A S H T O N

Az éjszaka közepén, egyik legmeghittebb álmodból arra ébredsz, hogy valami neszel a hátszókertetekben. Kezdetben medvére gondolsz, azután elveted. A belvárosban már mit keresne egy ekkora emlős? Azután jönnek a horrorfilm befolyásoltsága általi képzelgések, miszerint egy kopogószellemmel van dolgod, jobban magadra húzod a takaród.

Kisebb zajok hallatszódnak az ablaküvegről. Ajkaidat összepréseled, s elszánod magad a cselekvésre. Egyetlen kísértet sem fog téged rettegésben tartani!

Remegő kezekkel elhúzod a zárat, és felnyitod az ablakot. Szinte röhejesnek érzed magad, mikor lenézve szemben találod magad a göndörkével.

Dülöngélve áll a házatok mellett, és téged kiszúrván énekelni kezd.

- Baby, baby, baby ohh...

Elfojtasz egy kuncogást, igyekszel rideg tekintettel nézni Ashtonra, és minél inkább észrevétlenül csillapítani szapora szívverésedet.

- Mássz vissza a szomszédba, mielőtt anyádék észre vennének! - figyelmezteted.

- Legalább tudatosítják, milyen muzikális kisfiuk van. - vigyorog, majd ismét rázendít. - Baby, baby, baby ohh...

- Mondd csak, Irwin, te részeg vagy? - támasztod meg az álladat a párkányon könyökölve, a szomszédod lejáratási kísérletét nézve.

- Csak egy icipici... kicsipicikét. - mutatja hüvelyk - és mutatóujja között a távolságot, majd rábandzsít. Megrázza a fejét, ennek az a következménye, hogy csaknem seggre huppan.

- Tulajdonképpen miért jöttél? - most már nem mosolyogsz a fiú szerencsétlenkedését.

- Szerenádot adni... nem egyértelmű? - vihog. - Na, menj arrébb!

Mielőtt megbizonyosodnál róla, Ashton hogy gondolta ezt az egészet, kérdés nélkül ellépsz az ablak mellől, s kereszbefont karokkal vársz. Mikor meglátod a göndör fürtjeit, majd ahogy a párkányon veti át lábait, kis híján felsikoltasz.

- Elment az eszed? - csapkodod hisztérikusan a bicepszét, amíg le nem fogja kezeidet. Szinte hihetetlen, hogy részegen is képes téged leszerelni alig már másodperc alatt.

- Elvetted teljesen. - búgja, miközben vészesen közelít hozzád.

Kócos hajadba túr, s tincseidbe markolva ajkaira von. Lemerevedve engeded, hogy csókoljon, annyira meglepődtél.

- Álmos vagyok. - morogja Ash elválva tőled.

Kőbálvány módjára még mindig egy helyen szobrozol, pedig a fiú lefeküdt, azóta el is aludt az ágyadon. Azt hallod, a nevedet motyogja. Mélyet sóhajtva Ashtonhoz lépsz, bevackolod magad mellé, kisöpröd a haját a szeméből. Mellkasára hajtod fejedet, magatokra húzod a takarót.

- Mhmm... szeretlek, y/n... - motyogja kómásan.

- Én is, Irwin, én is. - és mosolyogva alszol el.