szorosan.
Szerényen visszaöleltem,majd hagytam,hogy mutassa az utat.

Táltott szájjal néztem végig a nappalin,ami egybe van a konyhával,az étkezővel és az előszobával.Mondjuk az előszobájuk nagyobb,mint az én szobám plusz a fürdőnk,de hát ilyen ez.
-Kelsey,úgy hallottam,hogy nagyon szereted a kemencében sült sajtos tésztát csirkével,sőt,talán az az egyik kedvenced.-karolt át Ana.
-Igen.Nagyon szeretem.
-Ennek örülök,ugyanis csak neked csináltam azt vacsorára.Remélem ízleni fog.-mosolygott.
-Ez nagyon kedves,köszönöm.

-Landon nincs itthon?-nézett körbe apu.
-De,itthon van,csak tudjátok,tegnap volt az egyik barátjának a szülinapja,és elégge berúgtak,aztán csajoztak,meg minden ehhez hasonló hülyeség...De mostmár lassan fel kellene kelnie.-morgolódott.
-Semmi baj,majd lejön,ha úgy érzi.-vontam meg a vállam.
-Rendben,akkor el is kezdhetünk enni nélküle.
-Erre semmi szükség,itt vagyok.
A hátam mögül hallottam egy rekedt hangot,amitől egyből egy kellemes borzongás futott végig a hátamon.

Hátrafordultam,majd elállt a lélegzetem.
Előttem egy nagyon magas,két méter körüli srác bámult fáradtan a kaja felé.Sötétszőke,barnás haja kócosan lógott zöld szemeibe.Zöld szemek,a kedvenceim...
Izmos felsőtestét szabadon hagyta,csak egy térdnadrág volt rajta.
Az alsó ajka jobb oldalán egy fekete,kicsi piercing díszelgett,csak úgy,mint a bal szemöldökén.
-Landon!Most azonnal vegyél fel egy pólót.Kérlek.-fogta a fejét Ana.

Szemforgatva battyogott a kanapéhoz,majd előrántott egy fehér trikót.
-Jobb?-mosolygott pimaszul.
-Sokkal.
És akkor jöttem rá.Én ezt a fiút már láttam.Nem is egyszer.
Landon Black.Hallottam a nevét,de sosem tudtam ki az.Mostmár tudom.A suli egyik legnagyobb játékosa.Hetente váltogatja a lányokat,akik ennek ellenére folyamatosan dobálják rá magukat.Ezen kívül mindenki kedvenc negyedikese,minden fiú "legjobb barátja" és minden lány ideálja.
-Bemutatkoznál?-morgott Ana.
-Landon Black vagyok.Te meg az a harmadikos csaj,aki azzal a seggfej Lockwooddal kavar,nem?-lépett el mellettem röhögve.

-Nate?-fordultam utána.
-Ja asszem,az a kis szőke.-szedett egy nagy adagot a táljára.
-Rendben van,akkor hát foglaljunk helyet.-sóhajtott Anastasia.