Végül elmentem Sho-val... Jobban jártam volna, ha otthon maradok a seggemen és el is felejtem a buta képzelgéseim... Inkább a meg érzéseim, ugyanis Sakura tényleg ott volt Kei-nél. Sokat nem hallottam a beszélgetésből vagy nem tudom miből épp csak a lényeget, viszont, mikor folytatták volna Sho elhúzott az ajtó elől, amire rátapadtam és inkább hazavitt, valamint egész este próbálta csillapítani az ön- és/vagy mások bántalmazási hajlamaimat telefonon támogatva.

Az ígéretét betartva tényleg értem jött reggel a szőke fiú, hogy eldobjon a suliba és nem is tudom, hogy felindulásból vagy miből, de a nyakába borulva megöleltem.Hirtelen olyan érzés volt, mintha a legjobb barátom lenne. Chise-nek, Hana-nak és Arisa-nak semmit sem mondtam ebből az egészből.Van egy olyan érzésem, hogy már vagy én vagy Kei vagy egyikünk sem élne.Hát igen...Apropó Kei... Ma suliba sem tolta be azt a seggarcát, így reggel, amikor Sho felajánlotta, hogy délután is eljön értem visszautasítottam, mert Kei-hez mentem.Egy rövidke kis üzenetet küldtem neki a lépcsőháza elől.

"Kitudnál egy kicsit jönni a ház elé?"

A képernyőmön egyből Kei ugrott fel. Hívott... Így felvettem.

-Szia. Minek menjek le?

-Csak gyere le. Légyszi.

-Nem lenne jobb fennt nálam?

-Nem-akkor úgy is csak kibékülnénk.

-Egy perc-sóhajtott, majd lerakva a telefont tényleg egy percen belül már ott állt előttem-Miről lenne szó? Gondolom megbeszélni akarsz valamit. Hogy-hogy nem jöttél fel?

-Kei... Szakítsunk-tértem a lényegre.

-Tessék?

-Szakítsunk.Végleg.

-Ugye tudod, hogy ez nem vicces?

-Komolyan mondom.

-[Név]?Mi a baj?

-Egyszerűen csak nem megy ez nekem...

-Miért nem?-nem válaszoltam-[Név]?Hé! Mivan már megint?!

-Semmi...

-A semmi miatt, nem szoktak emberek így viselkedni.

-De. Pont így szoktak a semmi miatt.

-Ha nem mondod el, mi a baj, nem tudok benne segíteni-nézett rám sóhajtva.

-Nem is kell-ráztam meg a fejem, majd hátat fordítottam.

-Remélem ez csak egy rossz poén-nevetett fel erőltetetten.

-Nem... Csak... Nem akarom ezt így tovább.

-Miért nem?-tárta szét a kezét, majd megrázta a fejét-Tudod mit? Ha elmondod, hogy miért nem és az egy rendes indok békén hagylak...

-Mondjak egy rendes indokot?!

-Igen! Egy kibaszott rendes indokot, hogy miért is van ez a hiszti már megint!

-Tudod mit?-utánoztam a hangsúlyát- Azért... mert te vagy az...

-Ne csessz fel, hogy ez hirtelen most lett probléma.

-Pedig de-bólogattam meggyőzően.

-Rendben.Akkor gyere fel és vidd el a cuccaid.

-Jó!-a fiú kinyitotta előttem a lépcsőház ajtót, majd előre engedett és beszálltunk abba a szűkös felvonóba. Benyitott a bejárati ajtaján, majd a nappaliba terelgetett.

-Nincs is itt nálam cuccod.

-Tisztában vagyok vele-raktam keresztbe a karjaimat.

-És ennek tudatában te még feljöttél?

-Igen! Mert.... Mert nem ér, hogy az a ribanc akkor jön ide, amikor csak akar, te pedig minden egyes alkalommal még be is engeded! Most pedig én is itt vagyok!

-Féltékeny vagy?

-Nem vagyok az! Csak elegem van abból, hogy szilveszterkor is vele foglalkoztál!

-Akkor ez mi, ha nem féltékenység?

-Jog! Milyen jogon nyúl hozzá olyanhoz, ami nem az övé?! Sőt! Milyen jogon nyúl hozzá olyanhoz, ami az enyém! Csak is az enyém! Nem másé! Keressen másik létrát, mert ez már foglalt! AZ ENYÉM! NEM MÁSÉ! AZ ENYÉM!

-Hé! Nyugi!

-Nem! Nincs nyugi! Elég volt!Elmentem...Szólj Sakura-nak, hogy jöjjön ki a fürdőből, mert ha nem esett volna bele a kádba és nem kapcsolgatta volna a villanyt rá sem jövök, még a büdös parfüméből sem, hogy itt van...-fordultam sarkon.

-[Név]...

-Nem. Nincs [Név]...-álltam meg a fürdő ajtó előtt-Remélem boldog vagy Drágám. Jah! És még valami! Sho elmondott mindent-az most tök mindegy, hogy én rájöttem, ő meg helyeselt...A lényeg, hogy tudom.

-Ki az a Sho?

-Kérdezd meg Sakura-t.Biztos szívesen beszél a palijáról.

-Palija?

-Jah. Sho-ról. Tudod, a szöszi szilveszterről.