Az illető minden egyes lélegzetvételét éreztem a nyakamon, amitől kirázott a hideg.Hirtelen nem tudtam ki az,így amikor megpróbáltam hátrafordulni lefejeltem szegényt.Felszisszentem és a tekintetem a fiúra emeltem.

-Nem igaz, hogy minden egyes létező romcsi pillanatot eltudsz rontani-fogta a fejét.

-Mert minek tapadsz csak úgy rám hátulról?!

-Valami bajod van vele?-hajolt közelebb , így csökkentve a köztünk lévő 1 méteres távot,pár centire.Egyre csak közelebb és közelebb hajolt.Rátapasztottam a kezem a szájára.

-Meg ne próbáld Kei...

-Miért ne?-feszegette le az ujjaim,majd rákulcsolta a sajátjait-Talán te nem élvezed?Mit változtassak rajta?

-Nem erről van szó...-néztem oldalra, mire megfogva az állam, maga felé fordította a fejem,ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.

-Akkor?

-Csak...-kisebb csókokkal hintette be nyakam környékét,mire abbahagytam, amibe belekezdtem.

-Mondjad csak...

-Paccs-paccs Chise, Hana és Arisa!

-Mennem kell-álltam fel, ezzel elkerülve a szemkontaktust.

Ahogy Yuu is mondta, ne hagyjam magam.A végén még felfal.Kivűlről,amilyen ártatlannak és érzelem mentesnek tűnik, belűlről olyan romlott és túl fűtött.Sokszor elvesztem a fejem,amikor a közelébe kerülök.Olyan mint egy démon, egy szörnyeteg.Egy csendes és settenkedő gyilkos, ki csak a sarokba állva mosolyog rád, amivel az őrületbe kerget.Mikor, pedig sebezhetővé válsz, támad.Ahol csak ér...Tök mindegy, hogy az hol van.Először csak gyengéden bánik veled, majd szépen lassan felfedi előtted azt az énjét,és azt a nézését, amivel ölni lehetne.Egyszerűen csapdába ejt, amiből szinte lehetetlen kiszabadulni.Azok a szemek megbabonáznak és fogságba tartanak egy életen át.

-Paccs-paccs Tomo!-csaptam rá a fára.

-Már megint te?Akkor, csak Kei van...Nem láttad?

-Honnan tudjam, hogy hol van?Nem gondolod, hogy majd elmondom?

-Hát, ömm, oké...Bár eszem ágában, sem volt ilyet kérni, de oké.

-Becsöngettek...-indultam meg a terem felé.Leültem a padomba.

-Maradj már csöndbe!

-Akceptálom-nézett Kei Haru-ra.

-Hogy mit csinálsz Drágám?

-Elfogadom, te retaldált...

-Jól van na!Te beszélsz úgy, mintha valami bekattant volna!

-Ki tudja miért?-a hátamon az égető pillantását éreztem, ahogy majdnem lyukat éget bele.

-Szia [Név].

-Hali Yuu.Mi járatban?

-Otthon hagytam a könyvem, bocsi,de nézhetném a tiéd?

-Persze-mosolyogtam rá, mire az asztalát mellém húzta.

-És, hogy va-

-Oh, tényleg [Név]-támaszkodott meg az asztalomon Kei-Ma próba van.

-Rendben.

-Délután.

-Rendben...

-Nehogy elfelejtsd.

-Nem felejtem el-forgattam meg a szemeim.

-Chh,hülye pincsi...-morgott az orra allatt, amit alig hallottam meg, majd egy megvető pillantás után, amit a fiú felé intézett,visszaült a helyére.

-Idegesítő...-motyogta a mellettem lévő fiú.

-Nekem mondod?

-Tudod [Név]...Nem értem mit látsz benne.Mármint,ilyen fontos a külső?

-Nem...Nem erről van szó.

-Akkor miért hagyod még most is magad?

-Nem hagyom!

-Nekem a szünetben nem úgy tűnt-nézett a tábla irányába, ahol a tanár szorgosan jegyzetelt.Banyek-Csak annyit szeretnék még ehhez a témához hozzáfűzni, hogy én jobban bánnék veled...

-Ezt most, hogy értsem?

-Úgy ahogy mondom.