Mikor felkeltem újév első napján és kimentem a konyhába, találkoztam Sho-val és nem sokára Sakura is kijött.

Késő délutánig takarítottunk, legfőképp Hana-nak köszönhetően, mert behányt a piától...Többet nem kap.

Sakurva-ék is segítettek, így egy rossz szavam nem lehet róla, de azért na.Még mindig nem ő a legszimpatikusabb a társaságban.

Szóval miután kirámoltunk Ni-chan és Haru le is lépett, mi pedig a megmaradt piát iszogatva kezdtünk el beszélgetni.

-Sho?

-Nem iszom-rázta meg a fejét-Kocsival vagyok.

-Szerintem mi lassan megyünk-kelt fel Ryo,akit Hana is követett, majd a bejárati ajtóhoz caplatva, felkapták a kabátjukat és bakancsukat.

-Hé!Ne hagyjatok itt!-pattant fel Rák is, magára kapkodva a cuccait.

-Akkor már mi is megyünk-szólalt meg Sakura.Hogy őszinte legyek, már rég haza akartam menni, mert sokkal jobb otthon antiszociáliskodni, mint társaságban, de nem nagyon mertem itt hagyni Kei-t, meg Sakurva-t, most pedig nyugodt szívvel mehetek én is haza.

-Én is. Megyek vissza kockulni-tápászkodtam fel a földről, miközben roppant egyet a térdem.

-Haza dobjalak?-támaszkodott meg az ajtókeretnél Sho.

-Erre semmi szükség, majd én haza viszem-jelent meg Kei mellettem.

-De ittál.Így ne ülj kormány mögé...

-Tudok sétálni is-emlékeztettem őket.

-Egy szál pólóban érdekes lesz-méregetett Sho-Nah,majd gyere,addig bekapcsolom a fűtést a kocsiban-szögdelt le a lépcsőkön,míg én hátrafordultam "mindenki kedvenc létrája"-hoz.Úgy látszik elkéstem, mert már felhúzta az orrát és karbatette a kezét.

-Ne hisztizz.

-Nem hisztizek-rázta meg a fejét,miközben élesen beszívta a levegőt.

-Látom...-álltam lábujjhegyre hogy felérjem ajkait egy szájra puszi erejéig, majd mikor elértem a célom telitalpra állva sarkon fordultam és felkapva a cipőmet én is az ajtó felé vettem az irányt-Majd hívj fel, ha hajlandó vagy velem normálisan beszélgetni-csuktam be magam után az ajtót, majd leszökdécseltem a fokokon,míg le nem értem a lépcsőház bejárati ajtajához.

Ahogy kiléptem, a mostmár januári hidegbe a ház előtt egy fekete, sötétített üveges autó állt,majd mikor észrevette a söfőrje az érkezésemet, bentről kinyitotta az ajtót.

Ahogy beültem az anyós ülésre, rendesen a víz levert olyan meleg volt bennt.Végül is nem panaszkodtam, mert fél percre rá már tökéletes hőmérséklet volt odabennt.

-Köszönöm-csúsztam lejjebb az ülésen, ugyanis nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy más autójában kocsikázgatok.

-Ugyan már-nevette el magát-nem tesz semmit.

Ennyi.És újra beállt a kínos csend.Megint.A mellettem lévő dobolni kezdett az ujjával a kormányon, majd a kumplungot lenyomva a bal lábával, üresbe rakta a váltót és lefékezett, ugyanis megfogott minket egy piros lámpa.A rádiót kezdte el piszkálni, amikor, pedig végre lett valami háttérzaj sóhajtva hátradőlt az ülésében, a jobb kezét továbbra is a sebváltón tartva.

Én is hátradőltem, szinte belesüppedtem az ülés háttámlájába olyan puha volt,majd az ablakon kezdtem el kibámulni.

A farzsebemből előhúzva a telefont rápillantottam az időre, de sajnálattal kellett konstantálnom magamban, hogy szinte még egy perc sem telt el, amióta egy légtérben ülök Sho-val.Óvatosan visszacsúsztattam a készüléket az eddigi helyére és az utat kezdtem el bámulni. A jelzőlámpa végre sárgára, majd zöldre váltott, így mi is elindultunk.

A fekete autó, igen ennyiben kimerült a tudásom, bekanyarodott az utcánkba, majd leparkolt a lépcsőházunk előtt.

-Hát... Mégegyszer köszi-fordultam a fiú felé, aki csak elkapva a tarkóm közelebb húzott magához és ajkait az enyémre tapasztotta.Előszőr megpróbáltam ellökni, de nem nagyon sikerült.

Olyannyira meglepődtem, hogy hirtelen minden elsötétült.Nem hallottam sem a rádiót, sem az épp mellettünk elmenő autók zaját.Az egy pillanattal ezelőtt látott szőke helyett, most egy nagy feketeséget láttam,színes kis pötyökkel, amik ide-oda vándorolnak.

Végül is viszonoztam, aminek hatására felbátorodva tört utat a számba, miközben a kezét a hajamba vezette és játszani kezdett az egyik tincsemmel.

Átkaroltam a nyakát, ő pedig közelebb húzott magához.Nem zavarta, hogy éppen egy autóban vagyunk, a combom alányúlt, majd felemelve engem átültetett a saját ölébe.Igaz, a hátam hozzáért a kormányhoz, de annyira pont megtartott a másik kezével, hogy a dudát ne nyomjam meg.