- Kinél aludtál tegnap este? - kiabálta torka szakadtából.

- M..mi? - dadogtam. - Én otthon aludtam.

- Hazudsz? Ott vártalak egész este és gecire nem voltál otthon Jimin. - ragadta meg a hajam, majd közelebb húzott magához. - Megint Jungkookal voltál igaz? Megbaszott legalább? - köpte a szavakat, én pedig kezdtem egyre homályosabban látni mindent, ugyanis könnybe lábadtak a szemeim.

- N..nem, apa, engedj el, ez nagyon fáj - zokogtam fel, mire meglökte a fejem, így az üvegnek csapódott, akárcsak múltkor.

- Majd megmutatom én neked, hogy milyen az, amikor nagyon fáj valami - morogta, majd beindította a kocsit és elindultunk haza.

Egész úton sírtam, bele sem mertem gondolni, hogy miket fog velem otthon csinálni. Remegtem a félelemtől, és azon járt az eszem, hogy vajon túl élem-e. Alkohol szag terjengett az egész kocsiban, szóval még józannak sem volt mondható. Amikor leparkolt a ház előtt, erőm sem volt kikelni a kocsiból, amit ő is észrevett. Megragadta a felkaromat, és úgy rángatott be a házba, majd egy határozott mozdulattal ellökött, én pedig a földre zuhantam.

- Szóval azt mondod, hogy fájt az előbbi igaz? - lépett közelebb hozzám és egy hatalmasat rúgott a bordáimhoz. - Na, ez fáj? - guggolt le hozzám.

- A..apa, kérlek hagyd abba - zokogtam, és az előbb megrúgott helyet szorongattam.

- Tudod nekem mennyire fáj, amikor hazudsz nekem? Hát ennyire! - fogta meg a nyakam és fojtogatni kezdett.

Hiába kapálóztam, rugdostam, csíptem, még csak meg se rezzent, viszont éreztem, hogy körülöttem egyre sötétebb minden. Mielőtt végleges feketeség vett volna körül elengedte a nyakam, és felkelt mellőlem.

- Kérsz sört? Biztos jót tenne neked. - sétált be a konyhába, hangja halál nyugodt volt.

Pár percig még nehezen kaptam levegőt, de utána viszonylag rendeztem légzésem. Még mindig a földön feküdtem, ami őt egyáltalán nem zavarta. Kijött két üveg sörrel a kezében a konyhából. Nem szóltam semmit, csak őt figyeltem. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került haza tegnap este.

- Tessék fiam! - emelte ki a második szót, mire remegő kézzel elvettem tőle az üveget.

- Igyunk Jungkookra - mosolyodott el, majd összeütötte a két üveg tetejét és egy hatalmas kortyot ivott belőle.

[...]

- Figyelj Jimin! Szerintem nagyon gyönyörű fiú vagy. Nem csodálom, hogy Jungkook beléd szeretett. De te az enyém vagy, szóval mondd el szépen, hogy miket csinált veled az a faszfej. - simított végig az arcomon, fejét pedig hátrahajtotta a kanapén. Miután megitta a saját sörét, kérte, hogy üljünk át a kanapéra, mert az kényelmesebb, mint a föld.

- Nem..nem csinált semm..semmit - dadogtam, mire fejemet a falnak ütötte.

- Nem akartam ehhez a módszerhez folyamodni, de muszáj lesz! - kiabált le, majd egy határozott mozdulattal lelökött a kanapéról.

A fejem a jéghideg parkettának vágódott, egy pillanatra még sípolni is kezdett, de esélyem sem volt bármire is gondolni, hiszen a következő pillanatban, összefogta két kezem a fejem felett az egyik kezével, és ráült a derekamra. Ez meg mit csinál?

- Na Jimin - nyúlt a másik kezével az állam alá. - Ezt csinálta veled Jungkook? - simított végig az arcomon, majd megragadta az állam és kényszerítette, hogy rá nézzek.

- Nem - suttogtam, egész testem remegett, könnyeim folyamatosan folytak, de nem tudtam mit csinálni apám ellen.

- Nem? Akkor még is mi a faszt csinált veled? - szorította meg a kezeimet, mire hangosan felzokogtam.

- Ezt csinálta? - kezdte puszilgatni a nyakamat, ahol ott voltak a szorítás nyomok, amik miatta vannak ott.

- Állj... - nyöszörögtem, mivel egyre jobban kimerített az ellenállás.

- És ezt csinálta? - hajolt rá a számra, én pedig a létező összes módon próbáltam ellenállni neki, de esélyem sem volt ellene.

- Nem csinált semmit apa - zokogtam tovább, de őt ez hidegen hagyta.

- Miért hazudsz Jimin? Eddig mindig olyan jó volt a kapcsolatunk. Azt akarod, hogy beszéljek én vele? - szállt le végre rólam, én pedig iszonyatosan megkönnyebbültem.

- Apa... ő csak az osztályfőnököm. Van barátnője több mint négy éve. Nekem csak te vagy. - mondtam, amit hallani akart, viszont egyáltalán nem ezt gondoltam.

- Igazán? - mosolyodott el, mire egy aprót bólintottam. - Hiszek neked fiam. De kérlek ha legközelebb nem alszol itthon, akkor szólj nekem. Apád egész éjszaka várt rád.

- Sajnálom apa - ültem fel.

- Menj fürödni, addig kimegyek, cigizek egyet - sóhajtott, majd el is tűnt.

[...]

- Nem fog beszélni Jungkookkal. Azt csak azért mondta, hogy megfélemlítsen. - próbált biztatni, de nem nagyon segített.

- Azért majd szólj, ha látod apát egy pisztollyal a kezében Jungkook felé rohanni - nevettem fel saját viccemen, mire Taehyung is csatlakozott hozzám.

Ahogy beértünk az osztályba, Jungkookot pillantottam meg, ahogy a tanári asztalon ül. Némán a helyemre mentem, majd kíváncsian figyeltem, hogy mit is akar pontosan.

- Már mindenki itt van, igaz? - nézett körbe az osztályban, majd miután nem kapott választ, vállat vont, és belekezdett mondandójába. - Ugye jövő héten őszi szünet, én pedig arra gondoltam, hogy meghívnám az osztályt magamhoz egy vacsorára. Nektek nem kell semmit hoznotok, csak magatokat. Mit szóltok hozzá?

- Köszönjük szépen - mondták egyszerre az első sorban ülő lányok, majd suttogni kezdtek valamiről.

- Addig még úgy is találkozunk, csak gondoltam szólok nektek, hogy egyeztessünk valamilyen dátumot. Én a szerdára gondoltam, hiszen akkor leszek otthon. Esetleg van valaki előre tudja, hogy nem ér rá?

- Én nyaralni leszek - tette fel a kezét Dahyun.

- Én aznap este érkezek haza, szóval nekem sem jó - biggyesztette le az ajkait Yuna.

- Most viszont megyek, mert becsöngettek. Majd értekezünk. Sziasztok! - sietett ki a teremből, majd már jött is be a töri tanár.

[...]

- Mi történt a nyakaddal? - suttogta Jungkook, amikor tesin segítettem neki kivinni a röpihálót a szertárból.

- Semmiség - suttogtam én is, nehogy meghallja valaki.

- Apukád volt? - állt meg egy pillanatra és rám pillantott.

- Jungkook... ne nézz így rám. Ne sajnálj. - nyeltem egy hatalmasat. Látszott a szemeiben a sajnálat, amit annyira, de annyira utáltam.

- Nem tudok nem így rád nézni, ha ezeket látom a nyakadon - harapdálta a szája szélét.

- Kérlek - suttogtam, mire bólintott egyet és tovább indult a terem felé.

Egész órán éreztem magamon az égető pillantását, és nagyon próbáltam nem rá figyelni, de ez nagyon nehezen ment. Egyszer fejen is talált a labda, mert pont Jungkookot bámultam, és későn vettem észre, hogy jön felém. Persze nevettem meg minden, de nem éreztem magam túl jól. Óra végén muszáj volt leülnöm a padra, mert egy pillanatra megszédültem. Jungkook és Taehyung odarohant hozzám, ekkor már a többiek nem voltak a teremben.

- Jimin, minden rendben van? - guggoltak le mellém mindketten.

- Igen, csak kissé megszédültem - motyogtam mély levegőket véve.

- Nem lenne jobb, ha haza mennél? - kérdezte tőlem Taehyung, mire rögtön megráztam a fejem.

- Jól vagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd megpróbáltam felállni a padról.