-Ahh...Unatkozom-ültem le a suli udvarán elhelyezkedő padra.

-Ezen könnyen lehet segíteni.

-Nah,haljuk...-emeltem fel a fejem Rákra.

-Biztos?

-Ja.

-De annak ára van.

-Csak mondjad már!

-Jól van na!

-Szóval?

-Egy szó: Ipiapacs.

-Komolyan?-emelte fel a szemöldökét Kei a fiú felé fordulva.

-Én benne vagyok!-lóbálta meg a magasban a kezét Haru.

-Én is-bólogattam hevesen, felpattanva a padról.

-Még valaki?

-Úgy is rég játszottunk már!-egyeztek bele a lányok.

-Had nézzenek hülyének-röhögött fel Ni-chan.

-Én is játszok!

-Jó, ki lesz a húnyó vagy mi?

-Majd én-fordult meg Haru.

-Én bökök!-emeltem fel a kezem és közelebb menve a hátához,megböktem a bal kezem középső ujjával.

-Ez az!-mutatott rá a jobb hüvelykre.

-Nem-ráztam meg a fejem.

-Akkor ez!

-Még mindig nem...

-Úgy érzem ebből 100-ig számolás lesz-sóhajtott Arisa.Így is lett, a fiú mindegyik ujjamra tippelt, csak arra nem, amivel tényleg megböktem a hátát.

-Hogy lehet valaki ilyen béna?

-Ki rúg?

-Majd én-férkőzött előre Kei.

-Ha lehet,akkor ne nagyot-a fiút megrúgta a jobb lábával.

-A bal volt igaz?

-Nem, a jobb...Most pedig lassan számolhatsz 100-ig...

-Melyik fa legyen a paccsoló?

-Jó ez itt, ez elég nagy, szóval nem lehet összekeverni.

-Rendben, kezdem!-a fiú neki hajtotta  a fejét a fának, majd hangosan számolni kezdett.A fa másik oldalára bújtam el, hogy mikor végzett a számolással egyből le paccsolhassam.1-2 percig álltam ott, amikor elhangzott a 95.

-96...97...98...99...100.Megyek!

-Paccs-paccs Haru!-csaptam rá a fára a fiú nevét kiabálva.Mindig is jó voltam ebben a játékban.Nem véletlen szerettem.Egy időbe már senki sem akart velem játszani, mert verhetetlen vagyok benne.

-De mi ez már?[Név], ezt hívják tisztességtelenségnek...

-Hol mondtátok azt, hogy így nem lehet?-a szememmel jeleztem a lányoknak, hogy jöjjenek, majd egyszerre kiáltottak fel a fát megfogva.

-Paccs-paccs Haru!

-Mik ezek az összeesküvés merényletek?!Ez így tökre nem ér!

-Ez van!-rántottam vállat, majd észrevettem a felénk futó Ryo-t, Ni-chan-nal az oldalán.Ők is lepaccsolták szegény fiút, akárcsak Kei és Tomo.

-Nem akarok mégegyszer én lenni!Ez így nem fer![Név] is, csak megfogta és ott várt rám a fa másik oldalán!

-Nah jó, azt zárjuk ki...-egyeztem bele,az egyik verhetetlen taktikám megsemmisítésébe.

-De attól, még megint nekem kell lennem!

-Leszek én, csak ne hisztizz!-ajánlotta fel Kei.

-Mondtam már, hogy szeretlek?

-Fúj, inkább ne is mondd.Bocs,nem a fiúk az eseteim...

-Én bökök!-mentem oda, majd a jobb kezem hüvelyk ujjával megérintettem a szőke hátát.

-Jobb hüvelyk.

-Hogy?Boszorkány!

-Szerinted nem ismerném fel, melyik ujjad melyik?-fogta meg a kezem közelebb húzva magához.Belepirultam a mozdulat sorába, ahogy egyre és egyre csak közeledett felém.

-Menjetek szobára!

-Te meg bazd meg!-ráztam le magamról a fiú kezét-Ki rúg?

-Majd én.

-A bal lábad volt.

-Honnan?

-Megérzés.

-Akkor gyorsan 10-ig...

-Mehet?-Ryo-val egyirányba indultunk el,az iskola épülete mellé.Amilyen szerencsés is vagyok, isten tudja miben, de megbotlottam, így földet érve még a fogaim is összekoccantak.

-[Név]?Jól vagy?

-Menj fiam, és bosszuld meg öreganyád...Nekem ez itt a vég.Mentsd magad!

-Na de!

-Mondom mentsd magad! Az ott a fény?

-Ne menj még el!

-Paccs-paccs Ryo és [Név]!

-Hé!Azt mondtam bosszulj meg!-és így történt az, hogy Kei mindenkit elkapott.

-Ki akar lenni?-húztam kínos mosolyra a szám.

-Én!-baktatott előre Tomo.

-Lassan 50-ig.

Ismét csak az iskola oldala felé vettem az irányt, ahova most meg is érkeztem.Egy kezet éreztem meg átfonódni a derekam körül, valamint egy fejet a vállamba fúrva.