💮10.rész💮
"Ezzel elköszöntünk egymástól. Nem is sejtettem, hogy itt fogunk véglegesen elbúcsúzni..."
Miután Lizzy kilépett az ajtón én egyedül maradtam. Elgondolkodtam azon, hogy mostanában eléggé sokat vagyok egyedül. Hiányoznak a testvéreim. Lehet elszökök Chris-től és elmegyek Luciferhez. Remélem tud majd segíteni. Amíg ezeken gondolkoztam félálomba merültem. Ekkor hallottam valami motoszkálást az ajtóm előtt. Ezután valaki benyitott. Tovább színleltem, hogy alszom hátha elmegy.
-Igazad volt. Tényleg ő az.-hallottam meg egy ismerős hangot, de akkor leesett, hogy ő nem más mint...
-Akkor elviszed Yama?-kérdezte tőle Chris.
-Még szép! Jó kis háziállat lesz belőle.-nekem itt telt be a pohár.
Fogtam magam és sebeimmel nem törődve nekirontottam a két férfinak. A sebeim természetesen jobban felszakadtak. Nagy fájdalom járt át, de dühöm erősebb volt. Chris-t arcon vágtam ököllel, ezért a mögötte lévő falnak csapódott. Megidéztem a kardomat és rátámadtam Yama-ra.
A meglepetés ereje az én oldalamon volt, ezért sikeresen ejtettem egy mély vágást a hasán, de nem sikerült halálosra, mivel egyből seb szinte azonnal eltűnt. Sajnos Yama is észbe kapott, ezért megragadta a kardot tartó kezemet és kicsavarta belőle a kardom. A másik kezemmel alányúltam és elkaptam, majd Yama felé szúrtam. Kikerülte és ő is előrántotta a kardját.
Most leginkább csak hárítottam, mivel kezdett elmenni az adrenalin hatása, ezért a hátamból származó fájdalmat egyre jobban éreztem. Egyre gyengültem, míg nem Chris elkapta mindkettő karomat, kicsavarta a kardot a kezemből és a két kezem a hátam mögé szorította.
-Nocsak-nocsak, hát van benned kurázsi az biztos.-mondta gúnyosan- Biztos jó gladiátor lennél, de te az én kis házikedvencem leszel.- mondta egy ördögi grimasszal megspékelve.- Mennyivel tartozom Chris?
-Csak egy szíveséget kérek majd később.
-Rendben, hát akkor gyere a Gazdihoz.-nyúlt felém Yama, mire megharaptam a kezét- Ch... látom még idomításra szorulsz.- mögém lépve belerúgott a térdhajlatomba, ezért térdre estem.
A hajamba markolt és hátra rántotta a fejem. Eközben Chris az ajtóhoz sétált. Yama letérdelt mögém és a nyakamra hajolt. Elkezdte csókolgatni. Kirázott tőle a hideg...persze nem azért mert jól esett, hanem pont ellenkezőleg. Undorodom tőle. A kezem a hasával egy vonalban volt, ezért szépen belenyúltam a sebébe. Felordított, majd elkezdtem diadalittasan vigyorogni. Erre ő csak felpofozott és a padlóra estem. Remek a fejbőröm megint felszakadt.
-Te kis kurva! Ha már velem leszel akkor ezt még megemlegeted!-felrántott a hajamnál fogva és a nyakamra tett egy nyakörvet, a kezeimet hátra bilincselte. A vállára dobott és elindult velem kifele.
-Engedj el te paraszt!
-Naa, ejnye nem beszélünk csúnyán.- mondta majd rácsapott a fenekemre. Ezt én egy arcon rúgással díjaztam.-Megmondtam ha hazaérünk kapsz te még!
Yama és Chris elköszönt egymástól, én pedig alig voltam magamnál a vérveszteség miatt. Yama ''haza'' teleportált és betett egy cellába. Ott hagyott egyedül, de nem sokáig visszajött egy vagy kettő géz tekercsel meg valami kenőccsel. Leápolt majd a falhoz láncolta a végtagjaimat és a nyakamat is. Szerencsémre nem kell állnom, ezért lefeküdtem a földre és elnyomott az álom...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro