Dr. Morris a tartott egy perc csendet, mielőtt a következő fontos kérdésre tért volna. Tyler türelmesen várta, hisz úgysem tehetett semmit.

- Mi van Jennaval, Tyler? - végre feltette. Tyler arca erre egy kicsit másabb érzelmet kezdett sugározni a nő felé.

- Semmi. Ő még nem ment el, most próbál itt lenni, hosszú idő óta először végre ezt meg is teheti. Olyan, mintha mindig is erre vágyott volna, ami különös - mesélte a fiú, míg a szőke lányra gondolt.

- És mit gondolsz miért van ez? Miért vagy most már képes jobban engedni ezt neki? - folytatta kérdéseit Dr. Morris. Tyler visszafogott egy értetlen pillantást, mert közben rájött, hogy ez nem biztos, hogy mindenkinek olyan egyértelmű. Nagy levegőt, vett egy könnyed válaszhoz.

- Ez nagyon egyszerű, mert a vörös szemű már nincs itt, már nem bánthatja őt. - A fiú szájának sarkában egy apró mosoly jelent meg erre a kijelentésre. Végre kimondhatta ezt. A doktor bólintott, de még mindig nem tűnt elragadtatottnak, valami nem stimmelt és ez zavarta Tylert. Türelmesen várt, míg a nő lefirkált pár betűt.

- Tyler szeretném, ha megint elmesélnéd nekem az erdőben történteket, azt az éjszakát - vette le gondterhelten a szemüvegét a szőke nő. Tyler összevonta a szemöldökét.

- De már elmeséltem. Már legalább háromszor elmeséltem és le is írtam. Nem értem - értetlenkedett a fiú. Dr. Morris sóhajtott egy kissé szomorkásat. Tyler arcizmai erre megremegtek.

- Igen, igen. De emlékszel még mint mondtam azokra - magyarázott tovább türelmesen és keresztbe tette harisnyával borított, vékony lábait. 

Ne, ne, ne, ne. Tyler nem emlékezett, vagyis nem jól, nem az igazságra emlékezett. De ebből tudta, hogy nem szabadott arra emlékeznie. Makacsan megrázta a fejét és ezzel egy időben össze is szorította a fogait. Már el mosta azokat, nem lehet megint felidézni, nem teheti ezt. Nincs hozzá joga, ezek csak az ő hamis emlékei, senki más nem szólhat bele. Ezek okkal születtek, okkal lettek megmásítva.

- Tudtam, hogy minden alkalommal kizárod, semmi gond. Szépen lassan haladunk és majd egyszer meg fog törni a jég.

Tyler úgy érezte könnyek mardossák szemeit.

- Azok nem voltak igazak Tyler, az a történet, nem így ment végbe.

Nem, ez nem így van. 

- Hazugság! Maga hazudik! - vágta rá ingerülten Tyler.

xxx

Tyler megérezte a másik nyugtató kezét a vállán, de nem reagált. Csak arra tudott koncentrálni, hogy szüksége van a gyógyszereire, be kell őket vennie, képtelen volt másra gondolni. A lány sóhajtott egyet és közelebb húzódott az ágy szélén barátjához. Tyler úgy érezte néha, hogy Jenna mindent tud, a fejébe lát és olvas a gondolatiban, ami egyszerre ijesztette meg és nyugtatta le. Mert ilyenkor úgy érezhette, hogy nem csak neki kell azokat a súlyos gondolatokat cipelnie. A két fiatal nem szólt semmit egy kis ideig, aztán Jenna arca hirtelen kivirágzott, ennek pedig egy ötlet volt az oka. A lány felpattant az ágyról és kiviharzott az ajtón, Tyler csak tanácstalanul figyelte. Jenna, sok időt töltött a Josehp házban, így mindennek tudta hol a helye. A nappali egyik szekrényének tetejéről lehalászott egy nagyobb, faragott ládát. Mosolyogva fújta le róla a port és visszaérve a szürke kis szobába a földre ült, a tárgyat pedig maga elé helyzete. Kipattintotta a zártat és barátjára nézett. Megpaskolta maga előtt a földet, kedvesen mosolyogva.

- Na gyere, ülj ide Ty! - biztatta a fiút Jenna. Tyler megrázta a fejét.

- Nem hiszem, hogy én képes lennék rá - makacskodott.

- Tudom, hogy az vagy. Bízz bennem! - nyitotta fel a ládika fedelét így megmutatta magát a tartalma. Sok-sok kép kapott benne helyet, régi emlékek. Tyler bizonytalanul bólintott és az ágyról a sötét, fa padlóra ereszkedett. Törökülésben figyelte tovább a lány mozdulatait. Jenna felemelt egy képet és Tyler felé nyújtotta.

- Nagyon sajnálom, hogy még nem csináltam ezt. Nagyon sajnálom, hogy soha nem beszélgettem veled anyukádról. Tudom, hogy szükséged lett volna rá - fancsalodott el a szőke lány és bűnbánóan fordult vissza a dobozhoz. 

- Te is csak egy gyerek voltál, nem a te dolgod lett volna Jenna. - Tyler szíve keserveset dobbant, amikor meglátta a két alakot a képen. Olyan boldogak voltak, nem tudták még mi vár rájuk. A szülei mosolyogtak vissza rá, olyan felhőtlenek voltak. Tylernek hiányoztak ezek az arcok. Néha úgy érezte édesanyjával nem csak magát, de édesapját is elvesztette. Valami sötét helyen érezte önmagát, talán oda vesznek el a jó dolgok. A színtelenség bekebelezi őket.

- Milyen volt ő? - nyújtott egy újabb kis képet Tyler felé. A fiú elmosolyodott, anyukája kezei közt volt még apró gyerekként.

- Mindig a dolgok legjobb oldalát nézte és abba tudott kapaszkodni. Én sosem leszek ilyen - simított végig a képen nosztalgikusan, de mégis érezte azt a fájó űrt a mellkasában, az sosem szűnt meg lüktetni.

- Gyönyörű volt - mosolygott Jenna és Tyler felé nyújtott még egy képet.

- De csak ennyi idő jutott neki. Rohadt igazságtalan az egész élet - törölt le erőszakosan egy kikívánkozó, fájó könnycseppet.

- Hiányzik - suttogta maga elé Tyler és a képen szereplő nő kedves arcát figyelte. Már alig emlékezett rá, milyen volt a kemó előtt. Tisztában volt vele, hogy ha itt lett volna neki, nem lenne őrült, akkor nem lenne teljesen elveszve. Minden más lehetett volna, nem lenne ilyen mocskos az élete, ő segíthetett volna. 

Tyler kizökkent a csendre, ami a láda túlfeléről érkezett. Összevont szemöldökökkel pillantott Jennara, egy képet figyelt, de nem szólt és nem is nyújtotta felé, majd mikor észrevette barátja firtató tekintetét rémülten pillantott fel és rászorított a kis tárgyra. Tyler kinyújtotta a kezét, de Jenna makacs volt. 

- Jenna, mi van rajta? - kérdezte még mindig kinyújtott karral. A lány megrázta a fejét, nem tehette. Megtiltották.

- Jenna, add ide! - szólt a lányra és a keze után kapott, de Jenna hátrébb húzódott.

- Nem lehet Ty, nem szabad - tiltakozott tovább. Nagyon megbánta akkor, hogy elővette a ládát, de ki gondolt volna, hogy ez lesz.

- Ki tiltotta meg neked? - kérdezte értetlenül a fiú és négykézlábra állt, hogy elérhesse. Jenna habozott, nem tudta, hogy szabad-e erre válaszolnia. De úgy gondolta, hogyha Tyler tudja ki mondta, akkor nem akarja majd megnézni.

- Dr. Morris. Dr. Morris mondta - válaszolt, mire Tyler szemei elsötétültek és végre kikapta Jenna kezéből a képet. 

- É-Én sajnálom - rázta a fejét rémülten a szőke lány, nem tudta mi fog következni. Tyler egész lénye megremegett, mikor meglátta. Arca eltorzult és ajkai is elnyíltak, tüdeje összeszorult, könnyei ismét kaparták a torkát.

Nem lehet, nem lehet.

- Ty - szólította meg Jenna. De a fiú már rég kizárta őt, hirtelen kezdett köhögni. Ujjai közül kiesett a kis lap és így az ágy alá csúszott. Tyler megszédülve lökte állásba magát és sietett a mosdó felé, néha meg kellett kapaszkodnia, mire eljutott odáig. Magára zárta az ajtót és azonnal a WC csésze mellé térdelt, hogy kiadhassa magából azt az érzést. A gyomra, mindent kiengedett. Könnyesen és köhögve kezdett azonnal feltámaszkodni és a mosdó feletti kis szekrényben kutakodni remegő kezeivel. Meg is találta, amit keresett és a dobozzal markában dőlt a ideg csempés falnak.

- Tyler! - dörömbölt Jenna az ajtón.

- Kérlek, csak menj el Jenna! - kiáltott rá a fiú, elég határozottan ahhoz, hogy a lány elhallgasson, majd később el is hagyja az épületet. Tyler kipattintotta a doboz tetejét. 

"Ty, nem csináld! Tudod, hogy nem lesz jó vége" - mintha Josh hangján szólalt volna meg a józanabbik énje, de már késő volt. Tyler mályva ajkaihoz emelte a sárga tárgyat és az összes vörös pirula a nyelvén landolt, alig fértek el szájában. Sietve nyitotta meg a csapott és markába eresztett vizet itta ki, hogy az segítsen lenyelni. Majd ismét kicsapta a szekrény ajtaját és kékek után kutatott, melyeket rövidesen meg is talált. 

Nem lehet, ez hazugság.

Tyler apja fél órával később ért haza és talált rá fiára. Tyler a kádban feküdt, teljesen eszméletlenül, ajkai közül vörös vér csepegett, mely fehér habbal keveredett. A földön elgurult kis gyógyszerek és üres dobozok hevertek. Tyler túladagolta a gyógyszert.

Csak vissza akart jutni a maga igazságába.

Hey! Remélem elnyerte ez a rész a tetszéseteket. :) És nagyon szeretném megköszönni nektek a támogatásotokat ismét, mivel most már meg lett az 1K-s megtekintése a könyvnek, ami elég nagy szám. Szóval most ünneplés van. :D Ezen alkalomból pedig szeretnék ajánlani egy könyvet itt, menjetek és ostromozzátok meg azt is, mert megérdemli.

(Én tudom, hogy itt mindenki egy  nagy 'emo' (akárcsak én XD) - szóval tessék olvasni egy kis Frerardot is.)

Menjetek és voteoljátok szét FakeEmoQueen
The Unknown Killer c. könyvét, mert nagyon is megérdemli. Még csak négy részes, de már most nagyon jól van megírva az egész. A sztorit megtaláljátok a 'Ship' olvasólistámban is. Ne hagyjuk veszni ezeket a fantasztikus könyveket itt a szennyek közt wattin.

Nem sokára pedig újabb résszel jövök hozzátok, de addig is:

Stay alive! ||-//