-Khmm...Ni-chan,mondtam már, hogy szeretlek?

-Mit akarsz már megint?

-Izé...Holnap lesz egy Con...És hát...ömm...Elmehetek ugye?-mosolyogtam rá.

-Nem gondolod, hogy a fél hetet ellógod, a Con-ra meg elmész?

-De légysziii!Légyszi!Légyszi!Légysziiiiiii!Had menjek el!Most az egyszer!

-Nem.

-Légysziiiiiii!

-Még mindig nem...

-Légyszi!-egész délután követtem, mindenhova, szó szerint.Még amikor a fürdeni is ment, kint álltam az ajtó előtt és ugyanazt a szót hajtogattam.Természetesen a válasz mindig nem volt.

-Most komolyan, te befeküdtél mellém?

-Légysziiii!Had menjek már el!

-Persze, ilyen helyekre eltudsz menni, de iskolába nem...

-Tehetek én róla, hogy beteg voltam és mostmár jobban vagyok?

-Akkor ma miért nem jöttél be?

-Reggel még olyan gyengének éreztem magam...Nem akartam kockáztatni, hogy elájuljak és neked kelljen haza cipelned.Nem akartam neked plusz teher lenni.Szóval légysziii!

-Ez mind szép és jó,de nem.

-Nemár!Légyszíves!Olyan nagy kérés az, hogy engedj el?Még velem jönnöd sem kéne, mert mással mennék...-fújtam fel az arcom és keresztbe tettem karjaim.

-Kivel?

-Osztálytárs...

-Mi a neve?

-Tök mindegy hogy ha nem mehetek el-legyintettem rá se nézve.

-Jó!Ha elmondod ki az, elmehetsz?

-Komolyan?-csillantak fel a szemeim.

-Igen.

-Yuu-val!

-Nem mész-hervadt le a mosoly az arcáról.

✨✨✨

-Hali Yuu!

-Mégis elengedett a sátán?

-Nehéz volt, de megküzdöttem érte!

-Jók a macska füleid-húzodott meg a szája sarkában egy kisebb mosoly.

Felszálltunk a nem sokára megérkező vonatra és leültünk.Amint a helyszínre értünk beálltunk a hosszú sor legesleg végére.

-Meddig kell még itt állni?-ittam bele az üvegembe-Komolyan mondom, magamra öntöm az egészt!-emeltem a fejem felé azt, majd lassan elkezdtem oldalra fordítani.

-Ne!-kapta el a kezem Yuu, így elérve, hogy az egész ráömöljön.

-Most mondanám, hogy letörlöm,de nem akarlak végig tapizni.

-N-Nem is kell!-fordult el a fiú, hogy leplezze zavarát.

Egy örökké valóságnak tűnt, mire beértünk a rendezvényre.Egy csomó híresebb cosplayer, akik minden egyes sarkon felbukkantak.Rengeteg árus, számtalan ember.Mindenki közvetlen egymással.

-Ne haragudj fényképezhetek veled?-termett előttem, a franc se tudja honnan egy 3D-s Sebastian.Csak hevesen bólogatni kezdtem, majd én is előkaptam a telefonom egy fényképre.Belemosolyogtam a kamerába, mire a srác, megfogva a vállam közelebb húzott magához.A másik oldalamon egy Ciel termett, aki kb. velem egy magas lehetett.

Miután a képsorozattal kész voltunk, egyből kiszúrtam valamit, pontosabban valakit a tömegben.

-Mit nézünk?-fordult felém Yuu.

-Menjünk!

-Hova?

-Oda!-mutattam a férjem irányába,majd megindultam az illető felé.

-Várj már!

-Selfizhetek veled, leendő öngyilkos társam?

-Természetesen-vigyorgott rám az élethű és egyben valóságos Dazai.