Yama szemszöge:

Már eltelt két nap, de Sofia még mindig nem kelt fel. Kezdek aggódni miatta. Bár mondjuk nem is értem miért aggódok egy arkangyal miatt? Azért vettem meg, hogy a kiskedvencem legyen. Bár ebből kiindulva...a gazdák folyamatosan féltik az állataikat, nem? Amióta az orvos ellátta, azóta én kötözőm át a vállát. Adtam rá egy bőpólót, mert hát azért még se egy bugyi legyen rajta. Még is csak férfiból vagyok.

Amíg ezen gondolkodtam Sofia elkezdett nyöszörögni és fájdalmas tekintettel fordította a fejét jobbra-balra. Rátettem a kézfejem a homlokára és tiszta forró volt a feje. Szó szerint égetett. Mondjuk ez nála a ''normális'', mivel alapból magasabb a testhője a repülés végett. Kiszaladtam a fürdőszobába és engedtem egy kis lavórba hideg vizet és fogtam mellé egy rongyot is. A lavórt leraktam az éjjeliszekrényre és belemártottam a rongyot, majd kicsavartam. Leültem az ágyszélére Sofia mellé és elkezdtem lemosni a homlokáról az izzadságot. Ezután kiöblítettem a hidegvízben a rongyot és ráraktam a fejére. Pár perc múlva zihálása abba maradt és nyugodtabban vette a levegőt. Az arca is nyugodtra váltott.

Fél óráig csak néztem az arcát és folyamatosan cserélgettem a rongyot a fején, amikor megrándult a szemhéja és szép lassan kinyitotta a szemét. Maga elé nézett és utána rám pillantott. Imádtam a barna szemeit, egyszerűen elvesztem bennük.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte tőlem nyögve-nyelős hangon.
-Mire célzol?
-Arra,...hogy miért vigyázol rám?-na ezzel megfogott. Magam sem tudtam, hogy miért.
-Honnan veszed, hogy nem csak most jöttem ide?
-Két okból. 1. Ez a te szobád.-nézett körbe-És 2. Éreztem mindvégig a jelenléted.

Erre már nem tudtam mit válaszolni.
-Inkább köszönd meg, hogy levettem a nyakörvet. Ha rajtad maradt volna akkor nem tudtad volna meggyógyítani magad. Jut eszembe...vissza is teszem.-nem ellenkezett, mivel nem is volt szinte semmi ereje. Beszélni is alig tudott. Ráparancsoltam, hogy ''Aludj'' és nem sokra rá már aludt is. Nyomtam egy puszit a homlokára és kimentem a szobámból egyenesen a könyvtárba. Keresek egy olyan rúnát ami gátolja az erejét, de a regenerációját azt haddja.

Egy óra keresgélés után találtam is egyet ami pont megfelelt. Nem is kell hozzá sok minden. Csak is a saját vérem. A könyv azt írja, ha rárajzolom a rúnát Sofia szívéhez a saját véremmel, akkor tulajdonképpen úgy szabom az erejét ahogy én akarom. Ha mondjuk azt akarom, hogy a gyógyítás funkciója működjön akkor az fog vagy, ha a gondolatolvasás vagy bármi más. Eltávolítani pedig csak én tudom. Fogtam a könyvet és vissza teleportáltam a szobámba.

Sofia még aludt, szóval itt a lehetőségem, feltéve, ha nem akarja kék és zöld foltokkal végezni, mint amikor először raktam fel a nyakörvet. Felhúztam a nyakáig a pólót és próbáltam nem a melleire gondolni. Előszedtem egy tőrt és meg vágtam vele a bal alkarom. Jobb mutatóujjammal odanyúltam a sebhez és bevéreztem vele az ujjam hegyét, majd elkezdtem felrajzolni a rúnát. Bonyolult, de nem kivitelezhetetlen.

Mikor végeztem az pirosan fel izzott és eltűnt Sofia mellkasáról. Visszahajtottam a pólót és leszedtem a nyakörvet. Így már csak azt kellett tennem, hogy felétartsam a kezem és arra gondolok, hogy csak öngyógyítást használhat. A póló alól piros fény jött, de hamar el is tűnt. Átmentem az ágy  másik oldalára és befeküdtem az angyalom mellé. Óvatosan a baloldalára fordítottam és így az arca majdnem a mellkasommal egyvonalba volt. Balkezemmel magamhoz szorítottam mint egy plüsst és így aludtunk.