RekusWari - nak🤗 remélem, tetszik

Mindig ugyanott ült, ugyanúgy.
Borzalmas volt végigszenvednem a tanítási napokat úgy, hogy mindenki csúfol. A legrosszabb, nem csak engem, hanem a testvéreimet is. Meg tudtam volna birkózni a helyzettel, hiszen volt időszak, mikor magasról tettem mások véleményére, azonban, mikor húgodat sírva látod hazajönni, kiszívott nyakkal, elborul az agyad.
Miattad történt mindez.
Csakis miattad.
Mert más vagy.
Képtelen voltam leállítani az eseményeket, egyszerűen annyi teher nyomta a vállamat, azt éreztem: nincs tovább. Anyánk helyett tartottam el a családot, apa helyett apja voltam Laurennek és Henrynek. Nem ezt a sorsot érdemelték, viszont így legalább hajt valami, erős elszántságot érzek, hogy törődjek szeretteimmel, kompenzáljam a sok rosszat, mi az én hibámból történt velük. 
Egyik borongós délután, szokásosan, összetörve, lógó orral, megverve lépdelek a házunkat és gimnáziumomat elválasztó parkon keresztül. Gyorsan szedem lábaimat, hátra – hátratekintek, hiszen nem ez lenne az első alkalom, hogy utánam jönnek, s az utcán (is) helybenhagynak.
Ahogy fülembe dugott fülhallgatóm elcsendesül, mert telefonom éppen egy másik számra vált át, egy gyönyörű, angyali hangra leszek figyelmes a távolból. Lenémítom készülékem, oldalamat fúró kíváncsisággal indulok az ének irányába.
Mikor meglátom a gitárját pengető fiút, bekönnyesedik a szemem angyali hangját hallva, gyomrom görcsbe rándul. Ajkamba harapok, hogy elrejtsem mosolyom. Tekintetem végigvezetem kisfiús arcán, édes gödröcskéin, hibátlan bőrén, tengerkék íriszein. Szőke haja oldalra fésülve, ahogy akkordjait pengeti, homlokába hull pár tincse. Gyorsan fürtjei közé túr, ennek köszönhetően össze – vissza meredezik haja. Mikor megérzi magán csodálkozó tekintetem, elpirul, egy szégyenlős mosolyt küld felém.
Két év.
Két teljes év telt el azóta az ominózus séta óta, mikor megláttam őt. Még a nevét sem tudom, alkalmam sem nyílt beszélni vele. Minden egyes nap, iskola után azon megyek haza, padja előtt megállok, egy órácskát hallgatom énekét, majd mikor befejezi, gyorsan eltűnök.
Nem egyszer fordult már elő, hogy tekintetével engem keresett a fokozatosan növekvő hallgatóságában, meg szeretett volna szólítani, de én mindig felszívódtam.
Mert féltem. Mi van, ha téves képzelgéseim vannak a fiúról?
Ha csak az illúzióim szépek?
Néha jobb, ha nem derül fény az igazságra.
A következő nap nagy ívből kerülöm törzshelyét. Már, nem mintha azt akarnám, csupán a kötelesség hív – ha nem intézem el a mosást, bevásárlást, bizony a családom ruha s étel nélkül maradna. Azzal ringatom magam, holnap látom felháborítóan tökéletes arcát, hallom kristálytiszta hangját.
De nem így lett.
Lépteimet megszaporázom, ahogy a barnára festett hatalmas kerítésen belépek a zöldellő parkba. Befordulok a sarkon, a terebélyes bokor mellett, szokásos padjához. Csakhogy elhagyatott.
Nagyot nyelek, vigyorom egy szempillantás alatt lelohad arcomról. Mintha szívemet marokkal szorongatnák, azután megunva a kegyelmes módszert, kések tízezrével szúrnák agyon. Sírhatnékom van, könnyeim egyaránt égetik a szememet, torkomat. Nehezen kapok levegőt, ahogy arra gondolok, mindhiába viseltem el a bántalmazásadagom, ha nem üdülhetek fel a gitáros fiú lényétől.
– Tegnap nem jöttél. – szólal meg mögülem egy rekedtes hang, mire riadtan megugrom, szembe fordulok az illetővel.
A szöszi áll előttem, most tisztán látom, fekete fémből készült ajakkarikát visel, mit nyelvével játékosan lököget.
– Én... izé... – küszködöm a szavakkal tökélye mellett eltörpülve. Gyorsan letörlöm arcom, szipogok.
– Hiányoztál. – biggyeszti száját, majd feljebb húzza fekete pulóverje zipzárját. – Luke Hemmings. – nyújtja kezét, mit megrázván gyomrom görcsbe rándul.
– A... Ashton Hem... vagyis Irwin. – makogom, mire felkuncog.
– Helyes vagy. – mondja tekintetét az enyémbe fúrva. Elpirul. – Van kedved beszélgetni?
– Öhm... igen. Van! – bólogatok hevesen.
Luke széles, magabiztos vigyorra húzza a szája sarkát, összekulcsolja ujjainkat, amitől a hányinger fog el, s egy öreg nyírfa takarásába von.

××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Ha kértek tőlem one shotokat, írjátok meg, légyszi, hogy milyen hangulatú legyen😙