-Hogy mi? Mégis mióta?! Megváglak Hanabi!

-Úgy másfél hete-vonogatta a vállát.

-Ti tudtatok róla?!-kiabáltam át a termen Chise és Arisa után kutatva.

-Ömm... Miről is?-jöttek oda mind a ketten.

-Rákról meg Hana-ról!

-Jaaa... Arról, hogy másfél hete kavarnak? Persze, hogy tudtunk.

-És én miért nem?!

-Hát-kezdte el az ujjait tördelni Hana-Nem akartalak ilyen hülyeségekkel piszkálni. Hallottam, hogy csúnyán belázasodtál...

-Hmm...Ja-ültem vissza a helyemre.

-Jobban vagy már?

-Mondhatni...

-És-húzogatta a szemöldökét Chise-Kei-vel mivan?

-Fogalmam sincs-pillantottam rá sóhajtva.

-Mi? Miért?

-Összevesztünk.

-Úgy is kibékültök-tette karba a kezét Arisa,mire megráztam a fejemet.

-Nem.Nem...Többet nem fogunk.

-Mi? Ilyen komoly?

-Dehogy-legyintettem-Én basztam el.

-Nem te voltál!-kiabált Kei a háttérből valahonnan. Hátrafordultam, hogy megkeressem, majd mikor megtaláltam felszólaltam.

-Ne hallgatózz! Nincs hozzá semmi közöd!

-De ha egyszer rólam van szó?

-K.

-Ne kezdj el "k"-zni, mert...

-Mert mi lesz?-ráncoltam a homlokom.

-Mindegy. Semmi. Hagyjuk. Egy valamit mondhatok még?

-Nem-fordultam előre és előszedve a tancuccom vártam a tanárt.

-Mi történt?

-Dehogy... Én basztam el...

-Hahó![Név]?-lengette meg a kezét előttem Arisa.

-Ne motyorogj itt magadban. Amúgy meg nem is a kérdésemre válaszoltál.

-Igen...

-[Név]!-rázta meg a vállam Chise.

-Én basztam el...

-Nem te voltál!-szólalt meg újra Kei.

-De én voltam!

-De ha egyszer nem te basztad el, akkor ne hibáztasd magad!

-K.

-Ne "k"-zz nekem!

-K.

-Kuss!-csapott az asztalra Chise.

-Jó...-hajtottam le a fejemet az asztalra. Nem érzem jól magam. Egy csomó van a gyomromban. Az osztály többi része nevetgél, nekem pedig sírhatnékom támadt... Elakarok tűnni innen. Sőt! Mindenhonnan. Teljesen felesleges az itt létem... Pont leszarom, hogy ki kit vár meg vagy épp mikor ér be a buszuk vagy a vonatuk. Leszarom. Mégis beszélgetnek. Mintha itt sem lennék. Ég a szemem.Érzem,hogy tiszta vörös a fejem. Kapkodom a levegőt, de csak halkan, nehogy bárki is meghallja. Egy örökké valóságnak tűnt, pedig gyanítom, hogy csak pár másodperc alatt forgott le ez az egész.

-[Név]?Ugye most nem sírsz?

-Dehogy...

-Ne merd azt mondani megint, hogy "én basztam el" , mert tarkón váglak...

-Nem akartam...Csak engedjetek haza...

-Dehogy mész haza. Majd csak velünk délután, mikor már túl vagyunk a kajáláson.

-Ííí... Ma nem jó. Jön át Rák kémiázni.

-Most, hogy így mondod, hogy hozzátok... Miért is vagy te kinnt Sho instáján?

-Na ez egy igen jó kérdés-támasztottam meg a fejem a kezemen.

-Még jobb kérdés! Miért ölelgeted úgy, mintha olyan közeli emberek lennétek egymásnak?

-Mert így van?-ráncoltam a homlokom. Chise tágra nyitotta a szemeit,mint aki rájött valamire és ismét a padomra csapott.

-Szóval ezért mondogatod te azt, hogy elbasztad...Hogy a te hibád....Hogy Kei nem tehet semmiről...

-Ne mondd!-kapta rám a fejét Arisa is, Hana pedig csak értetlenül pislogott.

-Csak azt nem értem, miért nem hallgatod meg Kei-t, amikor te jöttél össze Sho-val...

-Mivan?Nem jöttem össze Sho-val!

-Erről a képről nekem nem úgy jön le...

-Mondom, hogy nem!

-Miért titkolod előlünk?

-Nem titkolom!

-Azt hittem, hogy... Vagyunk olyan jóban, hogy elmesélj nekünk ilyeneket...

-De nincs ezen mit mesélni! Nincs ezen semmit sem mesélni!

-Mi?! Neked az, hogy van egy egyetemista palid semmi?! Semmi?!

-Mondom, hogy nem vagyok vele együtt!

-Nah jó...-tette rá a tenyerét Arisa Chise karjára nyugtatás képpen-Kiabálással nem érünk el semmit...Tegyük...De tényleg csak tegyük fel, hogy nem vagy együtt Sho-val.

-Ne csak tegyük! Ez így is van!

-Csend! Szóval... Ha nem is vagytok együtt... Miért vagy kinnt az oldalán?

-Mert kirakott?!

-Miért van ott nálatok? Csak mert ez biztos, hogy a ti lakásotokban van...

-Fel szokott néha ugrani...

-Ahhham....-dobolt a lábával Chise.

-És nem utolsó sorban... Miért ő hozott ma reggel suliba?

-Hát... Mert...

-Mert?

-Mert... Van kocsija? És megsajnált?

-Ez eléggé gyenge volt...

-De akkor sem vagyok vele együtt!

-Gondolom...

-Kei! Ugye, hogy nem?!

-Miről van szó?

-Ne játszd a fejed! Tudom, hogy egész végig figyeltél!-sóhajtva felnézett rám a telefonjából egy szomorú mosollyal az arcán és ingatni kezdte a fejét.

-Én... Én már komolyan nem tudom.