- Kiteszel légyszi itt? - pillantottam Junkookra, aki azonnal lefékezett a kocsival.

- Miért pont itt? - kérdezte.

- Valamit még el kell intéznem.

- Ne menjek veled? - tette kezét a combomra, mire megráztam a fejem.

- Nem kell - mosolyodtam el, majd odahajolt hozzám egy gyors csókra, én pedig már ki is szálltam a kocsiból.

Megvártam amíg elhajt és a legközelebbi virágüzletbe siettem. Vettem egy vörös és egy fehér rózsát, majd elindultam a temető felé. Anya kedvenc virága a rózsa volt, kifejezetten szerette a pirosat és a fehéret. Nagyon rég voltam már kint nála, pedig megígértem neki, hogy többet fogok kijárni hozzá, de egyszerűen túl gyenge vagyok ahhoz, hogy sokszor eljöjjek ide. Plusz apa biztos nagyon kiakadna, ha megtudná, hogy anya sírjánál voltam. Lassú léptekkel sétáltam a sír felé, ami egy cseresznyefa árnyékában helyezkedett el. Leültem a padra, majd anya nevét kezdtem tanulmányozni a síron.

- Szia anya. Kérlek ne haragudj, hogy olyan rég voltam itt nálad, csak annyi minden történt, hogy nem volt időm eljönni hozzád. De most itt vagyok és annyi mindent kell neked mesélnem. - nyeltem egy hatalmasat. Éreztem, hogy könnyeim mardossák a torkom, és bármelyik pillanatban utat törhetnek.

Felálltam, majd a sír két oldalára letettem a két rózsát. Leszedegettem az elszáradt leveket onnan, majd a szám szélét rágcsálva leültem a sír mellé, fejemet pedig ráhajtottam.

- Tudod, azt hiszem szerelmes lettem valakibe. Ő olyan kedves és megértő és nagyon gyengéd. Szerintem te biztosan kedvelnéd őt. Képzeld apával is találkozott már, de szerencsére nem lett baj belőle. Jungkooknak hívják, egyszer majd elhozom hozzád és bemutatlak neki. Remélem nincs ellenedre, hogy fiú. Sötétbarna szemei vannak és nagy izmai. Imádom, amikor összekulcsolja az ujjainkat. A mosolyától pedig mindig jobb kedvem lesz. Annyira bánom, hogy nem ismerhetted meg őt. - rajzoltam köröket az ujjaimmal a sírra.

- Apa pedig egyre rosszabbul van. De nem tudok segíteni neki anya, pedig annyira szeretnék. - folyt végig az első könnycsepp az arcomon. - Olyan rossz őt így látni. Képzeld tegnapelőtt megütött és miatta tört el az orrom, miatta nézek így ki. - zokogtam fel. - Nem fogom sokáig bírni, kezdek rettegni tőle. Ki tudja mikre képes. Annyira félek, hogy komolyabban bántani fog egyszer. Még nem szeretnék meghalni anya. - zokogtam keservesen a sír szélét szorongatva. - Szükségem van rád, de te nem vagy itt velem. Mivel érdemeltem ki ezt? - temettem fejem az alkaromba.

Néhány percig némán zokogtam, majd próbáltam rendbe hozni vonásaim és feltápászkodtam a földről. Leültem a padra, majd megtöröltem a szemeimet és kifújtam az orrom. Nem akartam sírni, de akárhányszor itt vagyok, nem tudom visszafogni magam. A tudat, hogy a számomra legfontosabb ember ott fekszik lent, valami borzasztó. Soha senkinek nem kívánom ezt az érzést, hiszen senki sem érdemi ezt a fajta fájdalmat.

- Szerintem jobb ha megyek, mert apa ki fog akadni, hogy nem időben értem haza. Köszönöm, hogy meghallgattál. Nagyon szeretlek. - töröltem le újonnan kitörő könnycseppjeimet, majd sietősen távoztam a sírtól.

[...]

- Késtél - morogta apa, amint beléptem a bejárati ajtón.

- Sajnálom, csak elaludtam - hazudtam neki.

- Nem történt semmi igaz? - ragadta meg az állam, mire megráztam a fejem.

- Szerencséd - engedett el. - Készíts valami kaját, mert éhen halok - adta a parancsot, amit én szó nélkül teljesítettem.

Hallottam, ahogy nyitódik a konyhaajtó, de nem törődtem vele különösebben, hanem a tojásrántotta elkészítéséhez kerestem edényt. Két erős kezet éreztem meg a derekamnál, amitől ösztönösen lefagytam. Összekulcsolta ujjait a hasamnál, majd apró puszikat adott a tarkómra és a nyakamra.

- Szerintem a kaja még várhat - harapta meg a fülcimpám, amitől legszívesebben ellöktem volna magamtól, de nem mertem semmit sem csinálni ellene. - Szeretsz Jimin? - fordított magával szembe.

- I..igen - dadogtam.

- Akkor bizonyítsd be - simított végig a számon, amitől én megremegtem.

- Hogyan? - suttogtam.

- Van egy-két tippem - ragadta meg a kezem, majd nadrágon keresztül a férfiasságára helyezte azt.

El akartam húzni onnan, de ekkor erősebben nyomta magához a kezemet, én pedig összeszorítottam a szemeimet. Nem akartam látni azt az önelégült vigyort az arcán.

- Úgy is a faszt szereted nem? Akkor meg? - röhögött fel.

- A..apa - dadogtam, és éreztem, hogy az arcom átváltozik vörössé.

- Nem szeretnéd? Akkor csinálhatjuk fordítva is. - ölelt át, majd belemarkolt a seggembe.

- Kérlek ne - suttogtam.

- Miért ne? Neked bármit szabad igaz? Jimin ki vagyok rád éhezve, érted? - tapadt rá a számra.

Egyik kezével összefogta mindkét kezem a hátam mögött, így esélyem sem volt ellenkezni. Nyelvét agresszívan dugta a számba, közben másik kezével még mindig a seggem markolászta. Áttért a nyakam csókolgatására, amiről rögtön a tegnap este jutott eszembe. Jungkook is pontosan ezt csinálta velem, de ő még az is szeretetből tette. Nem úgy, mint apám, aki szimplán azért mert kanos. Szúrást éreztem a nyakam bal oldalán, ekkor tudatosult bennem, hogy ismét kiszívta a nyakam. Egyre nagyobb volt a fájdalom, ezért már az arcomat is eltorzítottam. De nem sírtam. Egyszerűen nem jöttek könnyek. Szerintem anyánál a sírnál már kisírtam magamból mindent. Az övemhez nyúlt, majd egy határozott mozdulattal megszabadított tőle.

Ekkor csörrent meg apa telefonja, ezért egy morgás kíséretében elengedett. Amint kilépett a konyhából azonnal a szobám felé vettem az irányt, majd bezártam magam után az ajtót. Heves szívveréssel toltam oda az egyik kis szekrényem az ajtónak a biztonság kedvében, majd lefeküdtem az ágyra és kezembe vettem a telefonom. Jungkook elérhető volt, ezért úgy döntöttem, hogy ráírok. Valahogy el kellett terelnem a figyelmem.

Én
Szia Jungkook

Jungkook
Ohh Jimin. Szia:D
Még nem is beszéltünk
itt.

Én
Nem baj, hogy írtam?

Jungkook
Dehogy baj. Minden
rendben?

Én
Igazából nem.
Semmi nincs rendben:)

Jungkook
Mi történt???

Én
Csak apa.. de nem tud
bántani. Bezárkóztam
a szobámba!

Jungkook
Bántott?

Én
Nem bántott...

Jungkook
Menjek át? Nem akarom,
hogy bajod essen. Hogy
van az orrod?

Én
Kedves tőled, de nem
kell. Elvagyok egyedül ❤
És minden rendben
van vele. Ha nem érek
hozzá, akkor nem fáj..

Jungkook
Akkor is féltelek
Jimin!!

Én
Hyerin mikor ér haza?

Jungkook
Holnap

Én
Akkor szerintem jobb,
ha majd csak hétfőn
találkozunk

Jungkook
Ahogy szeretnéd
Jimin...

Én
Te mire szoktál gondolni,
ha meg akarsz nyugodni
és ki akarsz zárni mindent?

Jungkook
Rád

Én
Rám?

Jungkook
A mosolyodra általában.
Vagy arra, amikor
megcsókolsz. Attól jó
kedvem szokott lenni.

Én
Én is arra gondolok és
azt hiszem jobb kedvem
lett

Jungkook
Ennek örülök ❤❤

Én
Mit szeretsz bennem a
legjobban?

Jungkook
Huhh, ez nehéz kérdés.
Mindent szeretek benned
Jimin. De talán a
legjobban azt, hogy
őszinte vagy és meg lehet
bízni benned teljes
mértékben.

Én
Ez igazán jól esett

Jungkook
Meg, hogy kurva jól
nézel ki és szeretem
a formás seggeid:D

Én
Eddig tök romantikus
voltál, de most
elrontottad😂😂

Jungkook
Sajnálom, én csak
az igazságot mondom..
És te bennem?

Én
Hogy melletted
biztonságban érzem
magam. És nagyon
szeretem az őszinte mosolyod.
És ha már itt tartunk, akkor
szeretem, hogy ennyire izmos
vagy!

Jungkook
Tudom, hogy izmos
vagyok:D

Én
Megyek.. kiosonok valahogy
a konyhába, mert éhen
halok. Ma még nem ettem
semmit

Jungkook
Vigyázz magadra!
Majd írj ha visszaértél!

Én
Írok:)❤

Jungkook
❤❤❤❤

Sziasztok!
Nos említettem már régebben, hogy eléggé érzékeny lelkű vagyok és azt is mondtam, hogy volt rész, amelynek írása közben elsírtam magam. Ez volt az egyik azok a bizonyos részek közül. Igazából eléggé bele tudnom élni magam a történet írásába, ezért akárhányszor Jimin anyja megemlítődik, elérzékenyülök. Ez pedig egy kifejezetten szomorú rész lett (mármint az eleje biztosan), plusz van benne Jikook és Jiminxapja is. Igazából csak ennyit szerettem volna. Mindjárt téli szünet, amit annyira várok, hogy elmondani nem tudom már. Kitartást ehhez a pár naphoz és köszönöm, hogy olvassátok a blogom. További szép délutánt mindenkinek! ❤❤