Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

82.rész

-Inkább add vissza a parókám!-kapta ki a kezemből a vörös-Ez is az outfitem része.

-Azt a kurva...-kerültem meg a fiút, hogy odamenjek az üres, nekem szánt székhez.

Ahogy leültem Rák mellé,Yuu-val szembe, észrevettem egy egész jó vágású fiút,majd egy kezet is megéreztem a derekamon, ahogy közelebb húz magához.Csak ránéztem Tomo-ra, majd el is engedett.Visszatérve a fiúra, aki a Ni-chan és Yuu mögötti asztalnál ült velem szemben...Nem, nem elég az a 3, aki itt ül velem.Most, hogy jobban megnézem a barna haja ráomlott a homlokára.Látszott rajta, hogy nap elején, be volt állítva, de mostanra már nem érdekelte, hogyan játszadozott vele a néha igen-igen erősen fújó szél.Szóval volt, ahogy volt, de jól állt neki.

Kék szemei vannak.Hűvös,acél kékek, amivel ha ránéz az emberre,vagy megöl vagy teherbe ejt vele[Ezt most komolyan leírtam? 😂😂].Elég sok ideje figyeltem már, mikor feltűnt neki.

Rámnézett, de ahelyett, hogy elkaptam volna a tekintetem,álltam az övét.Ilyen messziről is látni lehetett,milyen szép szemei is vannak.Majd hogy nem világítottak, az amúgy is világos helyen.Egy mosolyt eresztett, mire nekem is felkúszott egy az ajkaimra.

-Hé [Név]!

-Hmm?-fordultam Ni-chan felé, ahonnan a hang is jött.

-Ezt figyeld-nyomta a képembe a telefonját, amin egy meme díszelgett.

-Már láttam...

-Olyan ünneprontó vagy!-nézett rám Tomo.

-Ez van-rántottam vállat.

-Szerintem még élvezi is...

-Hogy ne tenném.Egyszer próbáld ki, tök jó érzés-a tekintetem visszavezettem az barna hajú fiúra, majd újra farkas szemezni kezdtünk, miközben elkezdtük fogyasztani a rendelésünket.

-És ezt a meme-t ismered?

-Az összeset ismerem.Nincs olyan amit ne ismernék-sóhajtottam,majd újra a helyes idegent kezdtem el munstrálni.

-Ezt?

-Ismerem.

-És ezt?

-Hagyjál már ember.Amúgy igen, ismerem.Ezt is.

Beleittam az előttem lévő Cappy-s üvegbe, majd visszatekerve a kupakját, újra a tálcára helyeztem.

Ismét haraptam pár falatot és újra ittam egy kortyot.Ez így ment, addig, míg megint belenem ittam a műanyag palackba, aminek már csak aljám volt egy kis üdítő.

-Hé [Név]!Találtam valamit, amin tuti nevetni fogsz.

-Ne kímélj...

-Szóval...Az iskolában rám jött a hasmenés-

-Jó étvágyat...-sóhajtottam.

-...Mire a WC-hez értem észrevettem, hogy az egész bugyim szaros volt.Hát mi a teendő?Mivel pótbugyit nem tartok magamnál,így 2 lehetőség volt. Magamon hagyni, vagy levenni.Elvégeztem a dolgom, kitöröltem, amit ki kellett, és a bugyit nem vettem vissza.A zsebembe gyömöszöltem, majd a táskámba dobtam észrevétlenül. Túléltem a sulis beégést, de úgy éreztem, hogy nem bírok így hazamenni,mert amilyen szerencsétlen vagyok, tuti a villamoson történik meg minden, aminek nem kéne.A suli közelében van egy pláza, odáig elgyalogoltam.Vettem is a H&M-ben egy bugyi csomagot, amiből egyet a mosdóban terveztem átvenni.Na igen.A táska mélyére csúsztak a bugyik. Kifele menet valamiért becsipogott az a szar.A biztonsági, már jött is átnézni a táskámat.Lefagytam.Lepergett előttem az életem.Kérte, hogy cipzározzam ki. Így is tettem, majd a biztonsági kihúzta belőle a szaros bugyogót. Persze mi lehet ennél kínosabb?Mi jöhet még?Mivel az új bugyik a táska alján voltak, azt ő nem vette észre.Vsak így szólt: Maga komolyan felpróbált egyet és tele is szarta?-még mindig iszogattam az üditőm, így ennél nem is kellett több, hangos röhögésben törtem ki,mire az átváltott fuldoklásba, mivel az orromból és a számból is folyt a lötty.Az ismeretlen fiú felállt, megfogva a tálcáját és elment.

Gratulálok magamnak.Ez is csak én lehetek...

[Megtörtént események alapján.Áldozat és ötletmondó: csakegyflora]

---

Remélem tetszett a rész. 😂
Valamint, gyermekeim az úrban, meg van az 5 k olvasottság, köszönöm mindenkinek.😭😭❤️

Be kell valljam, nem hittem volna, hogy valaha elérjük.A legeslegelső story-mon emlékszem, hogy leírhatatlan örömöt éltem át, mikor meg lett a 100 olvasottság😂😂.

Menjetek Isten hírével gyermekeim.
Pusz ❤️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro