Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Special 6

[DE RÉGEN ÍRTAM, SZÉGYELLEM MAGAM! VERJETEK MEG! 🤧🤧Ha valakit érdekelne, hogy miért nem volt eddig rész, az első rész előtt van egy kis szösszenet.]

A büfébe leérkezve megpillantott a büfés néni, majd elmosolyodva üdvözölt.

-Aranyom! Mit adhatok?

-4,nem 5 csokis fánkot szeretnék kérni-raktam le a pultra a pontosan kiszámolt aprót, majd a néni elvéve azt, egy szalvétát fogva a kezébe számolgatni kezdte a péksüteményt, amit egy papír zacskóba rakosgatott.

-Csak nem megint fizikád van és bevásárló körutat tartasz?-mosolyodott el.

-De-forgattam meg a szemem-Nem is reggeliztem még-pillantottam a hasamra.

-Tessék.A kakaó plusz, mert 5 fánkot vettél.

-Ohh nem!

-De... Fogadd csak el-mosolygott továbbra is, miközben a pulton felém tolta a dolgokat.

-Nagyon szépen köszönöm.

-Ugyan, semmiség-legyintett-Na!Siess boldogítani a tanár urat.

-Mégegyszer nagyon szépen köszönöm! Csókolom!-kaptam fel mindent egyszerre, majd ráérősen visszalépdeltem a termünkbe.

-Ohh... Visszatért Saito. Vége a jó világnak.

-Én is szeretem magát tanárúr.

-Ki mondta, hogy én is így vagyok vele?

-Tudom, hogy én vagyok a kedvenc diákja-bólogattam,miközben Nii-chan[VOLT KEDVEM KETTŐ I VEL ÍRNI!] padja elé lépve, kiraktam neki egy fánkot,majd utána Haru-nak kettőt.

-Honnan van kakaód [Név]?!-szúrta ki a fiú egyből a lényeget, aki természetesen megint összetolta a padját drága bátyáméval.

-Ja! A büfés nénitől kaptam-lengettem meg a kezembe, majd mikor a szőke érte nyúlt volna arébb húztam.

-Gonosz vagy.

-Köszi. Ohh-vettem észre Kei-t, aki a mögöttem lévő padban ült-Jó reggelt-hajoltam le hozzá, majd egy rövid szájra puszi után felegyenesedtem.

-Saito befejezte a jeleneteit?

-Még nem-ingattam a fejemet-Yuu?-nyújtottam neki a zacskót, amiből ő kivéve egy csokis fánkot csámcsogni kezdett rajta, én pedig visszahúzva a kezemet, leültem a padomba-Ehetek legyen szíves?

-Ha megtiltom betartod?

-Nem.

-Megbeszéltük.

-Szerintem is-szedtem le a szívószálról a celofánt, majd belenyomva a kis dobozos kakaóba ittam egy kortyot.

-Addig legalább csendben vagy.

-Teli szájjal is tudok beszélni.

-Táblára is írni krétával?

-Persze-bólintottam, majd lerakva a fánkomat, leporoltam a kezemet és elvéve a felém nyújtott krétát, kimentem a táblához.

-Kinek tanuljuk a törvényeit?

-Newton.

-Akkor írd is le,majd egymás alá írva számolj el négyig-végig sem mondta a teljes feladatot, de én már elkezdtem írni Newton törvényeit... Tudtam, hogy ezt akarja. Mivel a felét kitakartam az osztály, ezáltal a tanár elől is, nem tudták min ügyködök már másfél perce, de mikor oldalra álltam a tanár átfuttatva szemeivel a sorokat a helyemre küldött-Órai munka ötös.

-Szeretem magát.

-Na de Saito! A végén még féltékeny lesz rám a kosaras barátod, aztán velem gyakorol palánkra dobni, labda helyett.

-Az már nem az én problémám tanár úr-vontam vállat, majd ismét enni kezdtem.

-Én is akarok teli szájjal a táblára írni!-kelt fel Haru a padból, ahol úgy ugrált, hogy majd kiesett, mire a tanár lassan rávezette a tekintetét, majd vissza a naplóra és bólintott egyet.

-Eddig karó.

-De béna vagy-röhögtem el magam,hogy lehet bukásra állni fizikából ennél a tanárnál?

-Kussolsz [Név]! Nem lehet mindenki olyan zse!-de itt megakadt a fiú.

-Zse micsoda?-mosolyodtam el-Tudok róla, hogy egy zseni vagyok.

-Nem beszélek veled többé.

-Adná Isten-sóhajtottam.

-Saito... Neked feltűnési viszketekséged van?

-Lehet.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro