-Így nem mész ma suliba...-nézegette a lázmérőt Ni-chan.

-Jaj de kár...Én úgy bánom.Pedig mindenképp megakartam írni a mai Töri TZ-t.

-Ennyire ne legyél lehangolva-forgatta meg a szemeit.

~Egy órával ezelőtt~

-Bazd meg-szitkozódtam, mikor nem figyeltem eléggé a lépcsők számára és szépen félreléptem.Levágódtam az asztalhoz.

-Tanultál?

-Mire?-kaptam fel a fejem a reggelimről.

-Töri.Tudod,Tz-t írunk...

-Komolyan?!-sokkoltam le.

-Komolyan.

-Izé...Igazából nem érzem valami jól magam...-próbáltam tettetni a beteget.Ni-chan felhúzott szemöldökkel felém fordult.Odasétált elém és rárakta a kezét homlokomra.

-Tényleg,egy kicsit meleg vagy...Menj fel a szobádba, addig előkeresem a lázmérőt.

Bebújtam a takaró alá, hátha ezzel növelem a testhőmet.Egy-két perc múlva meg is jött, majd odaadta a lázmérőt.

-Egy pillanat és jövök-hagyta el a szobám.Itt az alkalom.Megfordítottam a lázmérőt és nem leráztam, hanem felfele.39°.Hmm...Elég lesz-Na?Ha lázas vagy, ennyi idő alatt is lemérte-odaadtam neki.A szemei kitágultak és elkezdte nézegetni, hogy biztos jól látja-e.

-Így nem mész ma suliba...

✨✨✨

-Majd jövök-kiabált és miután meghallottam az ajtócsukódást vártam pár percet.Lementem a konyhába keresni valamit.

-Saláta...Répa...Csoki nélküli joghurt?Chh...Ezek túl egészségesek...Akkor majd itt-nyitottam ki a szekrényt, ami általában tele van Chipsek tömkelegével-Hmm...Sajtos,ez jó lesz...Vajon Kóla merre van~?Talán...Nem,és itt?Itt sincs...Nincs itthon?Akkor már csak egy hely maradt...Miben fogadunk, hogy az a hülye Kóla függő beraktározta magának?-indultam meg Ni-chan szobája felé.Kinyitottam egy fiókot-Alsógatyák?Fúj...Jobban is elrejthetné őket...-kinyitottam még egyet és még egyet.Már kezdtem feladni, amikor bevillant valami-Az ágya alatt!-lehasaltam a földre, hogy belássak alá.És láss csodát, ha 10 liter üdítő nem volt ott, egy sem.

Túl csend van...Ma még nem keresett senki sem.Előszedtem a laptopot és bekapcsoltam.Google.Animék.

Nincs internet kapcsolat, kérjük ellenőrizze hálozatát.

Ekkor néztem meg a telefonom.Oda a mobilnetem...

-Én egyszer úgy megverlek!Hol van az a kurva Router?-kezdtem el végig trappolni a lakáson, szerintem az alattunk lévő örült neki.

Miután megoldottam a problémát, igaz a kislábujjam bánta, hogy a szekrény útban volt, de nagy nehezen megtaláltam és visszakapcsoltam a Wifi-t, elkezdtem tartani az anime maratonomat.

-Itthon vagyok!

-Khm...Megvan,amiben megegyeztünk?-futottam ki az előszobába.

-Majdnem lebuktam miatta...

-És, sikerült?

-Itt van-nyomta a telefont a képembe, amin a töri Tz kérdései szerepeltek.

-Mondtam már, hogy szeretlek?!-tártam ki a karjaim egy ölelésre,de az arcomnál fogva arrébb tolt-Megjegyeztem...-tettem keresztbe kezeim-Amúgy nem akarod jobban eldugni az alsógatyáid?

-Mi?-fordult felém összeráncolt homlokkal.

-Semmi-legyintettem, majd a telefonjával kezembe visszaballagtam a szobámba, azon belül is az ágyamba.

Másnap reggelre még mindig "nem lettem jobban", ezért az ágyamban vártam drága bátyám,hogy jöjjön és ördögöt űzzön.

-Kitalálom, ma is lógni akarsz...

-Hogyha az életemért küzdök egy ismeretlen vírus ellen az lógásnak számít, akkor igen-tettem a homlokomra kézfejem színpadiasan.

-Kell valami a boltból?

-Hozhatnál csokit mondjuk...Meg fagyit.

-Szivárványt ne szarjak?

-Nem kell köszi.