-Csak nem ma végre bekapcsoltad a telefonod?

-De.

-Láttam, hogy belikeoltad a közös képünket-pillantott rám mosolyogva, miközben kihúzta magát az ülésen.

-Ne örülj, utána ki is kapcsoltam...

-Írt?

-Egy rakatot...

-Elolvastad?

-El... Nem akartam, viszont véletlenül megnyitottam... Így elolvastam-vontam vállat.

-És?

-Eléggé cringe volt...

-Igen?-röhögött fel.

-De még mennyire...

-Beszéltetek azóta?

-Ja. Kb 3 mondatot.

-Azaz?

-Megkérdezte, hogy tényleg vége-e.

-Erre te?

-Azt mondtam neki, hogy ja.És ennyiben ki is fulladt a társalgásunk-a fiú hümmögött egyet, majd pár másodperc után újra megszólalt.

-Elmenjünk kajálni?

-Mehetünk. Anyumék úgy is megint leléptek.

Belépve egy fotocellás ajtón a legközelebbi gyorsétterembe, megvéve a szükségletünket egy boxhoz sétáltunk és annak asztalára letéve a tálcánk beültünk egymással szembe.

Feltűrtem a pulcsi ujjam, hogy még véletlenül se lógjon bele a hamburgerem egyik szószába sem,majd elkezdtem kicsomagolni.

-[Név]...

-Hm?-dobáltam ki az uborkát a hamburgerből, majd mikor a fiú nem válaszolt felnéztem rá.

-Azzal ott mivan?-biccentett a csuklóm felé. Kikerekedett szemekkel meredtem a felhúzott pulcsiujjamra, majd újra a fiúra. A picsába! Gyorsan visszadobtam a hamburgert a tálcámra és lehúztam a pulcsim ujját, mintha nem is lenne ott semmi. De van... És ezt Sho is az előbb nagyon jól látta-Majd... Beszélgessünk egy kicsit.

-Miről?-tettettem a tudatlant, majd fogtam meg újra a kajámat és beleharapva egyet folytattam-Ugye nem felszedni akarsz?-csak el tudom terelni a témát...

-Ezt már a múltkor is megbeszéltük-nézett rám sóhajtva-Haverként kezellek, ha tetszik, ha nem.

-Nekem tetszik-bólogattam egy újabbat harapva.

-Akkor jó.

-Sosem volt még ilyen aranyos haverom-vigyorogtam rá.

-De cuki vagy.

-Tudom-húztam ki magam büszkén.

-Hé! Ne tereld a témát!

-Miről beszélsz?

-Amint azt-mutatott a kezemben lévő ételre-megeszed, hazaviszlek. És beszélgetünk.

-Hm...-akkor csak lassan eszem meg...

Tényleg már félórája ott ültünk. A fiú folyamatosan dobolt a lábával a földön, feltehetőleg azért, hogy siettessen, de én nem zavartatva magam szépen, lassan tovább ettem.

-[Név]...-a hangjára megugrottam. Kirázott a hideg a hangsúlyától. Hasonlóan csengett, mint anyámé, amikor egy marha nagy lebaszás van készülőben.

Óvatosan felnéztem a fiúra, aki összehúzott szemekkel engem pásztázott. Nincs mese... Megettem a hamburgert és felkapva a sültkrumplimat, valamint a kólámat felkeltem a helyemről. A tálcámat, pedig elvittem az annak kijelölt helyre.

Sho is felállt, majd átkarolva a vállamat elindultunk a kocsija felé. Ohh te jó ég... Hogy most milyen fejmosást is fogok kapni... Beültem az anyós ülésre és bekapcsoltam a biztonságiövemet.A fiú beült mellém, majd beindítva az autót egy rövid, de annál inkább csendesebb és lassabb útra készülhettem.

Kiszálltunk a járműből és bementünk a lépcsőházba. Már a bejárati ajtó előtt álltam a kulccsal vacakolva. Sehogy sem találtam bele a zárba, őszintén nem is nagyon akartam. Sho csendben várt mögöttem, majd ezt egy idő múlva megunta és kikapva a kezemből a kulcsot elsőre a zárba rakta. Oof... Milyen lyukérzék. Várj, mi?

Belökte az ajtót, majd engem is beljebb tolt a hátamnál fogva. Nii-chan még nincs itthon... Addig jó.Levágódtam a kanapéra a fiú, pedig mellém.

-Szóval...-kezdte.

-Szóval milyen filmet nézzünk?-keltem fel mellőle a távirányítóért,de Sho visszarántott. Banyek.

-Nem. Nem nézünk filmet.

-Miért nem?-háborodtam fel szinte.

-Hagyd ezt abba. Aztán húzd fel szépen a pulcsid ujját vagy különben beköplek anyádnak-a varázsszó...

-Ne!Ne!Leveszem!Na!-dobtam le a pulcsimat, ami alatt csak egy sima rövidujjú volt. A fiú felemelte a baljával a kezemet, a másikkal pedig végigsimított az egész alkaromon. Felszisszentem.

Nem kérdezte meg, hogy miért. Valószínűleg sejtette. Sejtette az okát. Hiszen nagyon jól tudta, mi is folyik itt. Talán ő az egyetlen. Nem kezdett el kérdésekkel bombázni, sem ordibálni,csupán egy szomorú mosollyal az arcán rámnézett.

-Többet ne csináld.