Álmomban megint átéltem ugyan azt, amit a szárnyam levágásakor. Rettenetesen rossz érzés volt ezt újra átélni. Ahogy a tőr átvágja a szárnyam ízületeit. Zihálva keltem fel és sajgott a hátam. Éreztem, hogy sírhattam is, mert ki vannak száradva a szemeim. Oldalra pillantottam és láttam, hogy Yama még mindig alszik. Elkezdtem körbe nézni a szobába, hátha találok valami fegyvert. ''De jó is lenne most a kardom...kár, hogy elvették.'' Az ággyal szemben volt egy íróasztal. Nem volt messze úgy három vagy négy méterre volt. Az íróasztalon megláttam egy papírvágókést. Elkezdtem kimászni az ágyból minél óvatosabban, de ekkor egy kéz fonódott a csuklómra és jó erősen megszorította azt.

-Merem remélni, hogy csak a mosdóba akarsz menni.-hallom meg Yama álmos hangját.
-Igen persze csak oda akartam menni.-hazudtam...de meg is bántam.
-Tudod... láttam, hogy az íróasztalt pásztázod. Én nem szeretem a hazugságokat és ez nem is megengedett.-újra átjárt az áram. Pont úgy mint a cellámban. Borzasztó érzés. Szinte az ájulásig sokkol vele.- Miért kell neked ilyen makacsnak lenned.-sóhajt fel, de a hangján lehet hallani, hogy jót szórakozik rajtam.

-Neked meg miért kell seggfejnek lenned?-kérdeztem vissza, amin csak kacagott egyet.
-Hogy beszélsz te a Gazdáddal?-mondja egy groteszk mosoly kíséretében.
-Úgy, hogy én nem vagyok egy állat akinek gazda kellene.
-Ohh...ha csak ennyi kell, hogy a Gazdád lehessek akkor...-fogja magát és felül az ágyon, majd a mellette lévő éjjeliszekrényhez hajol. Kihúz egy fiókot, majd kotorászik benne valami után.-Áh...meg is van.-mutat fel egy medált, amin egy farkas szimbólum található.-Ezt neked készítettem.-nyúl felém, de én nem hagyom magam. Csak mindig az a baj, hogy ő sokkal erősebb nálam. ''Basszus ez így nagyon fusztráló, hogy ilyen gyenge vagyok.''

Mikor végre sikerült elkapnia a nyakörvem, rácsatolta a medált, majd hozzá érintette az ujját és abban a pillanatban a medál pirosan izzani kezdett. Hirtelen fájdalom hasított át az egész testem. Olyan érzésem volt, mintha a csontjaim törnének el. A kínzásomtól eltérően itt ordítottam mint a sakál. Addig fészkelődtem mígnem le nem estem az ágyról. Perpillanat nem érdekelt, mert az a fájdalom ami a  testemet járta át az nagyobb volt. Nem bírtam ki elájultam.

°•○●○•°

Mikor magamhoz tértem az ágyon feküdtem a...a...MANCSAIMON?!? Végignéztem magamon. Én teljesen átváltoztam egy farkassá. Csak annyi különbséggel, hogy van szárnyam, de sajnos csak a jobb oldalom, ami eddig is megvolt.

-Látom felkeltél.-fordultam Yama felé egy vicsorítással.-Naa ne kapd fel úgy a vizet így is szép vagy! Gyönyörű az éjfekete bundád azokkal a fehér foltokkal. Meg a kék szemed. Ahj...
-Mi az, hogy ne kapjam fel a vizet?! Bakker egy kibaszott farkas lettem a te jóvoltodból és még te mondod nekem azt, hogy nyugodjak meg? Egy okot mondj, hogy ne esek neki a torkodnak!
-Egy, nem engedném meg és kettő, ha én meghalok akkor te így maradsz örökre.-mondja lenézően-Így legalább van egy fix pontom, hogy nem tudsz megölni.-mondta játékosan és rántott egyet vállain.
-De abban nem gátol meg, hogy ne tépjem ki a karodat.-rugaszkodtam el az ágyról, de ő simán kikerült. Majd mikor újra támadtam volna mellém került és megfogta mind 2 fülem és meghúzta így, hogy ne tépje ki elkezdtem hátrálni, de ő kirugta a hátsó lábaimat és seggre estem.

-Ne ugrándozz, mert még bajod lehet belőle. Na gyere megyünk enni.-ezzel felcsatolta a pórázt és elindult kifelé...