-Hova is megyünk pontosan?

-Hát,otthon van kaja...

-Akkor oda megyünk!-indultam meg,a már egész jól ismert úton,Kei lakhelye felé.

Ahogy megérkeztünk,nem zavartatva magam lerúgtam a cipőmet és lehuppantam a kanapéra,a térdeimet felhúzva és átkarolva.

-Szóval...Milyen kaja is van?

-Te komolyan csak a kaja miatt vagy itt?

-Ne haragudj,de most nem értelek...Mi másért?

-Nem hiszlek el-nevette el magát-És,mit kérsz?

-Mit nem?

-Van csokim,meg...

-Hozhatod drágám!-nyújtottam ki a kezemet,várva,hogy ide adja.

-Miért érzem azt,hogy csak a csoki miatt becézgetsz?-emelte fel a szemöldökét,miközben leült velem szemben.

-Nem értem mire célzol-ráztam meg a fejem,elvéve a táblát-És,miről is akartál beszélni velem?

-Hm...Egyből a lényegre tér.Tipikus [Név].Úgy is mondhatnám,hogy nem szarral gurigázol,az egyszer biztos.

-Azaz?

-Ja,hogy mirőlis akarok beszélni veled?

-Elvileg,ezért vagyok itt.

-Vagy a kaja miatt.

-Az most mellékes...Szóval?

-Egyszerűen nem tetszik.Nem,nem vágsz közbe.Végig hallgatsz.Nem tetszik ez az egész kapcsolatos ügyed azzal a törpével,ahogy az sem-

-Állj!Köszi,nem kérek élet kritikát és nem is szerelmi tanács adóhoz jöttem.Ezt most tisztázzuk le.Hogy ha csak elakarod hordani Yuu-t és engem mindennek,akkor már itt sem vagyok,mert nem érdekel.

-Nem erről van szó...

-Hanem?

-Nem a törpét akarom fikázni,nekem a kapcsolatotokkal van bajom.

-Majd szólni fogok,ha érdekel...-álltam fel a bemelegített helyemről,a kanapéról.

-[Név]!-megijedtem,ezért egy kicsit megugrottam,és ott ahol voltam,megálltam-Ne kelljen kiabálnom veled,tudod,hogy nem szeretem felemelni a hangom...-állt fel ő is a helyéről,majd a hátam mögül hallottam az egyre csak közeledő lépteit.Már egész közel volt,sőt túl közel...Éreztem a lehelletét a nyakamban,amitől-hogy ha még eddig nem-kirázott a hideg-Miért csinálod ezt?Pedig olyan jól meglehetnénk.Kettesben.Senki sem zavarna,csak te és én-ölelt át hátulról,az állát,pedig a vállamra támasztotta-Olyan szép is lenne.Csak hogy...Ez nem fog menni úgy,hogy az a törpe bezavar.Minden tervemet kettészelte.Nemhittem volna,hogy pont ő lesz,majd vetélytársam...Szánalmas.De,tudod,ez ellen lehet tenni.Egyszerűen csak dobod és kész.Tök egyszerű nem?Szenvedjen csak...Szívesen megnézném sírni.Már ha sírna egyáltalán miattad,vagy lehet még ennyit sem jelentesz neki.

-Elég!

-Észrevetted,hogy mióta van egy barátnője sokkal népszerűbb?Ezt is neked köszönheti.Tulajdonképpen csak egy lépcsőnek használt.Nem igaz?

-Elég-vettem lejjeb a hangerőt.

-Ha annyira szeretne,akkor szerintem nem a parkban lógna a rajzszakkör helyett.És,nézd csak!Olyan buta,még Instagramra is kirakja.Így lebuktatni magát.Ohh...És tudod kik vannak megjelölve a képén?

-Akik ott vannak?

-Ha így van,akkor egy egész háremmel van ott.Egy fiú nevet nem látok,aki meglenne jelölve.Meg akarod nézni?-lóbálta meg előttem a telefont-Hogyne akarnád...Tessék itt van,nyugodtan.

-Nem kell...

-Ennyire bízol a hercegedben?Már rendesen sajnállak,látva,hogy kihasznál téged...Oh,és láttad a napjában mi van kinnt?

-Nem...

-Szelfi egy csapatnyi csajjal.Ki gondolta volna?

-Biztos csak ott tartják a rajz szakkört...

-Még mindig véded?Nem esik le,hogy csak átejt téged?Milyen érdekes,pont mikor már mindenkivel aránylag kijössz,más osztályokból is,akkor kezd el veled barátkozni.Neked vajon melyiket adta elő?A "leszarom" stílust,a "csendes kocka kis fiú"-t,vagy a "kedves vagyok mindenkivel"-t?

-A második...

-Bocs,mit mondtál?Nem hallottam.Tudod mit?Nem is olyan fontos...Dobd ki.Ígérem segítek elfelejteni-fordított szembe magával,majd vészesen közeledni kezdett.