Újabb unalmas nap vette kezdetét. Unottan sétáltam Taehyunggal az oldalamon az iskola felé.

- Nem fura, hogy nincs már ott a kötés az orrodon? - kérdezte.

- Igazából már eléggé megszoktam, de örülök, hogy végre lekerült rólam. Így már piszkálni sem tudnak vele! - mosolyogtam.

- Úgy is megvédtelek volna - lökött játékosan oldalba. - Az ott nem Hyerin? - ráncolta össze a szemöldökeit, ahogy a kapu felé bámult.

- De - néztem én is lányt. - De mit keres itt?

- Szerintem téged - indult el határozottan felénk, amikor észrevett minket.

- Oké, ne legyél feltűnő, csak legyél normális - köszörülte meg a torkát.

- Sziasztok - állt meg velünk szemben. - Azt hiszem Jungkooknál hagytál valamit - vette elő a táskájából a pandát, amit még Jungkooktól kaptam, amikor összejöttünk.

Kérdőn néztem rá, mire ő felnevetett.

- Nyugi, tudom, hogy tőle kaptad, de kicsit sem érdekel. A te játékod, miért van nála? Csak foglalja a helyet, mivel neki úgysem fontos. - mondta lenézően.

Szavai fájtak és rögtön el akartam süllyedni szégyenemben. De hogy hogy csak most vette észre? Több mint egy hónapja már ott van, szóval nem is értem, mit keres most itt. Lefagyva álltam és bámultam magam elé, fel sem fogva a történteket.

- Hahó, itt vagy? - lengette meg arcom előtt a kezét. - Vedd már el ezt a szart. - nyomta a kezembe, majd idegesen a hajába túrt.

- Most már mehetünk? - szólalt meg Taehyung.

- Felőlem - vont vállat. - Csak tudod Jimin, azért mert nem szólók semmit, attól még mindent látok - mondta egy szúrós pillantás kíséretében.

- Szia Hyerin - ragadta meg a karom Taehyung, majd berángatott az épületbe.

- Mi a szar? - akadt ki. - Ez tényleg a te pandád?

- Igen - motyogtam, majd magamhoz szorítottam a plüsst.

- Tedd el, mielőtt valaki még ebbe is beleköt - sóhajtott egyet, én pedig nagy nehezen belegyömöszöltem a táskámba a plüsst. - Hyerin mióta is ilyen?

- Hyerin mindig is ilyen volt, csak nem ismered őt - nyeltem egy hatalmasat, majd a tesi öltöző felé vettük az irányt.

- Na mi van Pinokkió, eltűnt az orrod? - nevetett Minhyuk, ahogy beléptünk a kis terembe.

- Mi lenne, ha legalább most az egyszer befognád? - morogtam.

Alapból nem voltam jó kedvembe, hozzá meg még jobban nem volt kedvem.

- Hogy mit mondtál? - nevetett ismét. - Nem tetszik valami? - ragadta meg a pólómat, majd közelebb húzott magához. - Most mondd, ha mered.

- Hagyjál már békén Minhyuk - löktem arrébb a kezét, majd lepakoltam a táskám a padra.

Remegő kézzel öltöztem át, majd mit sem törődve a többiekkel bementem a terembe. Minhyukot egyszer tényleg meg kellene verni, igazán megérdemelné már.

Szállingózni kezdtek az osztálytársaim, de Taehyungot sehol sem láttam, ezért elindultam vissza az öltözőbe, de meghallottam a hangját. Megtorpantam és minden erőmmel azon voltam, hogy halljam miről van szó.

- Szüksége van rád - mondta Taehyung. - Ugye tudod, hogy neki csak te vagy rajtam kívül? Ha magára hagyod, akkor fogalmam sincs, hogy mi fog történni vele. - mondta mindvégig nyugodt hangon. - Kérlek ígérd meg, hogy sosem hagyod el. És vigyázz rá, mert én nem tudom megvédeni őt. Benned bízik a legjobban. - sóhajtott egy aprót.

- Gyere, menjünk, mert becsöngettek. Majd megbeszéljük ezt máskor. - hallottam meg Jungkook hangját.

Taehyung és Jungkook? Már megint? És tegező viszonyban vannak? Ráeszméltem, hogy el kellene onnan tűnnöm, hiszen ha megtudják, hogy mindent hallottam, abból baj lehet. Visszarohantam a terembe, majd helyet foglaltam a padon, ahol eddig ültem. De vajon kiről beszéltek? Oké, biztos vagyok benne, hogy rólam, de nem értem, hogy miért. Ahogy megpillantottam az említett személyeket, valahogy rossz előérzetem támadt. Lehajtottam a fejem és a szám szélét rágcsáltam.

- Szia Jimin - ült le mellém Jungkook.

- Szia - pillantottam rá félve.

- Minden rendben volt tegnap?

- Igen - hazudtam neki, egy mosoly kíséretében.

- Biztos? - pásztázta az arcom, mire én csak bólintottam egy aprót.

- Óra után kijössz velem? - vette elő a laptopját, mire csak bólintottam egyet.

- Vannak hiányzók? - mosolyodott el, mire akaratlanul az én ajkaimon is mosoly jelent meg.

[...]

- Arra gondoltam, hogy tanítanék neked egy kis önvédelmet - fújta ki a cigi füstöt.

- Önvédelem? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ha mondjuk valaki beléd köt itt suliba, vagy esetleg otthon - pillantott rám, mire értettem a célzást. - Persze nem bokszra, vagy karatéra gondolok, hanem mondjuk arra, hogy ha valaki meg akarja ütni az arcod, akkor hogyan tudod kicsavarni a kezét. - kacsintott.

- Ez egy eléggé jó ötlet - képzeltem el, ahogy éppen Minhyuk ütését védem ki.

- Apud ma dolgozik?

- Hatkor ér haza - válaszoltam.

- Ha gondolod hazavihetlek - fújta ki ismét a füstöt.

Akárhányszor megcsinálja ezt, mindig elcsodálkozom rajta, hogy lehet valaki ennyire szexi, miközben cigizik. Neki még ez is jól áll.

- Benne vagyok - mosolyogtam.

Eldobta a cigi csikket, majd rátaposott egyet és közelebb húzott magához.

- Legyen szép napod - csókolt meg.

- Neked is - mosolyogtam két csók között.

- Na menjünk, mert még át kell öltöznöd, aztán megint furán néznek majd rád, ha késel - nyalta meg száját, mire reflexből én is megnyaltam a sajátomat.

- Jimin, ezt ne csináld - mondta rekedt hangon.

- Mit? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ne nyaldosd a szád, mert ez a gyengém - mondta elhaló hangon.

- Bocsánat - hajtottam le a fejem, de a halvány mosoly ott volt az arcomon.

- Menj máár - csapott a seggemre, mire nevetve kezdtem futni az öltöző felé.

[...]

- Holnap ne felejtsétek el, hogy első órában töri témazáró - mondta unott hangot Mr.Kwon, majd kisétált a teremből.

- Megyünk együtt? - kérdezte Taehyung.

- Hazavisznek - mosolyodtam el, mire az ő arcán is megjelent a mosoly.

- Jól megy - lökött játékosan vállba.

- Rég voltunk már kettesbe, na - jöttem zavarba.

- Hétfőn találkozunk - köszönt el tőlem, majd távozott a teremből.

A parkoló felé indultam, de ahogy hátrafordultam, megpillantottam Minhyukot az egyik oszlopnál. Az a bizonyos deja vu érzés kerített hatalmába, hiszen ezt egyszer már eljátszottuk. Nem értettem, hogy miért jó neki ezt csinálni, de nem is érdekelt.

- Szia Jungkook - köszöntem, miután beültem mellé a kocsiba.

- Szia - mosolyodott el, majd megcsókolt.

- Végre hétvége - indította el a kocsit, majd rutinosan a házunk felé vette az irányt.

- Hyerin otthon lesz holnap?

- Nem. Szóval, ha gondolod nálam aludhatnál. - kacsintott egyet.

- Akkor majd megtaníthatsz az önvédelemre - pillantottam rá, majd kénytelen voltam elnézni onnan, hiszen zavarba jöttem.

- Másra is szívesen megtanítalak.

- Mire? - néztem újra rá.

- Majd megtudod Jimin - paskolta meg a combom.

- Már várom - haraptam be az alsó ajkam.

Miután leparkolt a házunktól pár háznyira, már messziről láttam, hogy valami hever a bejárati ajtó előtt. Egy boríték volt, amin apa neve szerepelt. Kíváncsiságok ismét legyőzött, de jobban jártam volna, ha mégsem bontom ki.

- Jungkook - rémültem meg teljesen.

- Mi az? - vette ki a kezemből a borítékot, majd amikor tudatosult benne, hogy pontosan mit is lát, idegesen összegyűrte az egész borítékot. - Ez most már nagyon nem vicces. - túrt bele idegesen a hajába.